Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

A mint abbahagyni (A futball ábécéje)

Nem jön házhoz, mint tavaly, a sportorvos, a szakosztály fél napot kapott a Sportkórházban, hogy pecsétet szerezzenek a sportorvosi lapra (lásd az S mint Sportorvosi szócikket), jelentkezik K. Dezső is.

Spoiler: hiba volt.

Még sosem járt itt, kérdezi a villamosvezetőt, hol kell leszállni, Pető Intézet, a következő, gyalogol, felirat: VÉRADÁS. Kórháznegyed.

A bajok a kartonozóban kezdődnek, taj-kártya? Az nincs, vagy húsz éve (több) kirabolták az öltözőt, elvitték a tárcáját, taj-kártyástul. Azóta nincs tárcája, kártyája. A számát tudom, az kevés, nekünk a kártya kell. Mondja, több mint húsz éve bolyong az egészségügy labirintusfolyosóin, várja dr. Godot-t, szanatóriumba jár, műtötték, taj-kártya nélkül, kártya nélkül nem tudjuk fogadni. Jól kezdődik. A legközelebbi kormányablak a Bocskai úton; szombat van, de munkanap, elindul. Ismerős vidék, Budaörsi úti kollégistaként sokat erre, hol volt akkor még kormány, ablak?! Nincs tömeg, a biztonsági őrök a magyar–holland női kézimeccset (olimpia) nézik, mennyi? vezetnek három góllal, jól folytatódik. Hölgy készséges, háromezer forint, postán kell befizetnie. Kártyával nem lehet?, itt is a kártya. Telefonon igen, az övével ugyan nem. Móricz Zsigmond körtér, a BEAC-pálya helyén a Skála helyén Allee, piac, Béla szerint kitűnő a szalontüdő, majd. Befizet, vissza, taj-kártya megvan, mennyi? kikaptunk 4 góllal. Sportkórház, nem kér új sorszámot, a régit mutatja (meg a kártyát). Fel az emeletre, digitális kijelző, a száma, be; a sportorvos ránéz, még vizsgálat se, diagnózis: kardiológiára kell mennie, nálunk októberre van időpont, na, szeptemberben kezdődik a bajnokság, a doki megengedő, mehet máshova is. Megy a szemészetre, 80–100 százalékban egészséges a szeme, kis szürkehályog, ebben a korban… Milyen korban?! Oly korban éltem én e földön… Vérnyomás (rendben), EKG, a papíron probably old (valószínűleg idős), ezek is a korommal jönnek!, valószínűleg. Jártam én koromban, hóban. Labor: vér, vizelet (könnyek), vissza a dokihoz – majd, várakozás. Jönnek azok a sporttársai, akik délre kaptak időpontot. Az első és a második csapat játékosai, fiatalok, egészségesek, mit keresek én itt? Meséli az egyiknek a régi szép időket, vállvetve svarcoltak (lásd az S mint svarc szócikket), sportorvost álmukban se láttak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.