Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság: állami erők az anyatejért

Élet + Mód

Az állami intézmények sokat tehetnek a szoptató anyákért, és a statisztikák szerint erre szükség is van.

A szoptatással foglalkozó szakértők szerint a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságnak legfeljebb a neve cseng kellemetlenül. A Magyar Narancs e heti számában megjelent írás a testület céljaival, feladataival foglalkozik. Részlet a cikkből.

Amikor egy gyerek megszületik, szó szerint a legelső dolog (legalábbis ideális esetben), hogy mellre kerül. Ilyenkor nem is az a legfontosabb, hogy üveggolyó-méretű gyomrát megtöltse az anyamellből szivárgó sárgás előtejjel, hanem az, hogy baba és édesanya összekapcsolódjon, és minél előbb kialakuljon a jó szoptatási-szopási technika, amely megalapozhatja a későbbi sikeres szoptatást. Már az első perceken sok múlhat, a kórházban eltöltött, átlagosan három napon pedig még sokkal több. Jó esetben már a szülés után néhány órával jön valaki, hogy segítsen az anyának a szoptatásban, még jobb esetben az illető valóban hozzáértő szakember – vagyis laktációs szaktanácsadó –, aki többet tesz annál, hogy kérdezés nélkül a kezébe kapja és beletuszkolja a gyerek szájába az anya mellbimbóját.

Még a szoptatás támogatásáról biztosító szülészeti osztályokon is sok, szoptatásbarátnak a legkevésbé sem nevezhető gyakorlat van érvényben: az újszülöttek cumisüveges táplálása, cumis nyugtatása cumizavarhoz, szoptatási nehézségekhez vezethet, de a tápszeres doboz is hamar előkerül, ha a csecsemős nővérek úgy érzik, hogy a baba nem gyarapodik megfelelően. A baba etetés előtti-utáni kötelező méricskélése pedig azonnal teljesítménykényszer alá helyezi az újdonsült anyákat, noha köztudott, hogy a tejbelövellés (vagy­is amikor „bőségesen” beindul a tejtermelés) a szüléstől számítva 2–5 napig is várathat magára. A kórházi személyzet és közeg tehát meghatározó lehet a szoptatás szempontjából, de fontos szerepet játszhat a védőnő is, aki már a terhesség alatt kapcsolatba kerül a kismamával.

A szakemberek megfelelő képzettségének és a kórházak központi szabályozásának kulcsszerepét felismerve a szoptatás világnapja alkalmából az Emmi augusztusban bejelentette a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság létrejöttét, vagyis újraalapítását, hiszen ez a szervezet már a 90-es években is létezett, sőt, egyszer már 2005-ben is újraalapították. A bejelentésről szóló hírek alatt bőven sorakoztak felháborodott hozzászólások, amelyek elsősorban azt nehezményezték, hogy az állam „meg akarja mondani az anyáknak”, hogyan szoptassanak, de sokan a leendő bizottság tagjait illetően is szkeptikusak voltak. Pedig a felkért tagok között az ország legnagyobb múltú szoptatási szakemberei is ott vannak.

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.