Vajda Gergely

Zene hetilapra

Főzött zajok

Egotrip

Terveztem egyszer egy darabot ezzel a címmel. Az alapötlet szerint egy zenemű nem egyéb, mint emészthetőre csinált, felfoghatóra kikevert, élvezetes hangzásokká, izgalmas folyamatokká összefőzött zajok, hangok sorozata. Ez tulajdonképpen most is tetszik, talán egyszer megkomponálom.

A zajok zenei emancipációjáról lenne szó. A zenci.hu szerint – a játékos szó egy online zenei enciklopédiát jelöl – „a zaj szabálytalan időközökben ismétlődő, véletlenszerű, nem harmonikus részhangok, hangrezgés következménye”. Talán a „nem harmonikus” itt a lényeg, hiszen egy kalapácsgép szabályos időközökben ismétlődő csapásait is zajként fogjuk fel. „A zörejeket lökésszerűnek, nyersnek, a hangokat pedig kellemesnek, egységesnek érezzük.” Kivéve mondjuk az óceán hullámzásának vagy az eső kopogásának folyamatos háttérzaját: egyik sem kellemetlen, sőt, ma már olyan telefonos applikációk is vannak, amelyek kifejezetten ilyen fehér zajt produkálnak (olyan zaj, amely minden hallható frekvenciából áll, és amelyben mindegyik frekvenciának ugyanaz az energiája; a név a fehér fényre utal, amely a színek kiegyensúlyozott keveréke), hogy segítsenek az elalvásban. „A zaj bármely kellemetlen hang szubjektív meghatározása. Ez eredhet a környezetünkből, de lehet olyan zene is, ami zavarja hallgatóját (másnak pedig a kedvence). Van, aki háttérzajnak minősíti azt a zenét, amit más éppen a környezet/háttérzaj elfedésére használ.” Innen már nincsenek messze a bizonyos zenéket zajként leszóló szarkasztikus minősítések, és a zenci.hu ebben sem okoz csalódást: „Lehet, hogy az angolok nem szeretik a zenét, de imádják a zajt, amivel jár.” Az idézet állítólag Sir Thomas Beecham (1879–1961) angol karmestertől származik, és egyszerre írja le a Nagy-Britanniát a 19–20. század fordulóján jellemző közepes zenekari muzsikusok, és az őket hallgató átlagközönség minőségét.

A zaj szócikkben található másik citátum már sokkal közelebb visz bennünket ahhoz, amiről érdemes beszélni. „Hiszem, hogy a zaj felhasználása a zeneszerzéshez folytatódni fog és növekszik, amíg el nem kezdjük használni az elektronikus hangszereket, amik lehetővé teszik a zenei célok megvalósítását bármilyen és minden hanggal, ami hallható.” (John Cage)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.