Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Nyelv, presztízs, imázs

Egotrip

Az alábbi írás a nyelv és identitás viszonyáról szól, ami szerintem sokkal bonyolultabb dolog annál, mint hogy egyszerűen elfogadjuk azt a kézenfekvőnek tűnő tételt, hogy „a nyelv a nemzeti identitás legfontosabb eleme”.

Gondoljunk például arra, amit én csak nemrégiben tudtam meg, hogy Ukrajnában nagyon sok ukrán identitású embernek orosz az első nyelve. Azt annak is tudni lehetett, aki nem volt az ukrajnai nyelvkérdés szakértője, hogy a 16. század óta folyt a nagyhatalmi rivalizálás a „peremrégió” (Ukrajna) megszerzéséért, és ezzel majdnem egyidős az ukrán nemzettudat születése. Viszont új jelenség az, hogy, mint hallom, manapság már a városokban élő ukránok is felemelt fejjel használják az ukránt a korábban beszélt orosz helyett. Elmond valamit az identitás és a nyelv viszonyáról az is, hogy Tarasz Sevcsenko (1814–1861), az ukránul író költő a testvérét figyelmezteti arra, hogy szíveskedjen eztán a neki küldött leveleit ukránul írni. A „nemzeti öntudat” és a nyelv kérdése nyilván összefügg, mindazonáltal egységes ukrán helyesírás csak 1904 óta létezik, a nyelvi normát megtestesítő nyelvtanok és szótárak is csak a 20. század elejétől jelennek meg.

Viszont Japánban például elég régóta értekeznek arról (még komoly természettudósok is), hogy „a japán nyelvszellem” (kotodama) a japánság lényege, mivel az anyanyelv mint­egy kitörölhetetlenül „formatálja” a japán ember agyát. A japán emberek ezért másként érzékelik a hangokat és ízeket, másként gondolkodnak, mint a külföldiek, miközben két japán akár telepatikusan, szavak nélkül is megérti egymást (ishin-denshin). Egyébként, túl a nyelvi miszticizmuson, a nemzeti ideológiának is része szokott lenni az a vélekedés, hogy a közös nyelv a nemzetállam fennmaradásának az előfeltétele. Valójában azonban számos példáját ismerjük annak, hogy a közös politikai akarat fölülírja a nyelvi egység hiányát, csak ezt a tényt a kelet-európai agy nehezebben képes feldolgozni, mint a nyugat-európai. Mert az másként van formatálva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.