egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Egotrip

Jakuzák és szamurájok – mindhalálig

Oscar Wilde írta egy dialógusában: olyan, hogy „Japán”, talán nem is létezik, mert mindenkinek megvan a maga Japánja. Igen, de zen, gésák, jakuzák és szamurájok nélkül nem lehet Japánról írni. A szamurájok és jakuzák, mint tudjuk, a japán lélek megtestesítői, őket senki nem hagyhatja ki. Miért is alakult ez így?

A dolog megértéséhez fontos, hogy a császárság restaurációja, a katonai vezetés eltörlése után, az 1870-es években formálisan megszüntették a szamurájok osztályát, majd az általános hadkötelezettség bevezetésével és azzal, hogy a császárkultuszt az oktatás alapelvévé tették, sajátos mentalitást hoztak létre. Közhírré tétetett, hogy onnantól kezdve lényegében mindenki szamuráj, fő feladata pedig a császár szolgálata – mindhalálig. A császári rendelet szövegében benne is volt: „Jegyezzétek meg: a kötelesség nehezebb, mint a hegy, de a halál könnyebb, mint a libatoll.”

Egyre bővült az olvasóközönsége a szamuráj harcosok életvitelét kodifikáló, a halálmegvető bátorságról, önfeláldozásról és hűségről szóló irományoknak. Persze az ilyesféle könyvecskék mind 1603 után keletkeztek, amikor Japánban már nem voltak belháborúk, és a környező országokkal való fegyveres konfliktusok sem igen léteztek. Így a lakosság 5–7 százalékát kitevő szamurájok feladata lényegében az volt, hogy állandó rettegésben tartsák a társadalom fennmaradó részét. Ezt a feladatot azért tudták olyan kiválóan ellátni, mert például létezett a kirisute-gomen néven ismert előjoguk: majdnem bárkit azonnal és helyben lemészárolhattak, aki úgymond tiszteletlenül viselkedett velük szemben. A szamuráj ideológia megformálódása tehát a régi szép, vérzivataros idők iránti nosztalgia korában történt. Nitobe Inazō könyve, a Bushido. The Soul of Japan angolul jelent meg 1899-ben, Yamamoto Tsunetomo Hagakure című munkája pedig, mintegy két évszázadnyi ismeretlenség után, 1900-ban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."