Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Moldova, a magányos jobbhátvéd (Angyalföldi koktél)

Egotrip

Tisztelet Moldovának

Kovács, akinek a szíve fölött Vasas tag­sági könyv dobog, kiterítette a Dájli Majli és a Zsámbéki Lloyd június 5-i számát maga elé a 8888-as italbolt ivópultjára, és várakozóan körülnézett. – Nincs az uraknál véletlenül ötszázezer forint? – Nincs. – És öt? – Annyi van. – Akkor hozzanak nekem egy fröccsöt.

Beleivott a poharába, és a lapok fölé könyökölt.

– Tegnap meghalt Moldova György, magyar író és majdnem akkora Vasas-drukker, mint én. Aki kitépte Észak vad hegyfokáról a legmagasabb fenyőt, belemártotta az Etna tűztorkába, és ezzel a lángoló óriási tollal írta fel az alkonyi ég boltozatára: „Hajrá, Vasas!” Kérem az urakat, álljunk fel, igyunk az egészségére, és e célból lesznek szívesek hozni nekem még egy fröccsöt. Csend lett az italboltban, egyperces gyászszünet, csak a megkövesedett pogácsán és a rendszerváltás előtti fasírton kaparászó legyek zümmögését lehetett hallani.

Álldogáltak ott, az italbolt törzsvendégei: Ányos Fakír, a világ valaha volt legjobb kapusa, szenvedélyes bélyeggyűjtő; Gráf, a részeges jobbhalf, kezében az elmaradhatatlan Hubertus-üveg; Szentirmay Sára, a piros-kék menyasszony; Lami, a halhatatlan balhátvéd; a Verhetetlen tizenegy: Tirnauer, Ásó, Kapa, Steinitz, Jascsák, Podhola, Sipőcz, Kohn Géza, Halász, Vadász, Madarász; Baumgartner, az érzékeny kapus elsírta magát; doktor Schön Ubul csapatorvos; doktor Forgács, eredetileg bőr- és bélnagykereskedő, üzletének államosítása után az „Új Élet” Koporsókészítő Kisipari Szövetkezetnél helyezkedett el mint anyagbeszerző, de valójában a futballból élt mint játékosügynök; Verebes, a túl művelt bokszoló (aki ellenfeleitől IQ-tesztet kért: „Csak nem képzelik, hogy leállok egy analfabétával? Aki a Nagyvilágot ÉS a Magyar Narancsot, Moldovát se olvassa?!”) fejben felsorolta az író összes műveit; a börtönválogatottból 841.742, 491.674, 871.634, 442.971, 191.456, Virágh, az anyagias center és a két Nemere testvér; Istók, a vizek királya is kiegyenesedett az akváriumban; befutott Vasdinnyei, az eltévedt futó is, futó pillantást vetett az álldogálókra és legnagyobb megdöbbenésükre szájával feltépte a helyi idő szerint hajnalban, a Washington ABDC elől felkapott Mert Ez Műanyag zacskós tejet, kiitta, átfutotta a Magyarország Mindenre Képes Sportot és futott tovább, ki tudja, meddig futhatott; Keserű Barnabás, a csodamagasugró egy percre megszakította Föld körüli pályáját; Lakinger Béla, az abádszalóki hős lopva belenézett a kiterített újságokba, abban a reményben, hátha végre megtudja, mit is csinált valaha azon az átkozott Abádszalókon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.