egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Ha megvolna, ugye

Egotrip

Déjà vu-nk lehetett: hirtelen megint úszó-világbajnokságot rendeztek Budapesten. Most nem volt óriási csinnadratta, mint 2017-ben, nem épült új uszoda, fából készült állatszobrok sem kerültek ki a köztérre – Szőke Gábor Miklós már rég aranyvonatban utazik –, és a rakparton sem akadályozza majd évekig a forgalmat a toronyugrás hűlt helye.

Most úgy igazából nem is voltunk annyira világraszólók. Igaz, időközben a város már átalakult, új szentélyek nőttek ki a földből, középpontban a Puskás-főtemplommal, s egyáltalán nem véletlen, hogy a Budapesti Multifunkcionális Sportcsarnok hivatalos neve is MVM Dome lett. Az állam és az egyház szimbolikusan a sportban is összenőtt – már régen visszaérkeztünk a főispánok korába.

Nem tudom, élhet-e még valaki, akinek most déjà vu-je lehetett az 1926-os budapesti úszó- és vízilabda-Európa-bajnoksággal kapcsolatban. Az esemény nemcsak Bárány István úszódiadala miatt lett emlékezetes, hanem a magyar vízipóló-válogatott első Eb-címe miatt is. Meg amiatt, mert Horthy Miklós, aki addig inkább a teniszt favorizálta, az újonnan átalakított Császár fürdőben („amely létrejöttét az Irgalmasrend dicséretreméltó áldozatkészségének köszönheti”) először mutatta meg, hogy „egyenesen szívügyévé avatta a magyar válogatott vízipóló csapat ügyét”. A sajtóban az eseménnyel kapcsolatban a sport „nemzetregeneráló” szerepéről írtak, illetve arról, hogy milyen elismerést vívott ki magának „a magyar tehetség, a magyar életképesség és akaraterő a nemzetek kulturális erőpróbái során”.

Horthyt az amszterdami olimpián csalódást jelentő ezüstérem sem tántorította el a Komjádi Béla által vezetett sikercsapat támogatásától, ezért 1929-ben már szinte természetes volt, hogy személyesen nyitotta meg Budapesten az első Klebelsberg Kupát. „A hatos torna várható nagy sikerét mindenesetre be fogja tetőzni az államfő megjelenése, aki, mint az ország első sportembere, ezzel is példát ad a magyar sporttársadalomnak az igazi sportmunka és eredmény elismerésére” – írta a sajtó. Miután csapatunk az olimpiai címvédő németeket fölényesen legyőzve megszerezte az „abszolút győzelmet”, Horthy beszédbe elegyedett a játékosokkal is. Halassy Olivérnél annak csonka lába iránt érdeklődött: „– Nem hátráltatja az úszásban? – Nem, Főméltóságú Uram! – feleli bátran Halassy. – De jobb lenne, ha megvolna ugye? Már úgy értem, hogy a krallnál – s itt mutatja a két kezével a jellegzetes krall ütemet – hiányzik a tempóból az egyik ütés.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.