Mivel az olvasásnak volt most az évada, - jusson az eszetekbe Závada, - Esterházy Péter és Tandori Dezső, - meg a többi potyaleső, - de mindannyiunknak sok örömet szerző - kortárs magyar szerző. - Hiszen írók nélkül az olvasás bajos - (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), - ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, - kénytelenek volnának olvasni a Románát, - meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, - ebből az apropóból szól most az üzenet.
De mielőtt még kivenném a szót a számból, - fölteszem a kérdést a jámbor - olvasónak esdvén - itt a költészet és a próza közti mezsgyén, - ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma - (mintha az ember aranyat kakálna, - és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, - hiszen olyan, mint repülni gyalog), - szóval fölmerül a kérdés, - hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és - ha ugyan olvas, akkor is mit, - Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, - és honnan tudja, hogy mit érdemes - olvasni a nyájas, szíves, érdemes - olvasó? - Mit olvasson, ha ő egy kistesó, - ha vénül, - ha szerelmes és a rét gyepén ül, - vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki - az arcán őneki - a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? - Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, - ha egyszer úgy határoz, - hogy könyvet kíván a kezébe venni. - Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kőkemény, - annak nem való a költemény, - aki durván harsog, és bömbölve herseg, - az ne olvasson verset, - olvasson inkább prózát, - ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, - sorakozzanak a polcán a vaskos regények - szegénynek, - amíg a szem ellát, - vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, - akinél jelentkezik a kaland, - mint hiány, - aki a lelke mélyén indián, - és aki szerint az anyjukat - azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, - az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt - meg más hasonló regényeket fal majd. - Aki Prousttól - prüszköl, - és irtózik Joyce-tól, - annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, - viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, - az olvasson Rejtőt, és - ha még nem olvasta a Svejket - (ami elég sokat sejtet), - akkor ajánlom neki Hasekot, - ne sokat - habozzon, - lapozzon - bele, - de ha elégedetlen vele, - és ha nem jön be neki Wodehouse, - mert amilyet ő ír, olyat tud száz, - leküzdeni a lélek undorát - olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, - mimózák! - És ne olvassatok prózát, ti kábák, - akiknek a lábát - az élet - kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, - és fölsértik apró kavicsok; - olvassatok ti Babitsot!
Mert, én legalább is úgy vélem, - repülésben a költők járnak az élen, - főleg ilyenkor télen, - mikor az út siklós, - jön jól Radnóti Miklós - vagy Tóth Árpád, - az ember csak olvas, és mereng, és közben joggal érezheti úgy, hogy billió mérföldeken át, a Földtől a Szíriuszig egy jót járkált.
Úgyhogy a Télapónak címzett reménylistán - legyen egy Térey-kötet vagy egy Kemény István-, - és ha eljön az ünnepi könyvhét, - mikor a költők és az írók önként - odaállnak, - és Juditoknak meg Edináknak - dedikálnak, - ti Pegazust vegyetek, ne Trabantot, - a költő a nagyobb, ki a lantot - pengeti sírván - nyilván, - és akinek alkotóterülete a próza, - az a tehetségét sajnálatra méltóan elaprózza, - szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, - húzzák le a súlyos verseskötetek - a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, - ezt üzenem a nyájas olvasóknak.
