A szoptatással foglalkozó szakértők szerint a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságnak legfeljebb a neve cseng kellemetlenül. A Magyar Narancs e heti számában megjelent írás a testület céljaival, feladataival foglalkozik. Részlet a cikkből.
Amikor egy gyerek megszületik, szó szerint a legelső dolog (legalábbis ideális esetben), hogy mellre kerül. Ilyenkor nem is az a legfontosabb, hogy üveggolyó-méretű gyomrát megtöltse az anyamellből szivárgó sárgás előtejjel, hanem az, hogy baba és édesanya összekapcsolódjon, és minél előbb kialakuljon a jó szoptatási-szopási technika, amely megalapozhatja a későbbi sikeres szoptatást. Már az első perceken sok múlhat, a kórházban eltöltött, átlagosan három napon pedig még sokkal több. Jó esetben már a szülés után néhány órával jön valaki, hogy segítsen az anyának a szoptatásban, még jobb esetben az illető valóban hozzáértő szakember – vagyis laktációs szaktanácsadó –, aki többet tesz annál, hogy kérdezés nélkül a kezébe kapja és beletuszkolja a gyerek szájába az anya mellbimbóját.
Még a szoptatás támogatásáról biztosító szülészeti osztályokon is sok, szoptatásbarátnak a legkevésbé sem nevezhető gyakorlat van érvényben: az újszülöttek cumisüveges táplálása, cumis nyugtatása cumizavarhoz, szoptatási nehézségekhez vezethet, de a tápszeres doboz is hamar előkerül, ha a csecsemős nővérek úgy érzik, hogy a baba nem gyarapodik megfelelően. A baba etetés előtti-utáni kötelező méricskélése pedig azonnal teljesítménykényszer alá helyezi az újdonsült anyákat, noha köztudott, hogy a tejbelövellés (vagyis amikor „bőségesen” beindul a tejtermelés) a szüléstől számítva 2–5 napig is várathat magára. A kórházi személyzet és közeg tehát meghatározó lehet a szoptatás szempontjából, de fontos szerepet játszhat a védőnő is, aki már a terhesség alatt kapcsolatba kerül a kismamával.
A szakemberek megfelelő képzettségének és a kórházak központi szabályozásának kulcsszerepét felismerve a szoptatás világnapja alkalmából az Emmi augusztusban bejelentette a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság létrejöttét, vagyis újraalapítását, hiszen ez a szervezet már a 90-es években is létezett, sőt, egyszer már 2005-ben is újraalapították. A bejelentésről szóló hírek alatt bőven sorakoztak felháborodott hozzászólások, amelyek elsősorban azt nehezményezték, hogy az állam „meg akarja mondani az anyáknak”, hogyan szoptassanak, de sokan a leendő bizottság tagjait illetően is szkeptikusak voltak. Pedig a felkért tagok között az ország legnagyobb múltú szoptatási szakemberei is ott vannak.
A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
