Art Show Divatgála: Se London, se Milánó

szerző
Langer Veronika
publikálva
2003/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Az Art Show Divatiskola jóvoltából idén immár hagyományként újra megszervezésre kerül a sokak által már jól ismert divatgála, amelyen a hazai közélet jeles képviselői lépnek színpadra." Vajon ki tud ellenállni egy ilyen csábító ajánlatnak? Pláne, ha még az is kiderül, hogy a korábbi rendezvényeket a hazai közélet olyan jeles képviselői tisztelték meg jelenlétükkel, mint Som Lajos vagy a Bestiák együttes.

"Az Art Show Divatiskola jóvoltából idén immár hagyományként újra megszervezésre kerül a sokak által már jól ismert divatgála, amelyen a hazai közélet jeles képviselői lépnek színpadra." Vajon ki tud ellenállni egy ilyen csábító ajánlatnak? Pláne, ha még az is kiderül, hogy a korábbi rendezvényeket a hazai közélet olyan jeles képviselői tisztelték meg jelenlétükkel, mint Som Lajos vagy a Bestiák együttes.Divatbemutatók kulisszájaként láttam már holdbázist, vurstlit, állatkertet, laktanyát és uszodát, de ilyet csak a Nap-kelte-reklámokban: a színpad mellett két Nissan típusú taxi, odafent hatalmas, piros kanapé, a falon a támogatók molinói mellett hevenyészett elrendezésben több vég méteráru. A plafonról színes napernyők lógnak. Hogy még életszerűbb legyen a külvárosi diszkonthatás, az előtérben is kiállítottak egy taxit. Egy Skodát, aminek az egyik kerekéről már ellopták a dísztárcsát.

"Öreg, a tévénézők a műsorra, nem pedig a te nagy fejedre kíváncsiak" - veregeti meg a vállam egy kameraman, majd hozzáteszi: "Amikor elhúzol, bazmeg, akkor laposkúszás. Oké?"

Nyitányként egy látványosan amatőr táncdalénekesnő próbálkozik valami laza diszkóslágerrel, aztán Palotás Petra érkezik, és mindjárt mentegetőzni kezd: "Hölgyeim és uraim, nem én vagyok az est háziasszonya, én csak azért vagyok itt, hogy bemutassam tanítványaimat, akiket médiára oktatok. Ez az este az ő vizsgafellépésük is." Aha. Talán az idézett programajánló is vizsgamunka volt? Vagy azt maga a tanárnő írta?

Öt fekete kosztümös, zavart hölgy bukkan fel, ragasztott mosollyal. Minden bizonnyal életük legnagyobb produkciójára készülnek, mivel a látottak alapján borítékolhatjuk, hogy ez egyben búcsúfellépés is. Némi nógatásra az egyikük végre magához ragadja a mikrofont. Azt még hibátlanul felolvassa, hogy "elsőként a taksonyi Öltönyház modelljeit láthatják", ám az már sehogy sem jön össze, hogy "tizenkilencedik kerület, Üllői út".

Néhány csinos fiatalember, majd néhány csinos politikus, például Horváth "Nevető Harmadik" Csaba, II. kerületi és Molnár "Kelenföld vs. Gellérthegy" Gyula, XI. kerületi polgármester érkezik a kifutóra - temészetesen kifogástalan, bár nem éppen fantáziadús öltönyben. A modellek elnevezésével sem vacakoltak az Öltönyház emberei: öltöny, szürke öltöny, legfeljebb alkalmi öltöny. Pedig mennyivel hatásosabbak lennének az olyan fantázianevek, mint az Adunk az ellenzéknek, a Napirend előtt vagy a huncut Tavaszi zsongás a büfében, illetve az egyszerűségével tüntető Szociálisan érzékeny.

