Nem, megszorítások most sem lesznek, ezt a szót nem ismeri a NER. Ha bajban van az államháztartás, akkor csupán a „kiigazítás” jöhet szóba, amelynek során kizárólag a multiktól és a bankoktól szednek be extrasarcot. Az új elvonáshoz illesztett „védelmi hozzájárulás” címke jól illeszkedik a rezsim megszokott háborús retorikájába, amely már a 2010 nyarán meghirdetett „gazdasági szabadságharccal” kezdetét vette. Noha 2022-ben Orbán is átvette a putyini értelmezést, mely szerint az orosz fél nem háborúzik, csupán „különleges katonai műveletet” hajt végre Ukrajnában, kormánya mégis a „háborús veszélyhelyzetre” hivatkozva hatalmazta fel önmagát arra, hogy rendeleti úton teremtse elő a választási költekezése okozta költségvetési lyuk betömésére alkalmas bevételt. Erre szolgált a „háborún nyerészkedők” ún. „extraprofitadója”, a kiszemelt ágazatokra két éve kirótt újabb különadók és pótadók rendszere.
A piaci erőfölényre utaló „extraprofit” kifejezés már akkor is propagandacélt szolgált, hiszen a bankoknál és az energiaszektorban keletkezett – a szakirodalomban windfall profit névvel illetett – potyanyereségeket főként a magas inflációval párhuzamosan megemelkedett kamatszintek és a meglódult energiaárak hozták létre, amiben a kormányzati költekezések, a klímakatasztrófa fenyegetése és a termelési-szállítási fennakadások játszották a főszerepet. A kiskereskedelmi láncokra korábban kivetett, erős progresszivitása miatt főként a multikat sújtó különadó 80 százalékos megfejeléséhez pedig a hivatkozási alap a bolti forgalom növekedése volt, utóbbit egyébként maga a kormány pörgette fel a választási győzelme érdekében folytatott költekezésével.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
