Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

A lélek már kész talán

Egotrip

Sokan reménykedünk abban, hogy akár meg is történhet az, amire márciusban még senki sem gondolt. Elkezdődhet valami új, lesz talán egy olyan kormány, amelyik nem akarja folyton a képünkbe vágni azt, hogy övék az ország, a hatalom és a dicsőség. Mi meg csak élhetjük majd az ostoba kis életünket, miként az erdők vadjai, avagy az égnek madarai.

 

Milyen érzés lesz majd, ha újra a nők döntik el, ami a nők magánügye, és ha a szülők döntik majd el, hogy mi jó a gyereknek? De vajon képesek leszünk-e kezdeni valamit az esetleg újra a nyakunkba szakadó normalitással? Az autoriter hatalom ugyanis, lám, olyan mértékben hasítja ketté az emberi tudatot, hogy például akad egy meleg pap, aki kirúgatja az iskolából a bizalommal hozzá forduló meleg fiatalembert. Alighanem agykárosultak lettünk, szeretett honfitársaim. Az Orbán-korszak mentális hozadéka az, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik elsajátította a mantrát: (a) Meg kell maradnunk nemzetként a globalista ellenség szorításában. (b) Mi nem dőlünk be a genderelméleteknek, nem hagyjuk átoperáltatni a gyermekeinket, még ha ezt is várja el tőlünk Brüsszel. (c) Mi vagyunk a kereszténység utolsó bástyája Európában.

Jó kétmillió szuverén magyar visszhangozza ezeket a téziseket pirosló arccal és csillogó szemekkel. Beültették az agyukba ezeket a hittételeket, önismeret helyett pedig a nemzeti gőgöt és az ócska provincializmust. De hát azért nagy nép vagyunk, nem? Hiszen mi hoztuk a Kárpát-medencébe a civilizációt. Mi védtük meg Európát a töröktől. A hungaricumok száma pedig felülmúlja a gallicumokét, anglicumokét és islandicumokét, nem is beszélve a Nobel-díjasainkról, valamint a puliról és a magyar pálinkáról, amely köztudottan nemes ital.

Nemcsak a politikusok ideológiai szemetéről van itt szó, hanem a magyar tudományos elit nem kis részének a csacskaságairól is. Ők olyasféle hulladék anyaggal szennyezik a környezetet, mint ez a szeptember elején megjelent Facebook-bejegyzés: „Ilyen okosak vagyunk. És ha stimmel a cigányság indiai származása, akkor az onnan magukkal hozott 82-es IQ a mi 99-es összes IQ-átlagunk csökkentését létrehozva – egymilliós létszámukkal számolva – még ezzel a csökkentéssel sem rossz.” Majd a nemzetek átlagos IQ-értékeinek listáját közli a bejegyzés szerzője (Hongkong 107–108, Dél-Korea 106, Japán 105, …), aki 2011 és 2023 között alkotmánybíró volt. Egyébként az MTA doktora, egyetemi tanár, jogtudományi művek jeles szerzője. Pokol Béláról van szó, aki ebben a posztjában a magát büszkén „tudományos rasszistaként” aposztrofáló pszichológus, Richard Lynn (1930–2023) munkásságára alapoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.