Nincs idő a mérlegelésre: a járvány terjedésével párhuzamosan nőnek a beszállítókat és a munkavállalókat egyaránt érintő fizetési nehézségek. A kormányok egymást túllicitálva jelentik be mentőakcióikat annak érdekében, hogy mérsékeljék a járvány okozta gazdasági károkat, és meggátolják a vállalatok és magánszemélyek tömegeinek anyagi ellehetetlenülését. Nem csupán a rászoruló betegek kapnak lélegeztetőgépet, hanem a jövedelmüket időlegesen elvesztő cégek és polgárok is, hogy életben maradhassanak a járvány csillapodása idejéig. Százmilliárdos támogatásokról születnek döntések dollárban és euróban, abban bízva, hogy most nem a kevesebb, hanem a több a több. Németországban, Csehországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában már az eddigi intézkedések összege is meghaladja az éves GDP 10 százalékát – pedig még korántsem értünk a végére.
Nem mindegy persze, hogy miként és hová öntik a pénzt. A kereslet ösztökélése e pillanatban aligha segít azokon a vállalatokon, amelyek hatósági tiltás miatt nem működhetnek. Most főként a kínálati oldalon kell beavatkozni, mindenekelőtt biztosítani a leállásokra kényszerülő cégek és munkavállalóik túlélését. A legtöbb kormány hamar belátta, hogy a mai helyzetben elkerülhetetlen, hogy direkt költségvetési támogatásokat nyújtsanak a bevételüket részben vagy egészben elveszítő vállalatoknak és polgároknak. Ezért is függesztette fel az Európai Bizottság az állami támogatás tilalmát és a költségvetési hiányra vonatkozó szigorú szabályokat.
A kormányok többnyire hitelgaranciákkal állnak a bajba került ágazatok vállalatai mögé, továbbá célzott támogatást és adókedvezményt nyújtanak a kellő pénztartalék nélkül működő kis- és középméretű vállalkozásoknak és a háztartásoknak, kiegészítik a részmunkaidős foglalkoztatásra kényszerülő dolgozók bérét, megkönnyítik a munkanélküli-ellátás igénybevételét, esetenként a lakossági jelzáloghitelek törlesztésének átütemezését is lehetővé teszik.
És vajon mit tesz a magyar kormány annak érdekében, hogy megfékezze a járvány hétről hétre súlyosabbá váló gazdasági hatásait? A múlt szerdán bejelentett első és a most hétfőn meghirdetett második intézkedéscsomag nemzetközi összevetésben fölöttébb szűkre sikeredett: költségvetési hatása a GDP 1–2 ezrelékére rúg. A magyar kormány eddig csupán a vírus okozta krízissel leginkább érintett ágazatokban vállalt át szerény mértékű költséget. A turisztikai, vendéglátóipari, szórakoztatóipari, szerencsejáték-, filmipari, előadóművészi, rendezvényszervező és a sportszolgáltatást nyújtó szegmensekben, valamint a médiaszolgáltatóknál függesztették fel június végéig a munkabérek utáni közterhek munkáltatói kötelezettségét, és csökkentették a törvényi minimumra a munkavállalókat terhelő járulékokat. 81 ezer katás, főként a szolgáltató szektorban működő kisvállalkozó kapott mentességet erre az időre az adófizetés alól, és a vészhelyzet végéig meghosszabbították a lejáró gyes-, gyed- és gyetjogosultságot.
A rendelet többi elemével a segítség nemes feladatát a gazdaság más szereplőire hárította át a kormány. A megnevezett ágazatokban működő cégek üzlethelyiségeire vonatkozó bérleti szerződéseket a vészhelyzet ideje alatt nem lehet felmondással megszüntetni, és a díjat sem lehet emelni – bár a járvány ideje alatt ilyesmire aligha készülnének az ingatlantulajdonosok. A csomag legnagyobb dobásával, az általános hitelmoratóriummal, valamint a fogyasztási hitelekre előírt kamatplafonnal viszont a kormány jókora káoszt idézett elő a bankok és ügyfeleik körében.
Az év végéig szóló, minden céges és magánhitelre azonnali (március 19-i) hatállyal előírt fizetési moratórium igazi hungarikum, sehol ilyet nem láthatunk. Automatikus, vagyis annak kell jelentkeznie a bankjánál, aki nem akarja igénybe venni. A futamidő meghosszabbodik ugyan a haladék idejével, de annak lejárta után természetesen pótolni kell az elhalasztott tőke-, kamat- és díjfizetést. Aki nem rendelkezik arról, hogy továbbra is rendesen szeretne törleszteni, lehetséges, hogy jövőre már megemelkedő kamattal kell szembesülnie, hiszen nem zárható ki, hogy a forint gyors gyengülését már csak kamatemeléssel fékezheti meg a jegybank. Bármennyire jól hangzik is ez a példa nélkül álló, generális és automatikus moratórium, mind a hitelezőkre, mind az adósokra nézve rejt magában kockázatokat.
A kormány a fogyasztói hitelek teljes hiteldíjmutatóját 5,9 százalékban maximálta, előírva, hogy az legfeljebb 5 százalékponttal haladhatja meg az alapkamatot – holott ekkora felár még a legjobb adósoknál sem fedezi a nemfizetés kockázatát. Ha emiatt a bankok, logikus válaszként, megszüntetik vagy csak a jól szituált ügyfeleiknek (akiknek igazából nem is lenne szükségük rá) nyújtanak személyi vagy fogyasztási hitelt, valóban megakadályozható, hogy a járvány miatt jövedelmüket elvesztő polgárok vállalhatatlan kölcsönökkel segítsenek magukon. A kérdés csak az, hogy ha nem ezekkel, akkor hogyan.
A kormány eddigi intézkedéscsomagjainak egyetlen erénye az lehetne, hogy nem kerül sokba. Most azonban – miként a nemzetközi példák is mutatják – a költségvetési kiadások jövőre háruló terhének szempontja eltörpül ahhoz képest, hogy a meghozott döntések mennyire képesek orvosolni az akut és a közeljövőben esedékes bajokat. A magyar kormány felelősségét ráadásul megnöveli, hogy az elmúlt évtizedben sikerült példátlanul rövidre, 3 hónapra csökkenteni az álláskeresési járadék (leánynevén: munkanélküli-segély) folyósításának időtartamát, így a hazai munkavállalók jóval nagyobb bajba kerülnek állásuk elvesztésével, mint boldogabb országok polgárai. A koronavírus miatt elrendelt elbocsátások vis maior tényállásnak minősülhetnek, amikor a dolgozó indoklás nélkül elbocsátható, így tömegek maradhatnak jövedelem nélkül. Ezért most végképp időszerű volna meghosszabbítani a járadékfizetés időtartamát. A közszférában pedig távolléti díj megfizetésével lehetne biztosítani a munkaviszony fenntartását – ám ehhez is kormányzati akarat szükséges.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a múlt szerdai csomagot követően korainak tartotta a további költségvetési beavatkozást, arra hivatkozva, hogy most még „pánikhelyzet és tűzoltás van”. Ám az ilyen felelőtlen, pusztán szolgalelkűségből fakadó kijelentések sem mentesítik a kormányt azon kötelessége alól, ami a gazdaság és a társadalom túlélése miatt rá hárul.
Várjuk tehát a további, hathatósabb gazdasági mentőcsomagokat.
