Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis  

Forradalom – egy szó kalandos története

Egotrip

Amikor Rochefoucauld-Liancourt herceg Párizsból Versailles-ba érkezett, a királyi felség már tudta, hogy nagy a baj. XVI. Lajos neglizsében fogadta a kamarást, és elborzadva így szólott: „Szörnyű ez a lázadás, kedves hercegem.” Mire a herceg így válaszolt: „Felség, ez nem lázadás (révolte), hanem egy nagy forradalom (révolution).”

A felvilágosodás évszázadának vége felé jártak ekkor, de a gondolkodó emberek zöme még mindig valamiféle lassú, szerves fejlődés eredőjeként képzelte el az értelmesebb és szebb világrend eljövetelét. A történelemnek a civilizáció folyamatos fejlődéseként való felfogása ekkor már létezett, és az uralkodóra sokan úgy tekintettek, mint egy csudás lényre, afféle messiásra, akinek megvan a hatalma arra, hogy uralja és levezényelje a társadalom nagy metamorfózisát. Keleten sem volt ez másként: 1927-ben például Sadacsika Nabejama, a japán kommunista mozgalom vezére, egy moszkvai séta közben az Arbaton azt mondta Buharin elvtársnak, hogy a japánok a proletárforradalmat úgy kívánják megvívni, hogy a végén a császár azért a helyén maradjon, elvégre ő a nemzettest feje.

Az „erőskezű vezető” mítoszát egyáltalán nem oltotta ki az, hogy Athénban létrejött a „demokrácia” nevű, furcsa politikai rendszer. A régi görögben a türannosz szó nem feltétlenül pejoratív, azaz a magyar megfelelője éppúgy lehet az egyeduralkodó, mint a zsarnok. A görög világban egészen másképp képzelték el a „történelmi fejlődés” fogalmát (ha egyáltalán lehet beszélni ilyen fogalomról). A görög metabolé vagy a sztászisz nem ugyanaz, mint a forradalom: tulajdonképpen nem volt szó arra a jelenségre, amikor a nép felkel az uralkodó és az elit ellen, és nem csupán leváltja azt, hanem egy gyökeresen új társadalmi rendszert hoz létre. Egyébként eredetileg a kínai geming (japán kakumei) sem „forradalom”, hanem az Égi Mandátum (kínai tianming) megvonása az alkalmatlan császártól – tehát a személy lecserélése (államcsíny, dinasztiaváltás vagy ilyesmi). A 18. századig a revolutio, revolution, rivolutione stb. sem jelentett mást, mint fordulatot vagy körforgást. Montaigne például 1580 táján „a szerencse forgandóságát” – révolution de la fortune – említi. Ami a magyar forradalom szót illeti, azt a Goethét fordító Kazinczy teremtette meg 1815-ben a forr igéből, és később is rendszeresen használta kifejezetten a gyökeres társadalmi átalakulás értelmében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.