egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Ha megvolna, ugye

Egotrip

Déjà vu-nk lehetett: hirtelen megint úszó-világbajnokságot rendeztek Budapesten. Most nem volt óriási csinnadratta, mint 2017-ben, nem épült új uszoda, fából készült állatszobrok sem kerültek ki a köztérre – Szőke Gábor Miklós már rég aranyvonatban utazik –, és a rakparton sem akadályozza majd évekig a forgalmat a toronyugrás hűlt helye.

Most úgy igazából nem is voltunk annyira világraszólók. Igaz, időközben a város már átalakult, új szentélyek nőttek ki a földből, középpontban a Puskás-főtemplommal, s egyáltalán nem véletlen, hogy a Budapesti Multifunkcionális Sportcsarnok hivatalos neve is MVM Dome lett. Az állam és az egyház szimbolikusan a sportban is összenőtt – már régen visszaérkeztünk a főispánok korába.

Nem tudom, élhet-e még valaki, akinek most déjà vu-je lehetett az 1926-os budapesti úszó- és vízilabda-Európa-bajnoksággal kapcsolatban. Az esemény nemcsak Bárány István úszódiadala miatt lett emlékezetes, hanem a magyar vízipóló-válogatott első Eb-címe miatt is. Meg amiatt, mert Horthy Miklós, aki addig inkább a teniszt favorizálta, az újonnan átalakított Császár fürdőben („amely létrejöttét az Irgalmasrend dicséretreméltó áldozatkészségének köszönheti”) először mutatta meg, hogy „egyenesen szívügyévé avatta a magyar válogatott vízipóló csapat ügyét”. A sajtóban az eseménnyel kapcsolatban a sport „nemzetregeneráló” szerepéről írtak, illetve arról, hogy milyen elismerést vívott ki magának „a magyar tehetség, a magyar életképesség és akaraterő a nemzetek kulturális erőpróbái során”.

Horthyt az amszterdami olimpián csalódást jelentő ezüstérem sem tántorította el a Komjádi Béla által vezetett sikercsapat támogatásától, ezért 1929-ben már szinte természetes volt, hogy személyesen nyitotta meg Budapesten az első Klebelsberg Kupát. „A hatos torna várható nagy sikerét mindenesetre be fogja tetőzni az államfő megjelenése, aki, mint az ország első sportembere, ezzel is példát ad a magyar sporttársadalomnak az igazi sportmunka és eredmény elismerésére” – írta a sajtó. Miután csapatunk az olimpiai címvédő németeket fölényesen legyőzve megszerezte az „abszolút győzelmet”, Horthy beszédbe elegyedett a játékosokkal is. Halassy Olivérnél annak csonka lába iránt érdeklődött: „– Nem hátráltatja az úszásban? – Nem, Főméltóságú Uram! – feleli bátran Halassy. – De jobb lenne, ha megvolna ugye? Már úgy értem, hogy a krallnál – s itt mutatja a két kezével a jellegzetes krall ütemet – hiányzik a tempóból az egyik ütés.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.