Március 21-én, a (csillagászati) tavasz első napján ímél érkezik: Bérlő köteles a bérleményt a jó gazda gondosságával rendeltetésszerűen használni. Csak szállodai jelleggel használható, életvitelszerűen nem lakható. A bérleményeknek nem része a fedett járdaszakasz. Oda ülőke, kisméretű asztal csak rövid időre (pld. kávézás) helyezhető ki. „Szállodai jelleggel”, mosolyog K.(abinos) Dezső, na hiszen, ez a 4 négyzetméter „proletárromantika” (ahogy e lapban fogalmazott nem is oly enyhe malíciával a kolléga). És mi az, hogy „életvitelszerűen nem lakható”? Nyáron kiköltözöm, itt élek, oszt’ jó napjaim lesznek. És március 26-án újabb ímél: A Vízisport-telep portáján ma déltől a kabinbérlés szerződése, kabinkulcs átvehető. Nem hitte volna, hogy ezt megéri, négy év után újra a Dunán.
De bízott benne, cuccai Zsoltnál fóliasátorban várták a feltámadást. A komódok nem élték túl, elrohadtak, a konyhaszekrény szétesőben, a polc összedőlt, a teraszasztal is tönkrement. (Ez nem is kell, a teraszokat lebontották, pedig ezek voltak a kabinok lelke; most helyükön a bizonyos járda, hova „csak rövid időre” engedélyezett kiülni, mosolyog megint K. Dezső.) Mindenhova darazsak költöztek; az emeletes ágy, kempingasztal, -székek, a hűtő, a tévé használható. Állapította meg a terepszemlén. Nem kell költöztető brigád, megoldjuk, kell még egy autó, május elsején ráérek, mondja Zsolt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
