Várhegyi Éva: Ekotrip

Egotrip

Védelmi sarc

Nem, megszorítások most sem lesznek, ezt a szót nem ismeri a NER. Ha bajban van az államháztartás, akkor csupán a „kiigazítás” jöhet szóba, amelynek során kizárólag a multiktól és a bankoktól szednek be extra­sarcot. Az új elvonáshoz illesztett „védelmi hozzájárulás” címke jól illeszkedik a rezsim megszokott háborús retorikájába, amely már a 2010 nyarán meghirdetett „gazdasági szabadságharccal” kezdetét vette. Noha 2022-ben Orbán is átvette a putyini értelmezést, mely szerint az orosz fél nem háborúzik, csupán „különleges katonai műveletet” hajt végre Ukrajnában, kormánya mégis a „háborús veszélyhelyzetre” hivatkozva hatalmazta fel önmagát arra, hogy rendeleti úton teremtse elő a választási költekezése okozta költségvetési lyuk betömésére alkalmas bevételt. Erre szolgált a „háborún nyerészkedők” ún. „extraprofitadója”, a kiszemelt ágazatokra két éve kirótt újabb különadók és pótadók rendszere.

A piaci erőfölényre utaló „extraprofit” kifejezés már akkor is propagandacélt szolgált, hiszen a bankoknál és az energiaszektorban keletkezett – a szakirodalomban windfall profit névvel illetett – potyanyereségeket főként a magas inflációval párhuzamosan megemelkedett kamatszintek és a meglódult energiaárak hozták létre, amiben a kormányzati költekezések, a klímakatasztrófa fenyegetése és a termelési-szállítási fennakadások játszották a főszerepet. A kiskereskedelmi láncokra korábban kivetett, erős progresszivitása miatt főként a multikat sújtó különadó 80 százalékos megfejeléséhez pedig a hivatkozási alap a bolti forgalom növekedése volt, utóbbit egyébként maga a kormány pörgette fel a választási győzelme érdekében folytatott költekezésével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.