Sajó László: Öt és feles

Egotrip

5 1A Maragy-tenger (mindközönségesen: -tó) partján éldegélt egy halászkunyhóban, olykor kicsónakázott horgászni. 2Utálta a halat, de a horgászat az egyedüli tevékenység, ahol háborítatlan és büntetlen lehet bámulni a semmit. 3Kievezett a tó közepére, a tó legmélyebb pontja fölé. "Itt húzódik a Riamana-árok. Itt van eltemetve Isten." Már megint magában beszélt.

III. ELVONULÁS ÉS VISSZATÉRÉS

5 1A Maragy-tenger (mindközönségesen: -tó) partján éldegélt egy halászkunyhóban, olykor kicsónakázott horgászni. 2Utálta a halat, de a horgászat az egyedüli tevékenység, ahol háborítatlan és büntetlen lehet bámulni a semmit. 3Kievezett a tó közepére, a tó legmélyebb pontja fölé. "Itt húzódik a Riamana-árok. Itt van eltemetve Isten." Már megint magában beszélt. 4A föld és a csillagok fényei a vízben egybemosódtak, õ csak beszélt, magában kotyogó csónak. 5Hajnalig várta, vízbõl tornyosuló tengeralatt-járón talán mégis megjelenik, csak neki, Isten. "Erre nem járnak tengeralattjárók." Hazament, lefeküdt. 6Gyerekek ébresztették nagy ricsajjal, és szokás szerint arra kérték, járjon kicsit a vízen. Mosolygott, kezében tartva saruját mezítláb sétált a sekély vízben. A gyerekek tapsoltak. Ekkor határozta el, visszatér a közéletbe.

7Elment a halászfaluból szülõföldjére. És azok, akik hallották õt, megrémültek és azt mondták: "Honnan vett ez a férfi ilyeneket és miféle bölcsesség az, amely ennek adatott, Nem Josua ez, Mária fia és Jakab, József, Júdás és Simon fivére? És nõvérei nincsenek itt közöttünk?" És megbotránkoztak rajta. 8Rokonai védelmezték, mondván: "Csak elment az esze." 9És õ szólott: "A nyomorgókkal nyomorogtam, az éhezõkkel éheztem, a szomjazókkal szomjaztam és a megkísértettekkel megkísértettem." 10"Éheztem és nem adtatok ennem; szomjúhoztam és nem adtatok innom; fattyú voltam és nem fogadtatok be engem, beteg és fogoly voltam és nem látogattatok meg engem." 11De nem veszítette kedvét, mert meghívták a világ fõvárosába: Kómába is eljutott a csodás vándorkomédiás híre. 12Közelgett a húsvét, kellett egy kis cirkusz a népnek.

6 1De csalódtak benne: nem ilyennek képzelték. Mást vártak. 2Termetre kicsi volt és arcra csúnya. Nem volt tekintélyes formája, jelentéktelen, hitvány, gyámoltalan és dicstelen volt megjelenését tekintve. Kissé púpos, hosszú arccal, hosszú orral és középütt összetalálkozó szemöldökkel, ezért aki látja, meg is ijedhet tõle, miképpen eliszonyodtak tõle sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja és alakja sem ember fiaié volt. Ritkás hajzatát középen választotta el, kétágú szakállának vörös színe feketében játszott, mint a haja is. Sápadt arcán mély barázdák, ajka telt és duzzadt, keze széles, ujjai rövidek. Sántított, és járás közben két botra támaszkodott. 3A sokaság csúfolta, Josua csendesen megszólalt: "Én nem vagyok az, akinek látszom. Úgy láttok meg engem magatokban, ahogy az ember meglátja saját arcát a tükörben. Én féreg vagyok és nem ember, teher az emberek számára és megvetett a népek között." 4"Na, te féreg, üdvöz légy városunkban!" És sokan ruháikat terítették az útra, mások viszont zöld gallyakat, amelyeket a földekrõl hoztak. Azok, akik elõtte futottak, és azok, akik követték, azt kiabálták: Hozsánna! Áldott, aki itt jön. És õ két botjára támaszkodva besántikált a fõvárosba, a templomba. 5És ott elkezdett embereket kidobni. Az asztalokat felborította, és az állványokat. 6Tanította hallgatóit és azt mondta nekik: "A ház hívassék a kérés házának, nyitva minden nép számára." 7De ti Isten barlangjává tettétek! Istent pedig elrejtettétek a Szentek Szentjébe, egy ablaktalan, sötét odúba. Csodálkoztok, hogy elmenekült innen? 8Ha él még egyáltalán, mostanra már nyilván összezavarodott, isteni harmóniája megrendült és a földi alakulások menetében saját bomlásának, õrületének tükörképét sejti. 9Bizony mondom néktek: Isten a hetedik napon nyugovóra tért. 10És midõn beszélt, egyeseknek öreg, kopasz, sûrû, hosszú szakállú embernek látszott, mások ifjúnak találták, akinek még pelyhedzett az álla. És nem értették: mit jelent ez, és nagyon csodálkoztak. 11És amikor véglegesen elhagyta a templomot, mondták neki: "Nézd, micsoda kövek és micsoda épületek!" És õ azt mondta nekik: "Ti ezeket a hatalmas épületeket látjátok. Egyetlen kõ sem marad a másikon, amely már nem oldódott fel önmagában. Le fogom rombolni ezt a házat, és senki sem tudja fölépíteni."

