Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis  

Forradalom – egy szó kalandos története

Egotrip

Amikor Rochefoucauld-Liancourt herceg Párizsból Versailles-ba érkezett, a királyi felség már tudta, hogy nagy a baj. XVI. Lajos neglizsében fogadta a kamarást, és elborzadva így szólott: „Szörnyű ez a lázadás, kedves hercegem.” Mire a herceg így válaszolt: „Felség, ez nem lázadás (révolte), hanem egy nagy forradalom (révolution).”

A felvilágosodás évszázadának vége felé jártak ekkor, de a gondolkodó emberek zöme még mindig valamiféle lassú, szerves fejlődés eredőjeként képzelte el az értelmesebb és szebb világrend eljövetelét. A történelemnek a civilizáció folyamatos fejlődéseként való felfogása ekkor már létezett, és az uralkodóra sokan úgy tekintettek, mint egy csudás lényre, afféle messiásra, akinek megvan a hatalma arra, hogy uralja és levezényelje a társadalom nagy metamorfózisát. Keleten sem volt ez másként: 1927-ben például Sadacsika Nabejama, a japán kommunista mozgalom vezére, egy moszkvai séta közben az Arbaton azt mondta Buharin elvtársnak, hogy a japánok a proletárforradalmat úgy kívánják megvívni, hogy a végén a császár azért a helyén maradjon, elvégre ő a nemzettest feje.

Az „erőskezű vezető” mítoszát egyáltalán nem oltotta ki az, hogy Athénban létrejött a „demokrácia” nevű, furcsa politikai rendszer. A régi görögben a türannosz szó nem feltétlenül pejoratív, azaz a magyar megfelelője éppúgy lehet az egyeduralkodó, mint a zsarnok. A görög világban egészen másképp képzelték el a „történelmi fejlődés” fogalmát (ha egyáltalán lehet beszélni ilyen fogalomról). A görög metabolé vagy a sztászisz nem ugyanaz, mint a forradalom: tulajdonképpen nem volt szó arra a jelenségre, amikor a nép felkel az uralkodó és az elit ellen, és nem csupán leváltja azt, hanem egy gyökeresen új társadalmi rendszert hoz létre. Egyébként eredetileg a kínai geming (japán kakumei) sem „forradalom”, hanem az Égi Mandátum (kínai tianming) megvonása az alkalmatlan császártól – tehát a személy lecserélése (államcsíny, dinasztiaváltás vagy ilyesmi). A 18. századig a revolutio, revolution, rivolutione stb. sem jelentett mást, mint fordulatot vagy körforgást. Montaigne például 1580 táján „a szerencse forgandóságát” – révolution de la fortune – említi. Ami a magyar forradalom szót illeti, azt a Goethét fordító Kazinczy teremtette meg 1815-ben a forr igéből, és később is rendszeresen használta kifejezetten a gyökeres társadalmi átalakulás értelmében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.