Várhegyi Éva: Ekotrip

Bankbaj(n)ok

Egotrip

Meglepő fordulattal zárult a magyar bankszektor tavalyi története: december 18-án az MNB felügyeleti biztost rendelt ki a jegybankelnöki rokon Szemerey Tamás érdekeltségében lévő Növekedési Hitel Bankhoz (NHB), valamint megtiltotta, hogy a pénzintézet további kötelezettségeket vállaljon, és ügyfelenként 7 millió forintnál többet fizessen ki a betétekből.

A sajtónak szánt közleményében e durva intézkedéseket azzal indokolta, hogy a bank nem teljesíti a likviditásfedezeti rátára vonatkozó követelményt, amely azt hivatott biztosítani, hogy a bankok egy likviditási sokk (például a 2008-as válságéhoz hasonló forrásbefagyás vagy betétesi pánik) esetén rendelkezzenek 30 napra elegendő, könnyen készpénzzé tehető eszközzel.

Az MNB honlapjának eldugott zugában közzétett felügyeleti határozatok azonban a likviditási gondnál komolyabb problémákra is rávilágítanak. Egy korábbi vizsgálatot lezáró, augusztus 14-én kelt határozatból kiderül, hogy a felügyelők szinte minden, a bank életé­ben fontos területen súlyos hiányosságokat találtak, amelyek megszüntetésére év végi határidőt adtak. Komoly bajokat tártak föl a vállalatirányítás terén (benne az összeférhetetlenség szabályozásával), és még komolyabbakat a hitelkockázatok kezelésében, benne az ügyfélminősítéssel, a hitelezési politikával, a kockázatvállalással, a kockázatokhoz illő fedezetekkel, az ingatlanfedezetek értékelésével, a projekthitelek azonosításával, a spekulatív ingatlanfinanszírozás kockázati besorolásával, a döntések dokumentálásával, a hitelkihelyezések monitoringjával, az informatikai háttérrel. A fel­soroltakon kívül említést érdemelnek még a számviteli és adatszolgáltatási hiányosságok, valamint a bank tőkeellátottságát mérő mu­tató számításával kapcsolatos problémák, amelyek megkérdőjelezik, hogy a valós kockázatok ismeretében is elegendő tőkével rendelkezik a bank.

Bár a decemberi intézkedést megalapozó határozat még nem került nyilvánosságra, a fentiek tükrében valószínűsíthető, hogy a betétek zárolása mellett a hitelezés befagyasztását és felügyeleti biztos kirendelését is tartalmazó végzés mögött a bank teljes tevékenységét jellemző, súlyos problémák sokasága állhatott, és a likviditási gond kiemelése a sajtóközleményben inkább csak a nagyobb és nehezebben kezelhető bajok elfedését szolgálta.

De hogy a csudában történhet meg ilyesmi manapság ebben az országban? – vetődik fel a kérdés mindenkiben, aki nyomon követte a legújabb kori hazai nepotizmus fejleményeit. Hát nem azért juttatott a politikai hatalom minden reményteljes földi jószágot a rokonok és barátok kezébe, hogy a saját hasznára működtesse? Nem kellene ezért minden eszközzel megóvnia őket a piaci erők ármánykodásai­tól, és meggátolni, hogy bajba jussanak? Nem adott-e meg eddig a Matolcsy György vezette nemzeti bank minden segítséget a bankárrá avanzsált unokatestvérnek azért, hogy módja legyen a saját és a Matolcsy fiúk cégeit finanszírozni, köztük azt az ingatlant is, amelyben maga a nagy hatalmú jegybankelnök lakik? És ha már az MNB minden hatósági funkciót bekebelezett, miért nem fordítottak kellő gondot rá, hogy a bankszerűségnek legalább a látszatát fenntartassák a patronált kisbankban?

A választ nem tudjuk, így többféle feltételezéssel is élhetünk. Kedvünkre gyárthatunk összeesküvés-elméleteket; az ilyesmi igazán aktuális a mai politikai légkörben. Feltételezhetjük például, hogy (néhány korábbi bankárhoz: Princz Gáborhoz, Töröcskei Istvánhoz, Spéder Zoltánhoz hasonlóan) Matolcsy kegyvesztett lett az eddig őt a jobb kezének tekintő kormányfő szemében, és az új idők szeleit megérző jegybankos vezetőtársai ezért nem hajlandóak már tovább asszisztálni a rokoni kisbank ámokfutásához. Ezt jelezhették az augusztusban feltárt (de nyilván régóta meglévő) súlyos hiányosságok is, amelyeket már nem akartak vagy nem tudtak a suba alá rejteni.

