Várhegyi éva: Ekotrip (Az egyenesség szobra)

publikálva
1999/43. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Csurka úr egyenesen cselekedett, kitette lapjait" - jellemezte Kövér László titokminiszter a pártelnök Demszky főpolgármester megrágalmazására irányuló tevékenységét. Kövér szerint tehát a (köz)emberre jellemző egyenes cselekedet az, amikor határozottan állítunk olyasmit, amit nem tudunk bizonyítani. Amikor csak úgy el akarunk küldeni valakit.

"Csurka úr egyenesen cselekedett, kitette lapjait" - jellemezte Kövér László titokminiszter a pártelnök Demszky főpolgármester megrágalmazására irányuló tevékenységét. Kövér szerint tehát a (köz)emberre jellemző egyenes cselekedet az, amikor határozottan állítunk olyasmit, amit nem tudunk bizonyítani. Amikor csak úgy el akarunk küldeni valakit.

Ilyesféle egyenes cselekedetekkel mind gyakrabban találkozhatunk a magyar politikában. Főleg olyan személyekkel szemben, akik kormánytól független posztokat töltenek be, és ezért nem lehet megrendszabályozni, netán leváltani őket. Mert az általuk képviselt intézmények függetlensége a záloga annak, hogy egyetlen kormány se sajátíthassa ki magának szőröstül-bőröstül az országot.

Legutóbb Dávid Ibolya igazságminiszter vágta egyenes nyíltsággal a független magyar bíróság elnökének képébe: szándékosan fekteti el az aranycsempészettel gyanúsított K. M. aktáit. K. M. mellesleg annak a banknak az elnöke volt, amely bank vezérigazgatójának kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök támogatása ellenére utasította el az igazság minisztere. Ezt megelőzően Orbán miniszterelnök közölte hasonlóan egyenes férfiassággal a független magyar jegybank elnökével, hogy hiába kiváló a monetáris politikája, nem bízik benne. Ami nem többet, de nem is kevesebbet jelentett, mint hogy: elmész te a fenébe!

Szerintem a titokminiszter dicséretére érdemes egyenes cselekedet legszebb példáját Boross Péter (akkori) belügyminiszter, a mai kormány mindenügyi tanácsadója mutatta fel, amikor éppen hét évvel ezelőtt magyaros-vidékies, egyenes, rezzenéstelen tekintettel nézte végig, amint bizonyos, az ő tevőleges mulasztása miatt felduzzadt létszámú csőcselék pfújolása a köztársaság elnökébe, Göncz Árpádba fojtotta ünnepinek szánt ´56-os megemlékező szavait.

Talán mégsem véletlen, hogy az egyenesség szobrát mégis éppen Csurkáról mintázta meg Kövér miniszter. A formai megoldásokra fogékony író-pártvezér ugyanis nemcsak szóval és tettel példázza a magyar jellem egyenességét (amivel Zala vármegye törvényhatósági bizottságának 1925-ös határozata szerint még a titkos szavazás sem fér össze; ld. Karsai Elek: A budai Sándor-palotában történt, Budapest, 1963, 138. l.), hanem betűhasználatát is ennek rendeli alá. Egyenes beszédű lapjában egyenes állású betűk csak a nemzetet (szerinte) képviselő szerzők nevének dukálnak, a többi (zsidó, zsidószerű, zsidóbérenc) író neve csak dőlt betűvel szedhető.

Az egyenes cselekedet ellenpárja Kövér miniszter szerint a "sugalmazás, sejtetés". A titokminiszter helyében ezzel a minősítéssel én nemcsak a rágalommal szemben fellépő főpolgármestert és elvbarátait illetném, hanem más, a magyaros egyenességet nem vállaló kritikákat is. Például az olyanokat, amilyenek az Európai Bizottság legutóbbi, Magyarországról szóló jelentésében hemzsegnek (ld. a teljes szöveget a www.eudelegation.hu címen, a kivonatolt magyar szöveget a HVG október 23-i számában). Amiben a magyar kormánypolitikusok ellenkező híresztelésével szemben igen sok sugalmazás, sejtetés jelzi, hogy országunkban nem minden úgy alakul, ahogy a mielőbbi csatlakozás érdekében kéne. Merthogy a pozitív fejlemények elismerése mellett a jelentés a visszalépéseket és elmaradásokat is szóvá teszi, ráadásul többnyire nem a magyar jellemhez illő egyenességgel. Nem azt írja, hogy: elmentek ti!, hanem ilyesféle sugalmazó, sejtető mondatokat: "A bizottságot aggasztják azok a magyar politikusok által nemrégiben tett kijelentések, amelyek ezt a függetlenséget megkérdőjelezni látszanak." Tárgyunk szempontjából mindegy, hogy a szóvá tett függetlenség történetesen a jegybankra vonatkozik (ha kormányunk így folytatja, jövőre a bíróságoké és az önkormányzatoké kerül terítékre). A lényeg a mondat stílusa: a sugallás, sejtetés. Miként ennek a megállapításnak is: "Felmerültek bizonyos aggodalmak a kormány azon kinyilvánított kívánsága miatt, hogy közvetlenül beavatkozzon a sajtó tevékenységébe."

Bár az elemzésben akadnak a titokminiszter dicséretére érdemes egyenes megfogalmazások is ("Az egészségügyi reformok azonban kiábrándítóan lassan haladnak, miközben a kormány azon döntése, miszerint nem növeli a magánnyugdíj-pénztári hozzájárulás arányát, veszélyezteti az új nyugdíjrendszer hosszú távú életképességét"), a jelentés egészének stílusa mégis azt tükrözi, hogy Brüsszel a látszatát is kerüli annak, hogy direkt módon beavatkozna országunk belügyeibe. A magyar kormány képviselői és külső támogatói kevésbé kényesek a látszatra, sőt előszeretettel éppen a demokratikus jogállamiságot őrző független intézmények vezetőivel szemben választják az egyenes cselekvés, a nyílt rágalmazás módszerét.

A pókerarcú pártvezér, aki drámaíróként kártyaszakértői arcát is megmutatta egykor, bevallása szerint azért terítette éppen most ki öt éve rejtegetett kártyáját, a Demszkyről szóló "dokumentumot", mert bizonyos európai fórumon szóvá tették pártja rasszizmusát. Talán nem is remélte, hogy e gesztusával a magyar karaktert jellemző "egyenes cselekedet" Kövér tervezte szobrának állít modellt. A Francia Köztársaság legújabb Marianne-modelljét, lássuk be, jobb ízléssel választották.

publikálva
1999/43. (10. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk