Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

A mint abbahagyni (A futball ábécéje)

Nem jön házhoz, mint tavaly, a sportorvos, a szakosztály fél napot kapott a Sportkórházban, hogy pecsétet szerezzenek a sportorvosi lapra (lásd az S mint Sportorvosi szócikket), jelentkezik K. Dezső is.

Spoiler: hiba volt.

Még sosem járt itt, kérdezi a villamosvezetőt, hol kell leszállni, Pető Intézet, a következő, gyalogol, felirat: VÉRADÁS. Kórháznegyed.

A bajok a kartonozóban kezdődnek, taj-kártya? Az nincs, vagy húsz éve (több) kirabolták az öltözőt, elvitték a tárcáját, taj-kártyástul. Azóta nincs tárcája, kártyája. A számát tudom, az kevés, nekünk a kártya kell. Mondja, több mint húsz éve bolyong az egészségügy labirintusfolyosóin, várja dr. Godot-t, szanatóriumba jár, műtötték, taj-kártya nélkül, kártya nélkül nem tudjuk fogadni. Jól kezdődik. A legközelebbi kormányablak a Bocskai úton; szombat van, de munkanap, elindul. Ismerős vidék, Budaörsi úti kollégistaként sokat erre, hol volt akkor még kormány, ablak?! Nincs tömeg, a biztonsági őrök a magyar–holland női kézimeccset (olimpia) nézik, mennyi? vezetnek három góllal, jól folytatódik. Hölgy készséges, háromezer forint, postán kell befizetnie. Kártyával nem lehet?, itt is a kártya. Telefonon igen, az övével ugyan nem. Móricz Zsigmond körtér, a BEAC-pálya helyén a Skála helyén Allee, piac, Béla szerint kitűnő a szalontüdő, majd. Befizet, vissza, taj-kártya megvan, mennyi? kikaptunk 4 góllal. Sportkórház, nem kér új sorszámot, a régit mutatja (meg a kártyát). Fel az emeletre, digitális kijelző, a száma, be; a sportorvos ránéz, még vizsgálat se, diagnózis: kardiológiára kell mennie, nálunk októberre van időpont, na, szeptemberben kezdődik a bajnokság, a doki megengedő, mehet máshova is. Megy a szemészetre, 80–100 százalékban egészséges a szeme, kis szürkehályog, ebben a korban… Milyen korban?! Oly korban éltem én e földön… Vérnyomás (rendben), EKG, a papíron probably old (valószínűleg idős), ezek is a korommal jönnek!, valószínűleg. Jártam én koromban, hóban. Labor: vér, vizelet (könnyek), vissza a dokihoz – majd, várakozás. Jönnek azok a sporttársai, akik délre kaptak időpontot. Az első és a második csapat játékosai, fiatalok, egészségesek, mit keresek én itt? Meséli az egyiknek a régi szép időket, vállvetve svarcoltak (lásd az S mint svarc szócikket), sportorvost álmukban se láttak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.