László Géza

Visszajátszás

Keynes, az üzletember

Egotrip

A keynesi gazdaságpolitika korát éljük. Soha ennyi országban nem használták a keynesi ihletésű nem ortodox eszközöket a válság kiterjedésének megakadályozására, mint ma. Eközben rég nem látott éles vita folyik e módszerek helyességéről, a mester tudományos munkásságáról és – ahogy az lenni szokott – egyéb dolgairól is. Az utóbbi szekcióból leginkább az a néhány írás hozott újat, amelyek Keynes üzle­teiről, befektetéseiről szóltak.

Sokan vannak, akik egyszerre mozognak a gazdaságtudomány és a gyakorlat világában, s egyáltalán nem triviális a kettő közötti átjárás és a kettős sikeresség. Tudjuk, a tudomány segíthet az információk feldolgozásában, de egyoldalúsághoz vagy döntésképtelenséghez is vezethet; nem árt a gyakorlati érzék és a szerencse sem. Lássuk tehát, hogyan kezelte a 20. század első felének meghatározó közgazdásza, brit miniszterelnökök fontos tanácsadója és a Cambridge-i Egyetem sztárja nemcsak saját portfólióját, hanem barátai, valamint egyeteme, a King’s College vagyonát! Hogyan gondolkodott, milyen technikákat használt, változott-e a válság után stratégiája, korrekt volt-e partnereivel?

Keynest fiatal egyetemi oktatóként nem veti fel a pénz, így már 30 éves kora előtt próbálkozik befektetésekkel. Monográfusa szerint a valószínűség-számítással kapcsolatos érdeklődése is inspirálja ebben, nem csak a játékszenvedély vagy a nyereségvágy. Amerikai nehézipari vagy épp tengeri biztosítással foglalkozó cégek részvényeit is megtaláljuk kezdeti portfóliójában, majd az 1910-es évek közepétől, amikor a valuták korábban rögzített árfolyama megszűnt, egyre erőteljesebben foglal el határidős devizaárfolyam-pozíciókat. Akkoriban már pénzügyi előadásokat tart az egyetemen, olvassa az ezzel kapcsolatos szakirodalmat és statisztikákat. A frank, a német márka és az olasz líra gyengülésére spekulál a dollár, a norvég és a dán korona erősödésével szemben. 1920 tavaszán azonban az európai valuták váratlanul megerősödnek, olyannyira, hogy Keynes portfóliója összeomlik, és szinte teljes tőkéjét elveszíti. Apja és néhány befektető barátja a segítségére siet, így rövid kényszerszünet után tovább üzletelhet. Két éven belül visszanyeri, sőt másfélszeresére növeli az elveszett tőkét. Ekkoriban egyre többet foglalkozik árupiaci spekulációkkal is, mert arra számít, hogy a háború okozta áruhiány felhajtja az árakat.

Az 1. világháború után a béketárgyalásokon a brit delegáció szakértőjeként vesz részt. Rövidesen rájön, hogy az angoloknak nem osztottak lapot, kiszáll, és írni kezdi profetikus művét a megállapodás várható hatásairól. Miközben a szakértő Keynes csalódottan görnyed az íróasztal fölött, a befektető Keynes igen aktív. A korábban összehozott baráti üzleti társulás mellé egy másik társaságot is gründol, egyértelműen spekulációs céllal. Közben a King’s College új főkincstárnoka és egy nagy biztosító igazgatósági tagja lesz.

A 20-as évek első felétől széles skálán mozognak a befektetései: devizával, részvényekkel és árupiaci ügyletekkel is foglalkozik, még arannyal is. Ez utóbbi miatt kritikusai a szemére hányják: vizet prédikál és bort iszik, hiszen a 20-as évektől egyre keményebben kritizálta az arany gazdasági reneszánszát. De ez butaság. Keynes a háború utáni években saját bőrén tanulta meg, hogy a befektetések világa – az ő szavaival – olyan, mint a szépségverseny: nem az számít, hogy ki a legszebb, hanem az, kit tartanak majd a többiek annak. Attól még, hogy az aranyban és aranybányákban egyszer befektetési lehetőséget látott, még nem kellett támogatnia annak bevezetését nemzetközi tartalék eszközként. Sőt.

