Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

Védelmi sarc

Nem, megszorítások most sem lesznek, ezt a szót nem ismeri a NER. Ha bajban van az államháztartás, akkor csupán a „kiigazítás” jöhet szóba, amelynek során kizárólag a multiktól és a bankoktól szednek be extra­sarcot. Az új elvonáshoz illesztett „védelmi hozzájárulás” címke jól illeszkedik a rezsim megszokott háborús retorikájába, amely már a 2010 nyarán meghirdetett „gazdasági szabadságharccal” kezdetét vette. Noha 2022-ben Orbán is átvette a putyini értelmezést, mely szerint az orosz fél nem háborúzik, csupán „különleges katonai műveletet” hajt végre Ukrajnában, kormánya mégis a „háborús veszélyhelyzetre” hivatkozva hatalmazta fel önmagát arra, hogy rendeleti úton teremtse elő a választási költekezése okozta költségvetési lyuk betömésére alkalmas bevételt. Erre szolgált a „háborún nyerészkedők” ún. „extraprofitadója”, a kiszemelt ágazatokra két éve kirótt újabb különadók és pótadók rendszere.

A piaci erőfölényre utaló „extraprofit” kifejezés már akkor is propagandacélt szolgált, hiszen a bankoknál és az energiaszektorban keletkezett – a szakirodalomban windfall profit névvel illetett – potyanyereségeket főként a magas inflációval párhuzamosan megemelkedett kamatszintek és a meglódult energiaárak hozták létre, amiben a kormányzati költekezések, a klímakatasztrófa fenyegetése és a termelési-szállítási fennakadások játszották a főszerepet. A kiskereskedelmi láncokra korábban kivetett, erős progresszivitása miatt főként a multikat sújtó különadó 80 százalékos megfejeléséhez pedig a hivatkozási alap a bolti forgalom növekedése volt, utóbbit egyébként maga a kormány pörgette fel a választási győzelme érdekében folytatott költekezésével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.