IV. HÚSVÉT, PASSIÓ

7 1Azután elindult vacsorázni a közeli "Húsvéti Bárány" vendéglõbe. 2Többen követték, most már kíváncsiak voltak, mi lesz ebbõl. Mert azt mindenki elismerte, bárha csúf, púpos és sánta, az eddigiek közül messze Josua a legjobb Messiás. 3A vendéglõben egy nagy, fekvõpárnákkal ellátott különterem volt elõkészítve. Leheveredtek ott, 4és Josua így szólt: "Vágyakozással kívánok enni-inni veletek, mielõtt szenvedek. Mert mondom nektek: míg értelme be nem teljesedik az életnek, nem eszem többé." És enni kezdett. 5"Mostantól nem iszom a borból, míg az élet el nem jön." És meghúzta a kupát. 6És fogta a kancsót, odaadta nekik és azt mondta: "Igyatok ebbõl, ti mind. Jaj annak a testnek, amely a lelken csügg! Jaj annak a léleknek, amely a testen csügg!" És mindnyájan ittak, és lerészegedének. 7És mondá nékik: "Vegyetek! Egyetek! Ez vagyok én, nektek adom magam." 8És mondá Júdásnak: "Tedd meg azonnalÉ"

8 1Azután szokása szerint elvonult a hegyre. A többiek követték õt. Azt mondta nekik: "Üljetek le itt és pihenjetek." 2Kezdett megborzad-ni és nyugalmát elveszíteni. Egy kissé arrébb ment, a földre vetette magát. 3"Megint rájött a roham. Csak le ne nyelje a nyelvét. Ki fog nekünk akkor ily ékesszólón beszélni?" A többiek nézték, és röhögtek rajta, majd pihenni tértek. 4Mikor magához tért, kiáltott. "Ha lehetséges, távozzék el tõlem a szenvedés pohara. De nem ahogyan én akarom, hanem ahogyan õk akarják." 5Visszatért és mindenkit alva talált. "Hát aludjatok csak tovább és pihenjétek ki magatokat." 6És rögtön, miközben még beszélt, odaérkezik Júdás és egy csapat tõrökkel és dorongokkal. És amikor odaért, rögtön odament hozzá és hevesen csókolgatta. És azt mondta neki: "Barátom, amiért te itt vagyÉ" De õk rátették kezüket és foglyul ejtették. 7És vele ment mögötte egy bizonyos fiatalember, aki egy lenvászon lepedõt dobott magára. Ezt megfogták. De a fiatalember veszni hagyta a lenvászon lepedõt és meztelenül elfutott.

8Elvezették az Égi Helytartóhoz. Az felállt, középre lépett: Hallottátok, azt mondta: "Én magam fogom feloldani ezt a nem emberi kéz által készített templomot, és három nap alatt másikat építek, amely emberi kéz által készült." Mondd meg nékünk: te vagy-e a Messiás, az áldott fia? 9Neki azt feleli: "Te mondtad ezt. Ellenben én azt mondom nektek: mostantól fogva látjátok, hogy az ember az erõsebb." 10Akkor a fõpap - ahogy a színjáték elõírta - megszaggatta ruháit. Egyesek leköpdösték, eltakarták az arcát, pofozták, és azt mondták: "Jövendöld hát meg, ki ütött meg téged. És ütésekkel dolgozták meg." 11Ezzel kezdetét vette a húsvéti misztériumjáték legizgalmasabb része, a passió.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.