Júniusban újrakezdjük? Amióta a választáson győzött a Fidex-MDF Polgári Pár (és egy kicsit már előtte), egyre szivárog az aggodalom, hogy lesz-e új törzsi kultúrharc, kell-e bárkinek bármitől félnie, jön-e a Dunába lövető jobboldal, támad-e a liberális-chartás médiaértelmiség, meg lesz-e szállva a három médiakuratórium, menesztik-e Bálint Andrást az Erzsébet téri parkoló éléről, ilyenek.
A Fidesz-közeli Magyar Polgári Demokraták Társasága a Fidesz-közeli Magyar Nemzetben és Napi Orbánviktorban féloldalas kis Szüret-rovatot állított össze azzal a címmel, hogy Akik új kultúrharcot akarnak. A szoclib publicisztikai idézetgyűjtemény - egyfajta Best of Kemény Mag - azt sugallja, hogy Kornis, Konrád, Lengyel, Litván, TGM, Eörsi, Bolgár, R. Székely és sokan mások tudatosan új kultúrharcot akarnak a polgári (újbeszéd; értsd: reciklált nemzeti) oldal ellen, amikor véleményt írnak újságba. Például amikor Kornis fél a jobboldaltól. Abszolút nem kell vele egyetérteni (én például nem félek senkitől), de a cikke, akárcsak több más túlzás, mitől nem csak cikk, mitől hadviselés? Itt van pl. Petri Lukács Ádám, aki a Népszavában viszolygással emlékszik vissza az MDF-érára, ma pedig túlzott rendpártiságtól tart. Miért ne tartson? Kultúrharc akarását jelenti az MPDT szerint Miklós Gábor (Népszabadság) azon meglátása is, hogy "a Fidesznek nincs ideológiája" - holott ezt maga a Fidesz erősítené meg legelőször.
Az idézetgyűjtemény logikájával ellentétben nem kultúrharc a Nemzetben fölé tördelt félkolumnás Elek István-eszmefutattás arról, hogy "Kinek kell itt médiaháború?" (rövid összegzés: Haraszti Miklós SZDSZ-médiapolitikusnak, aki egy cikkben aggódni mert az új médiatestületekben hamarosan bekövetkező jobboldali túlsúly miatt); jó, ezt még megmagyarázza az, hogy Elek lent mint az egyik MPDT-aláíró szerepel. Természetesen nem kultúrharc a médiakuratóriumok kényszerű felduzzasztása úgy, hogy 193:5 (más számítások szerint: 9378:1) arányban jobboldaliak üljenek mindkét oldalon; ahogy nem kultúrharc az SZDSZ odaültetése azok mellé a parlamentben (csak megkésett, infantilis posztgeciség); és persze nem kultúrharc, ha Gál Jolán volt MTV-főmunkatárs nyílt levélben követeli, hogy ő és barátai most már kapjanak végre műsort a közszolgálati tévében.
Egyébként a levél önmagában még tényleg nem kultúrharc. Gál Jolán, mint olyan, be sem vethető rendes médiaháborúban, lévén ő csak egy közepes hatótávolságú robbanófej. Gál Jolán azonban de facto Pálfy G. Istvánt, Moldoványi Ákost, Chrudinák Alajost és tíz másik, a bronzkorszakból ránk maradt fosszíliát jelent, márpedig Gál Jolánék ismét műsort szeretnének. Ahogy a választás előtt Szekeres Imréről hírlett, hogy egy gazdasági tárca élére készült.
Mindez természetesen csak egy olyan országban lenne lehetséges, ahol Zámbó Jimmy a miniszterelnök, Flipper Öcsi a gazdasági csúcsminiszter és Czégé Zsuzsa a Magyar Televízió Rt. elnöke.
Hogy nehogy kultúrharcos legyek, de az időközben felnőtt új, Pálfy-mentes generációt is tájékoztassam: ezeknek az embereknek sohasem a véleménye volt a probléma. Hanem ahogyan aztat szakmailag ránk agitpropolták. Ahogy a világnézetüket ledegradálták inkompetens újságírássá. Gál Neobátor Jolán, a 94-es Kommunista Hatalomátvétel Üldözöttei Bizottságának póttagja most azt írja az MTV és a kuratórium elnökének, "az 1998-as választási eredmények ismeretében Önöknek bizonyos rehabilitációs feladatuk van", négy év "megbélyegzés és kirekesztés" után "egy Chrudinák vezette külpolitikai és egy Pálfy G. István vezette belpolitikai műsornál bizonyára valamennyien munkát találhatunk." Bizonyára. Talán Chrudinák, ha már Ammanból visszajött, damaszkuszi átszállással. A többiek? Kizárt. Pláne ha az (ügyvezető) elnök elolvassa Gál Jolán utolsó mondatát is.
Abban ugyanis ez szerepel: "Az alkotmányosan működő és kormányzó jobboldali erőkkel való szimpatizálás nem lehet bűn 1998-ban, azután, hogy a választók többsége is erről tett tanúbizonyságot szavazataival." Ez a mondat természetesen a Szervilis Sajtómunkás Díj első helyezését jelentheti, de normálisan működő közszolgálati tévében állást nem biztosíthat. Ha viszont a levél alapján, egyfajta könyörületi alapon, ezek az emberek ismét újságírókként dolgozhatnak a közszolgálati Magyar Televízióban, az tényleg kultúrharcot jelent. Pontosabban: hadüzenetet a kultúra, a jó ízlés, az újságírói szakma és a tág értelemben vett Erkölcs mint olyan ellen.
A törzsek mintha már előmelegítenék az üstöket. Többen még nem tudják, hogy ők lesznek az előétel.
