Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Moldova, a magányos jobbhátvéd (Angyalföldi koktél)

Egotrip

Tisztelet Moldovának

Kovács, akinek a szíve fölött Vasas tag­sági könyv dobog, kiterítette a Dájli Majli és a Zsámbéki Lloyd június 5-i számát maga elé a 8888-as italbolt ivópultjára, és várakozóan körülnézett. – Nincs az uraknál véletlenül ötszázezer forint? – Nincs. – És öt? – Annyi van. – Akkor hozzanak nekem egy fröccsöt.

Beleivott a poharába, és a lapok fölé könyökölt.

– Tegnap meghalt Moldova György, magyar író és majdnem akkora Vasas-drukker, mint én. Aki kitépte Észak vad hegyfokáról a legmagasabb fenyőt, belemártotta az Etna tűztorkába, és ezzel a lángoló óriási tollal írta fel az alkonyi ég boltozatára: „Hajrá, Vasas!” Kérem az urakat, álljunk fel, igyunk az egészségére, és e célból lesznek szívesek hozni nekem még egy fröccsöt. Csend lett az italboltban, egyperces gyászszünet, csak a megkövesedett pogácsán és a rendszerváltás előtti fasírton kaparászó legyek zümmögését lehetett hallani.

Álldogáltak ott, az italbolt törzsvendégei: Ányos Fakír, a világ valaha volt legjobb kapusa, szenvedélyes bélyeggyűjtő; Gráf, a részeges jobbhalf, kezében az elmaradhatatlan Hubertus-üveg; Szentirmay Sára, a piros-kék menyasszony; Lami, a halhatatlan balhátvéd; a Verhetetlen tizenegy: Tirnauer, Ásó, Kapa, Steinitz, Jascsák, Podhola, Sipőcz, Kohn Géza, Halász, Vadász, Madarász; Baumgartner, az érzékeny kapus elsírta magát; doktor Schön Ubul csapatorvos; doktor Forgács, eredetileg bőr- és bélnagykereskedő, üzletének államosítása után az „Új Élet” Koporsókészítő Kisipari Szövetkezetnél helyezkedett el mint anyagbeszerző, de valójában a futballból élt mint játékosügynök; Verebes, a túl művelt bokszoló (aki ellenfeleitől IQ-tesztet kért: „Csak nem képzelik, hogy leállok egy analfabétával? Aki a Nagyvilágot ÉS a Magyar Narancsot, Moldovát se olvassa?!”) fejben felsorolta az író összes műveit; a börtönválogatottból 841.742, 491.674, 871.634, 442.971, 191.456, Virágh, az anyagias center és a két Nemere testvér; Istók, a vizek királya is kiegyenesedett az akváriumban; befutott Vasdinnyei, az eltévedt futó is, futó pillantást vetett az álldogálókra és legnagyobb megdöbbenésükre szájával feltépte a helyi idő szerint hajnalban, a Washington ABDC elől felkapott Mert Ez Műanyag zacskós tejet, kiitta, átfutotta a Magyarország Mindenre Képes Sportot és futott tovább, ki tudja, meddig futhatott; Keserű Barnabás, a csodamagasugró egy percre megszakította Föld körüli pályáját; Lakinger Béla, az abádszalóki hős lopva belenézett a kiterített újságokba, abban a reményben, hátha végre megtudja, mit is csinált valaha azon az átkozott Abádszalókon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.