Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

A lélek már kész talán

Egotrip

Sokan reménykedünk abban, hogy akár meg is történhet az, amire márciusban még senki sem gondolt. Elkezdődhet valami új, lesz talán egy olyan kormány, amelyik nem akarja folyton a képünkbe vágni azt, hogy övék az ország, a hatalom és a dicsőség. Mi meg csak élhetjük majd az ostoba kis életünket, miként az erdők vadjai, avagy az égnek madarai.

 

Milyen érzés lesz majd, ha újra a nők döntik el, ami a nők magánügye, és ha a szülők döntik majd el, hogy mi jó a gyereknek? De vajon képesek leszünk-e kezdeni valamit az esetleg újra a nyakunkba szakadó normalitással? Az autoriter hatalom ugyanis, lám, olyan mértékben hasítja ketté az emberi tudatot, hogy például akad egy meleg pap, aki kirúgatja az iskolából a bizalommal hozzá forduló meleg fiatalembert. Alighanem agykárosultak lettünk, szeretett honfitársaim. Az Orbán-korszak mentális hozadéka az, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik elsajátította a mantrát: (a) Meg kell maradnunk nemzetként a globalista ellenség szorításában. (b) Mi nem dőlünk be a genderelméleteknek, nem hagyjuk átoperáltatni a gyermekeinket, még ha ezt is várja el tőlünk Brüsszel. (c) Mi vagyunk a kereszténység utolsó bástyája Európában.

Jó kétmillió szuverén magyar visszhangozza ezeket a téziseket pirosló arccal és csillogó szemekkel. Beültették az agyukba ezeket a hittételeket, önismeret helyett pedig a nemzeti gőgöt és az ócska provincializmust. De hát azért nagy nép vagyunk, nem? Hiszen mi hoztuk a Kárpát-medencébe a civilizációt. Mi védtük meg Európát a töröktől. A hungaricumok száma pedig felülmúlja a gallicumokét, anglicumokét és islandicumokét, nem is beszélve a Nobel-díjasainkról, valamint a puliról és a magyar pálinkáról, amely köztudottan nemes ital.

Nemcsak a politikusok ideológiai szemetéről van itt szó, hanem a magyar tudományos elit nem kis részének a csacskaságairól is. Ők olyasféle hulladék anyaggal szennyezik a környezetet, mint ez a szeptember elején megjelent Facebook-bejegyzés: „Ilyen okosak vagyunk. És ha stimmel a cigányság indiai származása, akkor az onnan magukkal hozott 82-es IQ a mi 99-es összes IQ-átlagunk csökkentését létrehozva – egymilliós létszámukkal számolva – még ezzel a csökkentéssel sem rossz.” Majd a nemzetek átlagos IQ-értékeinek listáját közli a bejegyzés szerzője (Hongkong 107–108, Dél-Korea 106, Japán 105, …), aki 2011 és 2023 között alkotmánybíró volt. Egyébként az MTA doktora, egyetemi tanár, jogtudományi művek jeles szerzője. Pokol Béláról van szó, aki ebben a posztjában a magát büszkén „tudományos rasszistaként” aposztrofáló pszichológus, Richard Lynn (1930–2023) munkásságára alapoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.