Élet + Mód

Egyre gyakrabban hallhatunk különböző médiumokban gyermeküket brutálisan bántalmazó anyákról. Felidézhetnénk az Amerikában ipari kamerával felvett parkolóbeli jelenetet is, de nem kell a tengerentúlra mennünk hátborzongató példákért. Néhány hete a szombathelyi Fő téren állítottak elő a járőrök egy hétéves kislányát ütlegelő-rugdaló ittas nőt, pár nappal később pedig az egyik kereskedelmi csatorna esti híradójában láthattunk egy csúnyán megvert csöppséget, akit sintén az anyja juttatott kórházba. Többségünk reakciója gyors és egyértelmű: "nem anya az ilyen!", holott érdemesebb lenne egy kicsit elgondolkodnunk azon is: miért?

Amikor rákanyarodunk a Hétes felé vezető úttalan útra, már látom, hogy a telep végében Barnáék háza előtt kint az összes gyerek. Mire az ajtó elé fordulunk, már Barna és Mari is jönnek, mosolyogva. "Nem tudom, mi lelte ezeket, nem hiszed el, már reggel óta várnak, de rendesen úgy várnak mindig, mint a Messiást" - nevet Barna. Elszégyellem magam.

Tűsarok: Miért lesz egy művészettörténészből médiaszemélyiség? Mi vonzotta a tévéhez?

Magyar Narancs: Milyen hatalmi szimbólumok tükröződnek egy mai vezető irodájának berendezésében?

Magyar Narancs: A kilencvenes évek legelején Zürichben már-már turistalátványosságnak számított az a park, ahol a drogosok éltek.

Nálunk ha az újságíró könyvet ír, régen rossz. Az még szerencsés, amikor a dolgozat csupán cikksorakozó, de ritkán van szerencsénk. Ennél már csak az jobb, amikor a médiasztár "ír": ő ugyanis írat. Mondhatnánk, négerrel, de nem: analfabétával.

"Az Art Show Divatiskola jóvoltából idén immár hagyományként újra megszervezésre kerül a sokak által már jól ismert divatgála, amelyen a hazai közélet jeles képviselői lépnek színpadra." Vajon ki tud ellenállni egy ilyen csábító ajánlatnak? Pláne, ha még az is kiderül, hogy a korábbi rendezvényeket a hazai közélet olyan jeles képviselői tisztelték meg jelenlétükkel, mint Som Lajos vagy a Bestiák együttes.

Immár hazánkban is elérhető az érdeklődő és megfelelően strapabíró közönség számára a Krav Maga (KM), az izraeli hadsereg önvédelmi rendszere. Sportnak nevezni erős túlzás, hiszen hogy mást ne mondjunk: nincsenek szabályai.

A konyhában ügyködők jelentős részét zavarba ejtenénk, ha az általuk elhasznált sütőolaj további sorsáról érdeklődnénk náluk. A városlakók többsége laza csuklómozdulattal önti a viszonylag híg trutyit a lefolyóba, esetleg a mindent elnyelő szemetesbe, de az sem a legtisztább megoldás, ha a sűrű lé a vályúba kerül. Persze ezeknél jóval hajmeresztőbb megoldások is akadnak.

Kezdetben vala az ún. természeti állapot, amikor az emberek és az állatok még egymás mellett éltek a vadonban, s kapcsolatukat kizárólag a fajtaspecifikus étlapon betöltött hely határozta meg. Azóta, mint az köztudott, erőnek erejével a tápláléklánc tetejére küzdöttük magunkat, egykori sorstársainkat pedig hitszegő módon rácsok mögé zártuk.

Nem is annyira tipikus falusi focipálya: feltűnően kellemes fekvése, kiváló talaja s a dús gyöp különbözteti meg a többi háromezer lelkes községben szokott és elvárható hasonlóktól. Ne tévedjünk: a paradicsomban vagyunk, a Keleti-Mecsekben, a Zengő és a Hármas-hegy lábánál, ezt a helyet az isten is arra teremtette, hogy lakói olimpiát rendezzenek - egyelőre csupán talicska szakágban, de ki tudja, mit hoz a jövő.

Állítólag Attila vára állott rajta, tán itt is temették el. Igaz, aranykoporsót nem, de a kultikus szkíta csodaszarvast ezen a helyen találták meg a régészek. Az viszont bizonyos, hogy a környék szülötte a világhírű versenyló, Kincsem. Három éve különös jelenséget tapasztalt a terület gazdája. Azóta csodájára járnak.

A Párizs-Kijev-Révkomárom-Djakarta-Újpest tengelyre fűződik fel az a történet, amelynek során az egykori szovjet flotta folyami kő- és tankszállító hajójából összművészeti kultúrhajó lett a budai rakparton. Mi más lehetne ez a vízi csoda, mint egy nemzetközi összeesküvés?

Isteni elrendelésre Ábrahám pátriárka nyolcvan - más vélemények szerint százhúsz - esztendősen önkezével vetett véget körülmetéletlen állapotának. Példáját nemzedékek sokasága követte, az eljárás a vallásos zsidók és a mozlimok számára máig kötelező. A keresztény angolszász világban a viktoriánus korszakban harapódzott el, akkoriban úgy hitték, lehetetlenné teszi az önkielégítést. Van azonban egy sajátos változata is, a női körülmetélés, amelyet sem szigorú vallási parancsok, sem egészségügyi szempontok nem indokolnak.