Milyen érzés lesz majd, ha újra a nők döntik el, ami a nők magánügye, és ha a szülők döntik majd el, hogy mi jó a gyereknek? De vajon képesek leszünk-e kezdeni valamit az esetleg újra a nyakunkba szakadó normalitással? Az autoriter hatalom ugyanis, lám, olyan mértékben hasítja ketté az emberi tudatot, hogy például akad egy meleg pap, aki kirúgatja az iskolából a bizalommal hozzá forduló meleg fiatalembert. Alighanem agykárosultak lettünk, szeretett honfitársaim. Az Orbán-korszak mentális hozadéka az, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik elsajátította a mantrát: (a) Meg kell maradnunk nemzetként a globalista ellenség szorításában. (b) Mi nem dőlünk be a genderelméleteknek, nem hagyjuk átoperáltatni a gyermekeinket, még ha ezt is várja el tőlünk Brüsszel. (c) Mi vagyunk a kereszténység utolsó bástyája Európában.
Jó kétmillió szuverén magyar visszhangozza ezeket a téziseket pirosló arccal és csillogó szemekkel. Beültették az agyukba ezeket a hittételeket, önismeret helyett pedig a nemzeti gőgöt és az ócska provincializmust. De hát azért nagy nép vagyunk, nem? Hiszen mi hoztuk a Kárpát-medencébe a civilizációt. Mi védtük meg Európát a töröktől. A hungaricumok száma pedig felülmúlja a gallicumokét, anglicumokét és islandicumokét, nem is beszélve a Nobel-díjasainkról, valamint a puliról és a magyar pálinkáról, amely köztudottan nemes ital.
Nemcsak a politikusok ideológiai szemetéről van itt szó, hanem a magyar tudományos elit nem kis részének a csacskaságairól is. Ők olyasféle hulladék anyaggal szennyezik a környezetet, mint ez a szeptember elején megjelent Facebook-bejegyzés: „Ilyen okosak vagyunk. És ha stimmel a cigányság indiai származása, akkor az onnan magukkal hozott 82-es IQ a mi 99-es összes IQ-átlagunk csökkentését létrehozva – egymilliós létszámukkal számolva – még ezzel a csökkentéssel sem rossz.” Majd a nemzetek átlagos IQ-értékeinek listáját közli a bejegyzés szerzője (Hongkong 107–108, Dél-Korea 106, Japán 105, …), aki 2011 és 2023 között alkotmánybíró volt. Egyébként az MTA doktora, egyetemi tanár, jogtudományi művek jeles szerzője. Pokol Béláról van szó, aki ebben a posztjában a magát büszkén „tudományos rasszistaként” aposztrofáló pszichológus, Richard Lynn (1930–2023) munkásságára alapoz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
