Várhegyi éva: Ekotrip (Az egyenesség szobra)

  • 1999. október 29.

Egotrip

"Csurka úr egyenesen cselekedett, kitette lapjait" - jellemezte Kövér László titokminiszter a pártelnök Demszky főpolgármester megrágalmazására irányuló tevékenységét. Kövér szerint tehát a (köz)emberre jellemző egyenes cselekedet az, amikor határozottan állítunk olyasmit, amit nem tudunk bizonyítani. Amikor csak úgy el akarunk küldeni valakit.

"Csurka úr egyenesen cselekedett, kitette lapjait" - jellemezte Kövér László titokminiszter a pártelnök Demszky főpolgármester megrágalmazására irányuló tevékenységét. Kövér szerint tehát a (köz)emberre jellemző egyenes cselekedet az, amikor határozottan állítunk olyasmit, amit nem tudunk bizonyítani. Amikor csak úgy el akarunk küldeni valakit.

Ilyesféle egyenes cselekedetekkel mind gyakrabban találkozhatunk a magyar politikában. Főleg olyan személyekkel szemben, akik kormánytól független posztokat töltenek be, és ezért nem lehet megrendszabályozni, netán leváltani őket. Mert az általuk képviselt intézmények függetlensége a záloga annak, hogy egyetlen kormány se sajátíthassa ki magának szőröstül-bőröstül az országot.

Legutóbb Dávid Ibolya igazságminiszter vágta egyenes nyíltsággal a független magyar bíróság elnökének képébe: szándékosan fekteti el az aranycsempészettel gyanúsított K. M. aktáit. K. M. mellesleg annak a banknak az elnöke volt, amely bank vezérigazgatójának kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök támogatása ellenére utasította el az igazság minisztere. Ezt megelőzően Orbán miniszterelnök közölte hasonlóan egyenes férfiassággal a független magyar jegybank elnökével, hogy hiába kiváló a monetáris politikája, nem bízik benne. Ami nem többet, de nem is kevesebbet jelentett, mint hogy: elmész te a fenébe!

Szerintem a titokminiszter dicséretére érdemes egyenes cselekedet legszebb példáját Boross Péter (akkori) belügyminiszter, a mai kormány mindenügyi tanácsadója mutatta fel, amikor éppen hét évvel ezelőtt magyaros-vidékies, egyenes, rezzenéstelen tekintettel nézte végig, amint bizonyos, az ő tevőleges mulasztása miatt felduzzadt létszámú csőcselék pfújolása a köztársaság elnökébe, Göncz Árpádba fojtotta ünnepinek szánt ´56-os megemlékező szavait.

Talán mégsem véletlen, hogy az egyenesség szobrát mégis éppen Csurkáról mintázta meg Kövér miniszter. A formai megoldásokra fogékony író-pártvezér ugyanis nemcsak szóval és tettel példázza a magyar jellem egyenességét (amivel Zala vármegye törvényhatósági bizottságának 1925-ös határozata szerint még a titkos szavazás sem fér össze; ld. Karsai Elek: A budai Sándor-palotában történt, Budapest, 1963, 138. l.), hanem betűhasználatát is ennek rendeli alá. Egyenes beszédű lapjában egyenes állású betűk csak a nemzetet (szerinte) képviselő szerzők nevének dukálnak, a többi (zsidó, zsidószerű, zsidóbérenc) író neve csak dőlt betűvel szedhető.

Az egyenes cselekedet ellenpárja Kövér miniszter szerint a "sugalmazás, sejtetés". A titokminiszter helyében ezzel a minősítéssel én nemcsak a rágalommal szemben fellépő főpolgármestert és elvbarátait illetném, hanem más, a magyaros egyenességet nem vállaló kritikákat is. Például az olyanokat, amilyenek az Európai Bizottság legutóbbi, Magyarországról szóló jelentésében hemzsegnek (ld. a teljes szöveget a www.eudelegation.hu címen, a kivonatolt magyar szöveget a HVG október 23-i számában). Amiben a magyar kormánypolitikusok ellenkező híresztelésével szemben igen sok sugalmazás, sejtetés jelzi, hogy országunkban nem minden úgy alakul, ahogy a mielőbbi csatlakozás érdekében kéne. Merthogy a pozitív fejlemények elismerése mellett a jelentés a visszalépéseket és elmaradásokat is szóvá teszi, ráadásul többnyire nem a magyar jellemhez illő egyenességgel. Nem azt írja, hogy: elmentek ti!, hanem ilyesféle sugalmazó, sejtető mondatokat: "A bizottságot aggasztják azok a magyar politikusok által nemrégiben tett kijelentések, amelyek ezt a függetlenséget megkérdőjelezni látszanak." Tárgyunk szempontjából mindegy, hogy a szóvá tett függetlenség történetesen a jegybankra vonatkozik (ha kormányunk így folytatja, jövőre a bíróságoké és az önkormányzatoké kerül terítékre). A lényeg a mondat stílusa: a sugallás, sejtetés. Miként ennek a megállapításnak is: "Felmerültek bizonyos aggodalmak a kormány azon kinyilvánított kívánsága miatt, hogy közvetlenül beavatkozzon a sajtó tevékenységébe."

Bár az elemzésben akadnak a titokminiszter dicséretére érdemes egyenes megfogalmazások is ("Az egészségügyi reformok azonban kiábrándítóan lassan haladnak, miközben a kormány azon döntése, miszerint nem növeli a magánnyugdíj-pénztári hozzájárulás arányát, veszélyezteti az új nyugdíjrendszer hosszú távú életképességét"), a jelentés egészének stílusa mégis azt tükrözi, hogy Brüsszel a látszatát is kerüli annak, hogy direkt módon beavatkozna országunk belügyeibe. A magyar kormány képviselői és külső támogatói kevésbé kényesek a látszatra, sőt előszeretettel éppen a demokratikus jogállamiságot őrző független intézmények vezetőivel szemben választják az egyenes cselekvés, a nyílt rágalmazás módszerét.

A pókerarcú pártvezér, aki drámaíróként kártyaszakértői arcát is megmutatta egykor, bevallása szerint azért terítette éppen most ki öt éve rejtegetett kártyáját, a Demszkyről szóló "dokumentumot", mert bizonyos európai fórumon szóvá tették pártja rasszizmusát. Talán nem is remélte, hogy e gesztusával a magyar karaktert jellemző "egyenes cselekedet" Kövér tervezte szobrának állít modellt. A Francia Köztársaság legújabb Marianne-modelljét, lássuk be, jobb ízléssel választották.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.