De már jönnek a lányok. Az Emmanuelle Nagyker (!) nyári kollekciójának bemutatása valóságos tömegjelenetet eredményez. Ennyi manöken talán még Kínában is szokatlan, de itt ugye vizsgaelőadás zajlik, azt pedig már régóta tudjuk, hogy a fiatal magyar lányok többsége már eleve manöken, legalábbis annak képzeli magát. Szegénykéim, ahogy megjelennek a látványosan bemagolt grasszálással, az ezerszer begyakorolt grimasszal, úgy tűnik, tényleg azt gondolják, az Art Show Divatiskola diplomájával (?) a zsebükben holnaptól már a lábuk előtt hever Párizs, London és Milánó. Ha az egyéniségnek, a ragyogásnak legalább a szikráját sikerülne elcsípni. De reménytelen.

Akkor inkább Vujity Tvrtko. Az ifjú riporter valóban ragyog, amikor gyermekével a karján, feleségével az oldalán a kifutóra lép. Kimondottan neki tervezték azt az alkalmi viseletet - szmoking, fekete barettel -, amiről végre elmondható: testhez álló darab. Még akkor is, ha az ötlet eléggé kézenfekvő. Sípos F. Tamás "Cotton Club" imázsa viszont meglepetés. Az egykor szebb napokat látott énekes jól hozza a szesztilalomfazont: két nővel lazázik, szivart rágcsál, végül előkerül a stukker, ami természetesen öngyújtó.

Vincze Lilla tanítványait csak azért ne lepje a feledés homálya, mert egyikük, egy sárgára festett hajú fiatalember méltán pályázhat az év bátra, illetve fürdőszobadalnoka címre. Nem hiszem el ugyanis, hogy fellépés előtt ne figyelmeztették volna, ezzel a hangterjedelemmel egy Sex Pistols-szám előadása is merész vállalkozás, nemhogy Andrea Boccelli mézédes Time to say goodbye című dala. A javarészt hozzátartozókból álló közönséget azonban még ez sem hozza ki a sodrából. Különben is, ha aranytorok kell, itt van Király Linda, ráadásul menyasszonyi ruhában.

De itt van Karda Beáta is! Friss hír, hogy az örökifjú énekesnő - nem titkolva korát - felvette a B52 művésznevet, talán hogy újabb csapást mérjen az egyébként is szétbombázott hazai szórakoztatóiparra.

Azt hiszem, itt szakad el a cérna. Az biztos, hogy bekonferálnak egy Kovács Jánosné nevű tervezőt, sőt az is, hogy a magyaros irányzatot egy idősebb hölgy képviseli, akit "belső prózaíró"-ként mutatnak be. De amikor megjelenik a mohácsi Nemzeti Front együttes három tagja skótszoknyában, bőrdzsekiben és Rambónak öltözve, majd a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói érkeznek a Police Shop legújabb kollekciójában, ami minden bizonnyal a "Mi lett volna, ha Rommel tábornok BKV-ellenőr?" koncepció jegyében született, biztos vagyok benne, hogy ez már régen nem a valóság.

- legát -

Majd a médiák

Az Art Show Divatgála egyúttal jótékonysági rendezvény volt, amit az est folyamán is gyakran emlegettek. Igaz, ez az emlegetés a "rászoruló gyermekek" szókapcsolat mantrázásában merült ki, de sebaj, a nemes cél szentesíti az eszközt. A műsor beharangozójában viszont szó szerint a következőt olvastuk: "A divatgálát támogató cégek ajándékait és a fellépő művészektől összegyűlt adományokat pedig, amelyek főként tárgyi juttatásokból állnak, majd a rászoruló gyerekekhez juttatjuk el a médiák segítségével. Az újságírók együttműködését kérjük abban, hogy minél szélesebb körben tájékoztatást nyerjen a felhívásunk, mely szerint a rendezvény napján szeretettel várunk minden olyan adományt, amivel, ha kismértékben is, de hozzájárulhatnak a rászoruló gyermekek megsegítéséhez."

Ha kicsit megkésve is, de - amint látható - eleget tettünk a kérésnek.

szerző
Langer Veronika
publikálva
2003/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...