Várhegyi éva: Ekotrip (Az egyenesség szobra)

  • 1999. október 29.

Egotrip

"Csurka úr egyenesen cselekedett, kitette lapjait" - jellemezte Kövér László titokminiszter a pártelnök Demszky főpolgármester megrágalmazására irányuló tevékenységét. Kövér szerint tehát a (köz)emberre jellemző egyenes cselekedet az, amikor határozottan állítunk olyasmit, amit nem tudunk bizonyítani. Amikor csak úgy el akarunk küldeni valakit.

"Csurka úr egyenesen cselekedett, kitette lapjait" - jellemezte Kövér László titokminiszter a pártelnök Demszky főpolgármester megrágalmazására irányuló tevékenységét. Kövér szerint tehát a (köz)emberre jellemző egyenes cselekedet az, amikor határozottan állítunk olyasmit, amit nem tudunk bizonyítani. Amikor csak úgy el akarunk küldeni valakit.

Ilyesféle egyenes cselekedetekkel mind gyakrabban találkozhatunk a magyar politikában. Főleg olyan személyekkel szemben, akik kormánytól független posztokat töltenek be, és ezért nem lehet megrendszabályozni, netán leváltani őket. Mert az általuk képviselt intézmények függetlensége a záloga annak, hogy egyetlen kormány se sajátíthassa ki magának szőröstül-bőröstül az országot.

Legutóbb Dávid Ibolya igazságminiszter vágta egyenes nyíltsággal a független magyar bíróság elnökének képébe: szándékosan fekteti el az aranycsempészettel gyanúsított K. M. aktáit. K. M. mellesleg annak a banknak az elnöke volt, amely bank vezérigazgatójának kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök támogatása ellenére utasította el az igazság minisztere. Ezt megelőzően Orbán miniszterelnök közölte hasonlóan egyenes férfiassággal a független magyar jegybank elnökével, hogy hiába kiváló a monetáris politikája, nem bízik benne. Ami nem többet, de nem is kevesebbet jelentett, mint hogy: elmész te a fenébe!

Szerintem a titokminiszter dicséretére érdemes egyenes cselekedet legszebb példáját Boross Péter (akkori) belügyminiszter, a mai kormány mindenügyi tanácsadója mutatta fel, amikor éppen hét évvel ezelőtt magyaros-vidékies, egyenes, rezzenéstelen tekintettel nézte végig, amint bizonyos, az ő tevőleges mulasztása miatt felduzzadt létszámú csőcselék pfújolása a köztársaság elnökébe, Göncz Árpádba fojtotta ünnepinek szánt ´56-os megemlékező szavait.

Talán mégsem véletlen, hogy az egyenesség szobrát mégis éppen Csurkáról mintázta meg Kövér miniszter. A formai megoldásokra fogékony író-pártvezér ugyanis nemcsak szóval és tettel példázza a magyar jellem egyenességét (amivel Zala vármegye törvényhatósági bizottságának 1925-ös határozata szerint még a titkos szavazás sem fér össze; ld. Karsai Elek: A budai Sándor-palotában történt, Budapest, 1963, 138. l.), hanem betűhasználatát is ennek rendeli alá. Egyenes beszédű lapjában egyenes állású betűk csak a nemzetet (szerinte) képviselő szerzők nevének dukálnak, a többi (zsidó, zsidószerű, zsidóbérenc) író neve csak dőlt betűvel szedhető.

Az egyenes cselekedet ellenpárja Kövér miniszter szerint a "sugalmazás, sejtetés". A titokminiszter helyében ezzel a minősítéssel én nemcsak a rágalommal szemben fellépő főpolgármestert és elvbarátait illetném, hanem más, a magyaros egyenességet nem vállaló kritikákat is. Például az olyanokat, amilyenek az Európai Bizottság legutóbbi, Magyarországról szóló jelentésében hemzsegnek (ld. a teljes szöveget a www.eudelegation.hu címen, a kivonatolt magyar szöveget a HVG október 23-i számában). Amiben a magyar kormánypolitikusok ellenkező híresztelésével szemben igen sok sugalmazás, sejtetés jelzi, hogy országunkban nem minden úgy alakul, ahogy a mielőbbi csatlakozás érdekében kéne. Merthogy a pozitív fejlemények elismerése mellett a jelentés a visszalépéseket és elmaradásokat is szóvá teszi, ráadásul többnyire nem a magyar jellemhez illő egyenességgel. Nem azt írja, hogy: elmentek ti!, hanem ilyesféle sugalmazó, sejtető mondatokat: "A bizottságot aggasztják azok a magyar politikusok által nemrégiben tett kijelentések, amelyek ezt a függetlenséget megkérdőjelezni látszanak." Tárgyunk szempontjából mindegy, hogy a szóvá tett függetlenség történetesen a jegybankra vonatkozik (ha kormányunk így folytatja, jövőre a bíróságoké és az önkormányzatoké kerül terítékre). A lényeg a mondat stílusa: a sugallás, sejtetés. Miként ennek a megállapításnak is: "Felmerültek bizonyos aggodalmak a kormány azon kinyilvánított kívánsága miatt, hogy közvetlenül beavatkozzon a sajtó tevékenységébe."

Bár az elemzésben akadnak a titokminiszter dicséretére érdemes egyenes megfogalmazások is ("Az egészségügyi reformok azonban kiábrándítóan lassan haladnak, miközben a kormány azon döntése, miszerint nem növeli a magánnyugdíj-pénztári hozzájárulás arányát, veszélyezteti az új nyugdíjrendszer hosszú távú életképességét"), a jelentés egészének stílusa mégis azt tükrözi, hogy Brüsszel a látszatát is kerüli annak, hogy direkt módon beavatkozna országunk belügyeibe. A magyar kormány képviselői és külső támogatói kevésbé kényesek a látszatra, sőt előszeretettel éppen a demokratikus jogállamiságot őrző független intézmények vezetőivel szemben választják az egyenes cselekvés, a nyílt rágalmazás módszerét.

A pókerarcú pártvezér, aki drámaíróként kártyaszakértői arcát is megmutatta egykor, bevallása szerint azért terítette éppen most ki öt éve rejtegetett kártyáját, a Demszkyről szóló "dokumentumot", mert bizonyos európai fórumon szóvá tették pártja rasszizmusát. Talán nem is remélte, hogy e gesztusával a magyar karaktert jellemző "egyenes cselekedet" Kövér tervezte szobrának állít modellt. A Francia Köztársaság legújabb Marianne-modelljét, lássuk be, jobb ízléssel választották.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.