A 20-as években részvényportfóliója elsősorban nyersanyag-kitermelő, gyártó, a közvetlen feldolgozásban részt vevő cégek papírjait tartalmazta. Olaj- és érckitermelő vállalatokba, kenderfeldolgozó és papírgyári részvényekbe fektetett. Az árupiaci ügyletekkel Keynes feleannyit keresett hat év alatt, ráadásul nagyobb ingadozásokkal, mint a devizákkal és a részvényekkel egyenként, de ez sem vette el a kedvét. Balszerencséjére: az 1929-es tőzsdekrachban a nyersanyag- és részvényárfolyamok zuhanása miatt a korábban jelentősen gyarapított vagyon több mint 80 százalékát elveszítette. Immár másodszor életében. Bár a párizsi békemegállapodás következményeit megjósolta, a nagy válságot ő sem látta előre.

A 30-as évek elejétől nemcsak közgazdasági, hanem befektetői szemlélete is figyelemre méltóan megváltozik: szűkíti a kiválasztott eszközök körét, egyre inkább részvényekbe fektet. Olyanokba, amelyeket folyamatosan nyomon követ, és amelyekben hosszú távon az állampapíroknál nagyobb hozamlehetőséget lát. David Chambers és Elroy Dimson szerint már nem fentről lefelé rendezi el portfóliójának elemeit a valószínűség-elmélet és a statisztikák alapján, hanem alulról építkezik, és az egyes cégek felől közelít. A 30-as években rendkívül sikeres, csak egy olyan év volt, amikor a King’s College portfóliója jelentősen alulteljesítette az angol részvényindexet. Viszont négy olyan év is akadt e hektikus korszakban, amikor több mint 20 százalékponttal felülmúlta. A 40-es években is csak egyszer veszít komolyan a brit piaci indexszel szemben.

Halálakor, 1946-ban jelentős vagyon maradt mind az egyetem, mind barátai és a saját számláján is. Ráadásul úgy, hogy közben a King’s College a nyereséges években jelentős osztalékot vett fel. Tehették ezt, mert – ahogy John Wasik írja – Keynes tudta: az „osztalék nem hazudik”, így a 20-as évek végétől egyre szívesebben fektetett olyan cégekbe pénzt, amelyek rendszeresen fizettek osztalékot. Fontos tudni: a hagyományos intézményi befektetés akkoriban elsősorban ingatlanokra és hasonló vagyontárgyakra épített, Keynes viszont jóval 50 százalék fölé emelte a részvények arányát a King’s College portfóliójában. Végig nagyjából egységes szellemben és sikerrel kezelte a saját és mások pénzét, nem akart mások rovására meggazdagodni. Jó kapcsolatokkal és információkkal rendelkezett, de a számokból az látszik, nem rövid távon akart ebből sikert kovácsolni, mint a későbbi hírhedt bennfentes kereskedők. Ahogy egy barátjának írta 1934-ben: az emberi tudás és tapasztalat véges, ezért nincs értelme olyan vállalatok részvényeit vásárolni, amelyekről keveset tudhatunk, és nem bízunk a vezetésében. Nagy felismerés ez valakitől, aki valószínűség-számítási ismereteire és persze nem csekély önbizalmára támaszkodva korábban százféle dologba invesztált. A 20. század második felének talán legsikeresebb amerikai befektetője, Warren Buffett nem véletlenül idézte őt, és követte ezt az értékalapú, alulról építkező magatartást.

Azok a fanyalgók, akik Keynesben mindenáron ügyeskedő spekulánst akarnak látni, rossz helyen kereskednek. Fiatalon talán túl gyorsan akart pénzt keresni, de szemlélete fejlődött, egyre körültekintőbb és koncepciózusabb lett. Ugyanakkor a kereslethiánnyal és a válságkezelés hagyományos módszereivel kapcsolatos úttörő közgazdasági elmélete és az ezzel nagyjából egy időben születő intézményi befektetési koncepciója között komolyabb szellemi kapcsolatot aligha találhatunk. Ha csak annyit nem, hogy mindkét esetben egy gyakorlati problémára kereste elszántan a megoldást, amit az elmélet, a tapasztalat és az üzleti józan ész eredeti kombinációjában talált meg.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.