Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem.

Egotrip

Oszd meg és…

Őszintén szólva egyáltalán nem szeretnék őszinte lenni egy aljas politikai manipuláció kedvéért. Nem kívánom a remegő, rózsaszín kis lelkemet a felvizezett vértől iszamos konyhapultra csapni, de részvétem mindenkinek, akinek ezekben az időkben mégis meg kell tennie. Nem akarok minden kártyát kiteríteni, és ha valamit akaratlanul feltárnék, később úgyis letagadom. Végül is már kampányidőszakban vagyunk, és ilyenkor ez a protokoll: csak arra emlékezünk, amire akarunk, és csak azt mondjuk ki, ami céljainkkal összhangban áll. Ellentmondásos nyilatkozatokat csak az tegyen, aki annyival erősebb, hogy akár arra is módja van, hogy játék közben leborítsa a sakktáblát. Annyit vallok be, hogy sosem bíztam az iskolára az idén már tizennyolcadik életévét betöltő leánygyermekem szexuális nevelését. Meg is lett az eredménye.

– Ezek melegek – jelentette ki a lányom a kötelezően olvasandó A kőszívű ember fiait lengetve. Fogalmam sem volt, kikről beszél, de azonnal megszállt a bűntudat: Isten látja lelkemet, tudom, hogy sárkánytojást tojó tyúk vagyok. Belémhasított, hogy a péntek esti közös filmmatinénkra mégsem az Oscar Wilde szerelmeit kellett volna választani. A kamaszok szülei olyan kevéssel beérik, örülnek, ha nem szavakkal, csak testbeszéddel minősítik őket ósdi hülyének, én meg annyira felbuzdultam, amikor a filmnézés után a lányom fekete golyóstollal a csuklójára tetoválta a De Profundisból, hogy “Yet each man kills the thing he loves”, hogy nem álltam le a gendertainmenttel. Regényeket tettem le az éjjeliszekrényére, és minden adandó alkalommal villámelőadásokat tartottam. Utóbb egy lusta vasárnap délutánon megnéztük a Büszkeség és bányászéletet (és együtt sírtunk, amikor a bányászok együtt vonultak a melegekkel), sőt a maguk idejében még androgünnek, mostanára nem binárisnak nevezett férfiakat felvonultató Velvet Goldmine-t is. Bár az utóbbinál a családtagjaim megjegyezték, hogy ez undorító és beteges. Mármint a glam rock mint zene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.