Várhegyi Éva: Ekotrip (Iskolabank)

  • 2001. június 28.

Egotrip

Sikeres ülésszakot zárt az Országgyűlés kormányoldala: egy sor olyan törvény született meg, ami az eddiginél nagyobb szabadságot nyújt a kormánynak bizonyos gazdasági szervezetek működtetéséhez. Mire való végül is a kormánytöbbség, ha nem arra, hogy egy kormány megszabadulhasson a kezét (és pénztárcánk szabad használatát) korlátozó jogszabályi kötelékektől?

Iskolabank

Sikeres ülésszakot zárt az Országgyűlés kormányoldala: egy sor olyan törvény született meg, ami az eddiginél nagyobb szabadságot nyújt a kormánynak bizonyos gazdasági szervezetek működtetéséhez. Mire való végül is a kormánytöbbség, ha nem arra, hogy egy kormány megszabadulhasson a kezét (és pénztárcánk szabad használatát) korlátozó jogszabályi kötelékektől?

A kormánytöbbség miniszteri teljhatalmat szavazott meg az MFB vezető tisztségviselőinek kinevezéséhez és visszahívásához, hogy a fejlesztési bankon átfolyó százmilliárdok akadálytalanul kerülhessenek a legjobb helyekre. Az új MNB-törvény megszüntette a bank gazdálkodásának és törvényességének ellenőrzésére hivatott, részben a parlament által választott tagokból álló fb-t, amely mellesleg a belső ellenőrzés felett is munkáltatói jogokat gyakorolt. Ezután a belső ellenőrzést az ellenőrzött intézmény vezetője fogja munkáltatni. Elképzelhető, mekkora hatékonysággal.

Egyetlen porszem akasztotta csak meg a kormány gazdasági hatalmának kiteljesítését szolgáló törvényalkotói gépezetet: a nagy nyárelői kapkodásban éppen az a passzus felejtődött ki a pénzügyi salátatörvény végszavazásra került szövegéből, ami lehetővé tette volna, hogy a kormányfő közeli kezekbe került Magyar Posta meghatározó tulajdont szerezzen az alig 200 milliárdnyi közpénzzel kipofozott Postabankban. Pedig az urak jó előre ittak a medve bőrére: a bank áprilisi közgyűlésén az állam képviselője postafőnökök hadát szavazta be az igazgatóságba, a múlt kedden pedig megszületett a kormánydöntés arról, hogy milyen menetben teheti magáévá a bankot a posta.

De ne aggódjunk: ahogy eddig, úgy most is megtalálja a kormánytöbbség a módot a hiba kiküszöbölésére. Miként arra a jogértelmezési problémára is lesz megoldás, hogy vajon a Magyar Posta már ma "egyetemes postai szolgáltatónak" minősül-e, vagy ezt a státust csak az egységes hírközlési törvény hatálybalépésével nyeri el úgy karácsony táján. Mert a hitelintézeti törvény módosítása szerint egy ilyen elnevezésű valami kapna felmentést a 15 százalékos tulajdoni korlát alól.

Végül is ennyi hiba a leggondosabb törvény-előkészítésbe is becsúszhat. Pláne, ha a postástársadalom csillapíthatatlan bankéhsége miatt kapkodni kell. Hisz magától a miniszterelnöktől tudhattuk meg szerda reggel, mi végre is volt a nagy sürgölődés: a tulajdonszerzést megelőző pozícióosztás, az együttműködési koncepciót meg se váró kormánydöntés, a törvénymódosító indítvány. Nem másért, mint azért, mert így a kormány olyan elementáris közigényt elégíthet ki, mint amilyen a postások veleszületett vágya a bankárkodásra. Hogy végre helyreállhasson önbecsülésük, amit állítólag akkor vesztettek el, amikor az 1949-es államosítási hullámban elvették tőlük szeretett bankjukat, a Postatakarékpénztárt. (A csodaszép Hold utcai szecessziós épületről, amely az aktussal együtt az MNB birtokába került, nem esett szó, nyilván azért, mert az most már jó kezekben van.)

A postások önbecsülése valóban mindennél előbbre való. Erre hivatkozva nyugodtan megmásítható az egykori ígéret, hogy ha a kormány által kivezényelt "csődgondnokok" rendbe hozzák a bankot, akkor majd privatizálják. Hogy legalább egy része megtérüljön annak a pénznek, amit beleöltünk. Hogy ne nekünk kelljen újabb pénzeket adni a bank fejlesztésére, hanem ezt már az új (magán)tulajdonos tegye az övéből. Hogy ne avítt ötleteket kelljen fölmelegíteni a Magyar Királyi Postatakarékról, hanem a jelen kor követelményei szerint alakuljanak a dolgok a bankszférában is. Amikor, mondjuk, nem azt mérlegeli egy felelős kormányfő, hogy melyik szakmai közösségnek jár ajándékba egy bank, hanem azt, hogy mikor járnak jól a bank ügyfelei, és hogy mikor lehet mielőbb abbahagyni az adófizetők pumpolását.

Nekünk most éppen nem ilyen kormányfő jutott. Vigasztalhat viszont, hogy a miénk szívjósága határtalan. Nemcsak a kőbányászokra gondol folyvást. Lelke, mint most bebizonyosodott, a postásokéval is együtt rezdül. Titkos vágyainkat oly nagy empátiával kezelő miniszterelnökünknek javasolnám, legyen résen, hogy más lappangó társadalmi igényeket is időben észleljen. Én például biztos vagyok abban, hogy a postásokénál népesebb pedagógustársadalom is öntudatára ébred egyszer, és kivonul a Parlament elé: Vissza nekünk a takarékbélyeget! Mi is szeretnénk létrehozni a Magyar (Népköztársasági? Királyi?) Iskolabankot! Mi is vagyunk olyan jó bankárok, mint a postások! Évtizedekig nyaltuk a takarékbélyeget a nebulók füzetkéjébe, kitanultuk a bankszakma összes csínját! Ráadásul mennyivel több iskola van az országban, mint postahivatal. Naponta több millió gyerek és felnőtt fordul meg bennük, szerény pénzzel csinos kis népbank-fiókokká lehetne fejleszteni ezeket is. A fiókvezetők a matektanárok lehetnének (talán tudnak úgy számolni, mint a postások), az őrző-védő szolgáltatást a Defend helyett a testnevelő tanárok láthatnák el. A pedagógusi életpálya megtervezésén fáradozó kormány ezzel úgy adhatná vissza a tanárok önbecsülését, hogy egyúttal biztosítaná: életjövedelmük hamarosan konvergálni kezd a bankszakmában dolgozókéhoz. És még a diákhitel is könnyebben célhoz érne.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.