Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság: állami erők az anyatejért

Élet + Mód

Az állami intézmények sokat tehetnek a szoptató anyákért, és a statisztikák szerint erre szükség is van.

A szoptatással foglalkozó szakértők szerint a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságnak legfeljebb a neve cseng kellemetlenül. A Magyar Narancs e heti számában megjelent írás a testület céljaival, feladataival foglalkozik. Részlet a cikkből.

Amikor egy gyerek megszületik, szó szerint a legelső dolog (legalábbis ideális esetben), hogy mellre kerül. Ilyenkor nem is az a legfontosabb, hogy üveggolyó-méretű gyomrát megtöltse az anyamellből szivárgó sárgás előtejjel, hanem az, hogy baba és édesanya összekapcsolódjon, és minél előbb kialakuljon a jó szoptatási-szopási technika, amely megalapozhatja a későbbi sikeres szoptatást. Már az első perceken sok múlhat, a kórházban eltöltött, átlagosan három napon pedig még sokkal több. Jó esetben már a szülés után néhány órával jön valaki, hogy segítsen az anyának a szoptatásban, még jobb esetben az illető valóban hozzáértő szakember – vagyis laktációs szaktanácsadó –, aki többet tesz annál, hogy kérdezés nélkül a kezébe kapja és beletuszkolja a gyerek szájába az anya mellbimbóját.

Még a szoptatás támogatásáról biztosító szülészeti osztályokon is sok, szoptatásbarátnak a legkevésbé sem nevezhető gyakorlat van érvényben: az újszülöttek cumisüveges táplálása, cumis nyugtatása cumizavarhoz, szoptatási nehézségekhez vezethet, de a tápszeres doboz is hamar előkerül, ha a csecsemős nővérek úgy érzik, hogy a baba nem gyarapodik megfelelően. A baba etetés előtti-utáni kötelező méricskélése pedig azonnal teljesítménykényszer alá helyezi az újdonsült anyákat, noha köztudott, hogy a tejbelövellés (vagy­is amikor „bőségesen” beindul a tejtermelés) a szüléstől számítva 2–5 napig is várathat magára. A kórházi személyzet és közeg tehát meghatározó lehet a szoptatás szempontjából, de fontos szerepet játszhat a védőnő is, aki már a terhesség alatt kapcsolatba kerül a kismamával.

A szakemberek megfelelő képzettségének és a kórházak központi szabályozásának kulcsszerepét felismerve a szoptatás világnapja alkalmából az Emmi augusztusban bejelentette a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság létrejöttét, vagyis újraalapítását, hiszen ez a szervezet már a 90-es években is létezett, sőt, egyszer már 2005-ben is újraalapították. A bejelentésről szóló hírek alatt bőven sorakoztak felháborodott hozzászólások, amelyek elsősorban azt nehezményezték, hogy az állam „meg akarja mondani az anyáknak”, hogyan szoptassanak, de sokan a leendő bizottság tagjait illetően is szkeptikusak voltak. Pedig a felkért tagok között az ország legnagyobb múltú szoptatási szakemberei is ott vannak.

A teljes interjút elolvashatják a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.