egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Minden másképpen van

Egotrip

Ez az írás nem vitacikk. Ahhoz ugyanis, hogy Szécsi Noémi nemrég megjelent ego­tripjével (lásd: O tempora, o mores!, Magyar Narancs, 2022. november 17.) értelmesen vitatkozzak, pontosan értenem kellene, hogy mi az ő álláspontja a trágársággal kapcsolatban. Nem mindig tudom azonban, hogy mi az, amit ironikusan mond, illetve mi az, amit az írásában szó szerint kell érteni.

Ez nem feltétlenül az ő hibája: a Kádár-korszakot és a rendszerváltás utáni két évtizedet a 21. század történészei összefoglaló néven „magyar iróniakornak” fogják nevezni, viszont az utóbbi mintegy másfél évtizedre ez a megnevezés nem alkalmazható. Mi ugyan­is már „a nemzeti abszurd korában” élünk, ezért képtelenek vagyunk racionális következtetések révén dekódolni, hogy mi az, amit a másik ember semmiképpen sem gondolhat komolyan, tehát nyilván ironizál. Ha persze jól ismerünk valakit, akkor néha jól meg tudjuk tippelni, hogy mit is gondolhat az illető. A barátaim például mindig egy mosollyal szokták nyugtázni, amikor a miniszterelnök úrra úgy utalok, hogy „az én kis Kormányzó uram, mert én csak így hívom őt…”. Viszont ezt a fordulatot a Karc rádió népszerű betelefonálós műsorában használta a Stefka Istvánnal folytatott diskurzusa során egy idősebb hölgy – teljes komolysággal. Én meg viccesnek tartottam, és legott eloroztam azt.

A bevezetőben említett cikkre térve, nyilván ironikus a „szabadelvű métely” abban a mondatban, amelyik a trágár beszéd terjedésére utal: „A 20. század 1970-es éveiben kezdődött ez, amikor a felvilágosodás korához fogható módon terjedt szét a szabadelvű métely.” Ezekről a dolgokról egyáltalán nem kézenfekvő, hogy minden magunkfajta liberális ugyanazt gondolja: ugyanis számunkra mindig minden másképpen van. Nem igaz, hogy az 1970-es években terjedt el a trágár beszéd. Olyasfajta érzékcsalódás ez, mintha azt állítanánk, hogy a homoszexualitás dekriminalizációja (1961), majd a rendszerváltás után a rendőrségi nyilvántartás eltörlése következtében növekedett volna meg a melegek száma Mária országában. A láthatóságról van itt szó. Nem igaz az sem, hogy a „káromkodás lényege az, hogy jelezzük: elvesztettük az uralmat az indulataink felett, a gátlásaink feloldódtak. Ettől olyan fenyegető, hiszen utat engedtünk az agresszivitásnak, lemondtunk a civilizált énünkről”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?