Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Moldova, a magányos jobbhátvéd (Angyalföldi koktél)

Egotrip

Tisztelet Moldovának

Kovács, akinek a szíve fölött Vasas tag­sági könyv dobog, kiterítette a Dájli Majli és a Zsámbéki Lloyd június 5-i számát maga elé a 8888-as italbolt ivópultjára, és várakozóan körülnézett. – Nincs az uraknál véletlenül ötszázezer forint? – Nincs. – És öt? – Annyi van. – Akkor hozzanak nekem egy fröccsöt.

Beleivott a poharába, és a lapok fölé könyökölt.

– Tegnap meghalt Moldova György, magyar író és majdnem akkora Vasas-drukker, mint én. Aki kitépte Észak vad hegyfokáról a legmagasabb fenyőt, belemártotta az Etna tűztorkába, és ezzel a lángoló óriási tollal írta fel az alkonyi ég boltozatára: „Hajrá, Vasas!” Kérem az urakat, álljunk fel, igyunk az egészségére, és e célból lesznek szívesek hozni nekem még egy fröccsöt. Csend lett az italboltban, egyperces gyászszünet, csak a megkövesedett pogácsán és a rendszerváltás előtti fasírton kaparászó legyek zümmögését lehetett hallani.

Álldogáltak ott, az italbolt törzsvendégei: Ányos Fakír, a világ valaha volt legjobb kapusa, szenvedélyes bélyeggyűjtő; Gráf, a részeges jobbhalf, kezében az elmaradhatatlan Hubertus-üveg; Szentirmay Sára, a piros-kék menyasszony; Lami, a halhatatlan balhátvéd; a Verhetetlen tizenegy: Tirnauer, Ásó, Kapa, Steinitz, Jascsák, Podhola, Sipőcz, Kohn Géza, Halász, Vadász, Madarász; Baumgartner, az érzékeny kapus elsírta magát; doktor Schön Ubul csapatorvos; doktor Forgács, eredetileg bőr- és bélnagykereskedő, üzletének államosítása után az „Új Élet” Koporsókészítő Kisipari Szövetkezetnél helyezkedett el mint anyagbeszerző, de valójában a futballból élt mint játékosügynök; Verebes, a túl művelt bokszoló (aki ellenfeleitől IQ-tesztet kért: „Csak nem képzelik, hogy leállok egy analfabétával? Aki a Nagyvilágot ÉS a Magyar Narancsot, Moldovát se olvassa?!”) fejben felsorolta az író összes műveit; a börtönválogatottból 841.742, 491.674, 871.634, 442.971, 191.456, Virágh, az anyagias center és a két Nemere testvér; Istók, a vizek királya is kiegyenesedett az akváriumban; befutott Vasdinnyei, az eltévedt futó is, futó pillantást vetett az álldogálókra és legnagyobb megdöbbenésükre szájával feltépte a helyi idő szerint hajnalban, a Washington ABDC elől felkapott Mert Ez Műanyag zacskós tejet, kiitta, átfutotta a Magyarország Mindenre Képes Sportot és futott tovább, ki tudja, meddig futhatott; Keserű Barnabás, a csodamagasugró egy percre megszakította Föld körüli pályáját; Lakinger Béla, az abádszalóki hős lopva belenézett a kiterített újságokba, abban a reményben, hátha végre megtudja, mit is csinált valaha azon az átkozott Abádszalókon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.