egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Megkésett szigor

Egotrip

Látványos kamatemelésbe váltott a Magyar Nemzeti Bank, midőn ráeszmélt, hogy az eddigi sétagalopp nem elég a felpörgő infláció megfékezéséhez. Az árstopok dacára is 10 százalékot meghaladó drágulás és a 400 forint fölé felkúszott euró láttán a monetáris döntéshozók elérkezettnek látták az időt, hogy a gazdaság élénkítése helyett visszatérjenek klasszikus feladatukhoz, az árstabilitás biztosításához.

Eddigi hezitálásukkal nem voltak egyedül, hiszen a világ jegybankjai mindenütt a növekedés vagy infláció dilemmájával szembesülnek. A probléma nagyságában és okaiban azonban vannak különbségek – és Magyarország a súlyosabb esetek közé tartozik. A forint árfolyamának kitartó gyengülése mellett ezt jelzi az is, hogy az S&P nemzetközi hitelminősítő a minap Ukrajna, Brazília, Egyiptom és Ghána mellett Magyarországot nevezte meg a feltörekvő országok legsérülékenyebb gazdaságaként.

Még az árstabilitás és a munkanélküliség leszorításának kettős mandátumával bíró amerikai jegybankot is sok kritika éri manapság, amiért hagyta elszabadulni az inflációt. Az egy éve megkezdett óvatos kamatlépései csak most váltak erélyessé, miután az amerikai infláció már a 8,6 százalékot is elérte (júniusban 1-ről 1,75 százalékra növelte kamatát, és további hathatós emeléseket helyezett kilátásba). Az Európai Központi Bank pedig csak most hirdette meg, hogy megkezdi a még mindig negatív (mínusz 0,50 százalékos) irányadó kamatának emelését, amikor már az eurózónában is 8 százalékra nőtt a korábban még tolerálhatónak látszó infláció. Késlekedésében az is szerepet játszott, hogy a kamatemeléssel nem akarta súlyosbítani a válságkezelésben erősen eladósodott kormányok gondját, főként Olaszországét, ahol sokan már az adósságválság rémét is felbukkanni látják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.