Azért sem volna igazán meglepő, ha Matolcsyt magára hagynák kedves bankjának bajával, mert az általa irányított MNB az utóbbi időkben meglepően NER-kritikus hangokat ütött meg. A nyáron közzétett 180 lépés a magyar gazdaság fenntartható felzárkózásáért című munkaanyag garmadával tartalmaz olyan reformjavaslatokat, amelyek a fennálló rendszer számos elemének (oktatás, egészségügy, adórendszer, kutatás-fejlesztés) is kritikáját adják. De már a korábbi Versenyképességi jelentésében is jó néhány, a visegrádi régió országaival szemben fennálló hátrányra mutatott rá az MNB, így a megfelelő humán tőke hiányára, az oktatási és egészségügyi rendszerek fogyatékosságaira, a munkára rakódó magas adóterhekre, a túlméretezett állami bürokráciára.

Vajon valóban kihúzta-e a gyufát Matolcsy, amikor – talán a 80-as évekbeli reformeri énjét felidézve – a fennálló rendszer húsába vágó reformcsomagot engedett megjelentetni az általa szigorúan ellenőrzött jegybank által? Vagy csupán engedélyt kapott rá Orbántól, hogy, mintegy a NER szelepjeként, rendszerkritikus hangokat üssön meg, kifogva ezzel a szelet az ellenzék reformjavaslataiból? Az, hogy jegybankelnöki ciklusa a végéhez közeledik (március 3-án jár le a hatéves mandátuma), egy­aránt indokolhatja a meghunyászkodását és az engedetlenségét is. Néhány hét múlva tudjuk meg a választ – addig szabadjára engedhetjük a fantáziánkat.

A NER eddigi működése alapján akár egy újabb pénzlenyúlási akcióra is gondolhatnánk a decemberi intézkedés magyarázatát keresve. Ha az NHB csődöt jelentene, akkor a 100 ezer eurónál kisebb értékű betéteket a bankok pénzéből fundált OBA volna kénytelen kifizetni. A nagybetétek elúsznának ugyan, de a pénz végül is baráti cégeknél landolna: a bank hiteleit élvező kliensek (közte Szemerey érdekeltségei és a Matolcsy fiúk cégei) megúszhatnák a hitelek visszafizetését. Az MNB közleménye szerint csak 10 magánszemélynek és 42 vállalati ügyfélnek van az OBA-kártalanítás összegét meghaladó betéte, ám feltehetően ezek adják a bank mintegy 30 milliárd forintos betétállományának a zömét, mivel az országosan 8 fiókkal rendelkező, nem éppen jó hírű bank kevéssé alkalmas a lakossági megtakarítások begyűjtésére.

A nagybetétesek kilétét viszont sűrű homály fedi. Mert bár 2014-ben a kisbank betétállományát az MNB alapítványai duzzasz­tották föl 33 milliárd forintra, a hozzájuk köthető betétek összege 2018 közepéig 3,7 milliárdra apadt, sőt, a jegybank közlése szerint mára ennek is a töredékére csökkent. Pedig nehezen hihető, hogy bárki is, legyen cég vagy magánszemély, nehezen megszerzett pénzét szabad akaratából egy ilyen bankban tartaná, amelyről régóta tudott, hogy kihe­lyezéseit a legkevésbé sem a megtérülés szempontja vezérli.

Ha valami okból (kényszerből vagy számításból) a bank felszámolásával folytatódna az NHB-sztori, a fizetésképtelenség deklarálása igencsak csúfos vég lenne az egykor szépreményű bank számára, és a patrónus Matolcsy Györgynek is komoly presztízsveszteséget okozna. A jegybankelnöki rokon érdekeltségébe került bank felfutását 2013 óta az MNB nemcsak alapítványi betéteivel, hanem a növekedési hitelprogramjának 0 kamatú hiteleivel is segítette. Ezért emelkedhetett a program nevére átkeresztelt bank mérlegfőösszege öt év alatt a hatszorosára, 59 milliárdra, holott a hitelválságot követő ínséges években a bankok többsége zsugorodott. Az NHB csak a szintén jegybanki hátszéllel vitorlázó Gránit Bank még gyorsabb felívelése miatt nem válhatott a növekedés bajnokává.

Az egykor bajnoki címre pályázó pénzin­té­zet mára a bankbajok állatorvosi lovává vált.
A hátsó szobákban talán már eldőlt, de a nagyközönség előtt nyitva áll a kérdés: lehetsé­ges-e még a gyógyulás, vagy a bank tőkéje és nagybetéteseinek pénze végképp a meghitelezett haverok szabad prédájává válik? Az a kérdés is nyitott, hogy a mindkét értelemben a bank „keresztapjának” tekinthető Matolcsy György hol és hogyan áll ebben az ügyben.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.