Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Moldova, a magányos jobbhátvéd (Angyalföldi koktél)

Egotrip

Tisztelet Moldovának

Kovács, akinek a szíve fölött Vasas tag­sági könyv dobog, kiterítette a Dájli Majli és a Zsámbéki Lloyd június 5-i számát maga elé a 8888-as italbolt ivópultjára, és várakozóan körülnézett. – Nincs az uraknál véletlenül ötszázezer forint? – Nincs. – És öt? – Annyi van. – Akkor hozzanak nekem egy fröccsöt.

Beleivott a poharába, és a lapok fölé könyökölt.

– Tegnap meghalt Moldova György, magyar író és majdnem akkora Vasas-drukker, mint én. Aki kitépte Észak vad hegyfokáról a legmagasabb fenyőt, belemártotta az Etna tűztorkába, és ezzel a lángoló óriási tollal írta fel az alkonyi ég boltozatára: „Hajrá, Vasas!” Kérem az urakat, álljunk fel, igyunk az egészségére, és e célból lesznek szívesek hozni nekem még egy fröccsöt. Csend lett az italboltban, egyperces gyászszünet, csak a megkövesedett pogácsán és a rendszerváltás előtti fasírton kaparászó legyek zümmögését lehetett hallani.

Álldogáltak ott, az italbolt törzsvendégei: Ányos Fakír, a világ valaha volt legjobb kapusa, szenvedélyes bélyeggyűjtő; Gráf, a részeges jobbhalf, kezében az elmaradhatatlan Hubertus-üveg; Szentirmay Sára, a piros-kék menyasszony; Lami, a halhatatlan balhátvéd; a Verhetetlen tizenegy: Tirnauer, Ásó, Kapa, Steinitz, Jascsák, Podhola, Sipőcz, Kohn Géza, Halász, Vadász, Madarász; Baumgartner, az érzékeny kapus elsírta magát; doktor Schön Ubul csapatorvos; doktor Forgács, eredetileg bőr- és bélnagykereskedő, üzletének államosítása után az „Új Élet” Koporsókészítő Kisipari Szövetkezetnél helyezkedett el mint anyagbeszerző, de valójában a futballból élt mint játékosügynök; Verebes, a túl művelt bokszoló (aki ellenfeleitől IQ-tesztet kért: „Csak nem képzelik, hogy leállok egy analfabétával? Aki a Nagyvilágot ÉS a Magyar Narancsot, Moldovát se olvassa?!”) fejben felsorolta az író összes műveit; a börtönválogatottból 841.742, 491.674, 871.634, 442.971, 191.456, Virágh, az anyagias center és a két Nemere testvér; Istók, a vizek királya is kiegyenesedett az akváriumban; befutott Vasdinnyei, az eltévedt futó is, futó pillantást vetett az álldogálókra és legnagyobb megdöbbenésükre szájával feltépte a helyi idő szerint hajnalban, a Washington ABDC elől felkapott Mert Ez Műanyag zacskós tejet, kiitta, átfutotta a Magyarország Mindenre Képes Sportot és futott tovább, ki tudja, meddig futhatott; Keserű Barnabás, a csodamagasugró egy percre megszakította Föld körüli pályáját; Lakinger Béla, az abádszalóki hős lopva belenézett a kiterített újságokba, abban a reményben, hátha végre megtudja, mit is csinált valaha azon az átkozott Abádszalókon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.