Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

A mint abbahagyni (A futball ábécéje)

Nem jön házhoz, mint tavaly, a sportorvos, a szakosztály fél napot kapott a Sportkórházban, hogy pecsétet szerezzenek a sportorvosi lapra (lásd az S mint Sportorvosi szócikket), jelentkezik K. Dezső is.

Spoiler: hiba volt.

Még sosem járt itt, kérdezi a villamosvezetőt, hol kell leszállni, Pető Intézet, a következő, gyalogol, felirat: VÉRADÁS. Kórháznegyed.

A bajok a kartonozóban kezdődnek, taj-kártya? Az nincs, vagy húsz éve (több) kirabolták az öltözőt, elvitték a tárcáját, taj-kártyástul. Azóta nincs tárcája, kártyája. A számát tudom, az kevés, nekünk a kártya kell. Mondja, több mint húsz éve bolyong az egészségügy labirintusfolyosóin, várja dr. Godot-t, szanatóriumba jár, műtötték, taj-kártya nélkül, kártya nélkül nem tudjuk fogadni. Jól kezdődik. A legközelebbi kormányablak a Bocskai úton; szombat van, de munkanap, elindul. Ismerős vidék, Budaörsi úti kollégistaként sokat erre, hol volt akkor még kormány, ablak?! Nincs tömeg, a biztonsági őrök a magyar–holland női kézimeccset (olimpia) nézik, mennyi? vezetnek három góllal, jól folytatódik. Hölgy készséges, háromezer forint, postán kell befizetnie. Kártyával nem lehet?, itt is a kártya. Telefonon igen, az övével ugyan nem. Móricz Zsigmond körtér, a BEAC-pálya helyén a Skála helyén Allee, piac, Béla szerint kitűnő a szalontüdő, majd. Befizet, vissza, taj-kártya megvan, mennyi? kikaptunk 4 góllal. Sportkórház, nem kér új sorszámot, a régit mutatja (meg a kártyát). Fel az emeletre, digitális kijelző, a száma, be; a sportorvos ránéz, még vizsgálat se, diagnózis: kardiológiára kell mennie, nálunk októberre van időpont, na, szeptemberben kezdődik a bajnokság, a doki megengedő, mehet máshova is. Megy a szemészetre, 80–100 százalékban egészséges a szeme, kis szürkehályog, ebben a korban… Milyen korban?! Oly korban éltem én e földön… Vérnyomás (rendben), EKG, a papíron probably old (valószínűleg idős), ezek is a korommal jönnek!, valószínűleg. Jártam én koromban, hóban. Labor: vér, vizelet (könnyek), vissza a dokihoz – majd, várakozás. Jönnek azok a sporttársai, akik délre kaptak időpontot. Az első és a második csapat játékosai, fiatalok, egészségesek, mit keresek én itt? Meséli az egyiknek a régi szép időket, vállvetve svarcoltak (lásd az S mint svarc szócikket), sportorvost álmukban se láttak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.