egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

Megkésett szigor

Egotrip

Látványos kamatemelésbe váltott a Magyar Nemzeti Bank, midőn ráeszmélt, hogy az eddigi sétagalopp nem elég a felpörgő infláció megfékezéséhez. Az árstopok dacára is 10 százalékot meghaladó drágulás és a 400 forint fölé felkúszott euró láttán a monetáris döntéshozók elérkezettnek látták az időt, hogy a gazdaság élénkítése helyett visszatérjenek klasszikus feladatukhoz, az árstabilitás biztosításához.

Eddigi hezitálásukkal nem voltak egyedül, hiszen a világ jegybankjai mindenütt a növekedés vagy infláció dilemmájával szembesülnek. A probléma nagyságában és okaiban azonban vannak különbségek – és Magyarország a súlyosabb esetek közé tartozik. A forint árfolyamának kitartó gyengülése mellett ezt jelzi az is, hogy az S&P nemzetközi hitelminősítő a minap Ukrajna, Brazília, Egyiptom és Ghána mellett Magyarországot nevezte meg a feltörekvő országok legsérülékenyebb gazdaságaként.

Még az árstabilitás és a munkanélküliség leszorításának kettős mandátumával bíró amerikai jegybankot is sok kritika éri manapság, amiért hagyta elszabadulni az inflációt. Az egy éve megkezdett óvatos kamatlépései csak most váltak erélyessé, miután az amerikai infláció már a 8,6 százalékot is elérte (júniusban 1-ről 1,75 százalékra növelte kamatát, és további hathatós emeléseket helyezett kilátásba). Az Európai Központi Bank pedig csak most hirdette meg, hogy megkezdi a még mindig negatív (mínusz 0,50 százalékos) irányadó kamatának emelését, amikor már az eurózónában is 8 százalékra nőtt a korábban még tolerálhatónak látszó infláció. Késlekedésében az is szerepet játszott, hogy a kamatemeléssel nem akarta súlyosbítani a válságkezelésben erősen eladósodott kormányok gondját, főként Olaszországét, ahol sokan már az adósságválság rémét is felbukkanni látják.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.