Vajda Gergely

Zene hetilapra

Főzött zajok

Egotrip

Terveztem egyszer egy darabot ezzel a címmel. Az alapötlet szerint egy zenemű nem egyéb, mint emészthetőre csinált, felfoghatóra kikevert, élvezetes hangzásokká, izgalmas folyamatokká összefőzött zajok, hangok sorozata. Ez tulajdonképpen most is tetszik, talán egyszer megkomponálom.

A zajok zenei emancipációjáról lenne szó. A zenci.hu szerint – a játékos szó egy online zenei enciklopédiát jelöl – „a zaj szabálytalan időközökben ismétlődő, véletlenszerű, nem harmonikus részhangok, hangrezgés következménye”. Talán a „nem harmonikus” itt a lényeg, hiszen egy kalapácsgép szabályos időközökben ismétlődő csapásait is zajként fogjuk fel. „A zörejeket lökésszerűnek, nyersnek, a hangokat pedig kellemesnek, egységesnek érezzük.” Kivéve mondjuk az óceán hullámzásának vagy az eső kopogásának folyamatos háttérzaját: egyik sem kellemetlen, sőt, ma már olyan telefonos applikációk is vannak, amelyek kifejezetten ilyen fehér zajt produkálnak (olyan zaj, amely minden hallható frekvenciából áll, és amelyben mindegyik frekvenciának ugyanaz az energiája; a név a fehér fényre utal, amely a színek kiegyensúlyozott keveréke), hogy segítsenek az elalvásban. „A zaj bármely kellemetlen hang szubjektív meghatározása. Ez eredhet a környezetünkből, de lehet olyan zene is, ami zavarja hallgatóját (másnak pedig a kedvence). Van, aki háttérzajnak minősíti azt a zenét, amit más éppen a környezet/háttérzaj elfedésére használ.” Innen már nincsenek messze a bizonyos zenéket zajként leszóló szarkasztikus minősítések, és a zenci.hu ebben sem okoz csalódást: „Lehet, hogy az angolok nem szeretik a zenét, de imádják a zajt, amivel jár.” Az idézet állítólag Sir Thomas Beecham (1879–1961) angol karmestertől származik, és egyszerre írja le a Nagy-Britanniát a 19–20. század fordulóján jellemző közepes zenekari muzsikusok, és az őket hallgató átlagközönség minőségét.

A zaj szócikkben található másik citátum már sokkal közelebb visz bennünket ahhoz, amiről érdemes beszélni. „Hiszem, hogy a zaj felhasználása a zeneszerzéshez folytatódni fog és növekszik, amíg el nem kezdjük használni az elektronikus hangszereket, amik lehetővé teszik a zenei célok megvalósítását bármilyen és minden hanggal, ami hallható.” (John Cage)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.