Túrázni mindig lehet és érdemes, még télen is – oké, a szakadó esőt és a szélvihart kihagyni nem számít puhaságnak. Pár hete összefoglaltam, mit érdemes magunkkal vinni egy téli túrára, hogyan érdemes öltözködni, mivel kell számolni. De hová menjünk? Persze, bárhová, több ezer kilométer hosszú turistaúthálózatból ki lehet választani tetszőleges 20-30 kilométert, most mégis próbálok ízelítőt adni a szervezett túrákról.
Egy szervezett túra ad valamilyen biztonságérzetet, hiszen nem vagyunk egyedül, kipróbált, „legyalogolt” utakról van szó, nem lehet eltévedni (dehogynem) és előbb-utóbb célba érünk – ez tényleg így van. Vannak olyan túrák, ahol egy túravezető visz végig tíz-húsz kirándulót egy szakaszon, de én most nem ilyeneket szeretnék ajánlani – alapvetően azért, mert nem szeretek egy busznyi emberrel összeverődve mászkálni az erdőben, ha sok ember társaságára vágyom, elmegyek egy belvárosi kocsmába. Ezek helyett inkább teljesítménytúrákat szedtem össze, kiegészítve két, kicsit extrém rendezvénnyel – de ne szaladjunk előre.
Mi az a teljesítménytúra?
A teljesítménytúrák lényege, hogy meghatározott útvonalat kell teljesíteni meghatározott paraméterek szerint – főként jelzett turistautakon, illetve jelöletlen, ámde szalagozott utakon –, és különböző ellenőrzőpontokat kell érinteni.
Az ellenőrzőpontokon általában pecséttel, ritkán szúróbélyegzővel kell igazolni, hogy ott jártunk. Ha van staff a ponton, inkább pecsét a jellemző, ha nincs, akkor krétával kell firkálni, esetleg valami kérdésre kell válaszolni. De ez mindegy is.
Egyes túrákon az ellenőrzőpontokon némi étel, meleg tea, frissítő is van, más túrákon semmi, még pontőr sem. A rajt és a cél az esetek többségében valamilyen fedett, fűtött helyiség, iskola, tornaterem, vendéglátóiapri egység. Ez főleg télen fontos, hiszen a túrát befejezve jó egy kicsit megpihenni, akár megvárni a buszt, vonatot. A célban rendszerint étel is van, akár meleg leves is.
A rajt nem fix időpontú, adott idősávban lehet elindulni; mondjuk nyolc és tíz óra között, így nincs összeverődve a társaság. A teljesítménytúrákon elvileg gyalogolni kell, vagyis ez nem futóverseny, de teljesítettünk már ilyet futva. Ez esetben érdemes a lehető legkésőbb indulni, hiszen az ellenőrzőpontok is adott idősávban vannak nyitva, és ha futunk, akkor a pontokhoz túl korán fogunk odaérni. Emellett figyelembe kell venni, hogy ez ráérős rendezvény, vagyis az ellenőrzőpontokon nem fogják a kezünkbe nyomni az izót, sőt, lehet, hogy várni kell, mert előttünk valaki tökörészik. Ilyenkor ne vágjunk pofákat, és az ösvényeken se taszítsuk arrébb a kirándulókat, ne óbégassunk, hogy "pálya-pálya", mert ez nem futóverseny, nekünk kell alkalmazkodnunk. Egyes teljesítménytúráknál van külön kategória futóknak, de ez sem jelenti azt, hogy hőböröghetünk bármi miatt. Ezek nem futóversenyek és kész.
A teljesítménytúrák óriási előnye – amellett, hogy a szervezők nagyon kedvesek és az egész családias és jó hangulatú –, hogy olcsók.
Míg egy terepfutóverseny nevezési díja egyre gyakrabban tízezer forintnál kezdődik (üdítő kivételnek számítanak a négyezer forintos Futapest-versenyek), a teljesítménytúráknál néhány ezer forintot kell csak kiperkálni. Azok a túrák, amelyeket most ajánlani fogok, jól szervezettek, jó hangulatúak, az ellenőrző pontokon van frissítés is és bátran ajánlom akár gyerekeseknek is. Jellemzően több táv közül is lehet választani, így vannak egész rövid, kisgyerekkel is teljesíthető túrák, de hosszú, embert próbáló távok egyaránt. Nem vettem bele minden jó túrát, a válogatás tehát önkényes, így nyilvánvalóan igazságtalan.
A túrák a január 27-től a március 15-ig terjedő időszakot ölelik fel. Aki kedvet kapott, bátran böngéssze a tturak.hu oldalt. Annál is inkább, mert az adott versenyről részleteket itt lehet megtudni. Egyes túráknál van előnevezés és helyszíni nevezés is, másoknál csak előnevezéssel lehet indulni, megint másoknál csak helyszíni nevezés van. Az ismertetőkből derül ki a pontos rajthelyszín, az ár, illetve az is, hogy a nevezési díjban benne van-e a meleg étel vagy sem.
Ajánlott túrák
A Mátrában túrázni mindig keményebb, hiszen itt nagyobb szintemelkedéssel kell számolni, mint máshol – persze a Vértesben is össze lehet rakni olyan útvonalat, amitől ketté áll a fülünk. A Téli Mátra négy távon várja a túrázókat, még a legrövidebb is 19 kilométer, vagyis gyerekkel csak akkor jöjjünk, ha már ő is gyakorlott túrázó. A további távok: 25, 34 és 41 kilométer, utóbbinál a szintemelkedés 1600 méter, ami nem kevés. A túra minden távja Mátrafüredről indul és oda is ér vissza, csak a körök hosszabbak. A frissítőpontokon van ellátás, ami fontos, főleg a két hosszabb táv esetében. A Mátra csodálatos, nem nagyon lehet itt rossz útvonalat tűzni, a hosszú táv érinti Mátraszentimrét, Galyatetőt is. Ha gyorsak vagyunk, Mátraszentimrén akár meg is állhatunk egy kávéra, Galyán meg feltankolhatunk palóc sörből. A Téli Mátra nevezési díja kicsit drágább, mint általában a teljesítménytúráké, a leghosszabb távra 4700 forint. Cserébe kapunk meleg ételt a végén.
Időpont: január 27.
Rajt: Mátrafüred
Akár a gyereket is vihetjük a Gödöllői-dombságra, hiszen a Téli Margita legrövidebb távja mindössze 6 kilométer. Gyerekkel még a 12 kilométeres táv teljesíthető könnyebben, a hosszabbak már komolyabb állóképességet igényelnek – 20, 30 és 40 kilométer közül lehet választani. A szintemelkedés nem jelentős, a 40 kilométeren is csak 650 méter. Az útvonal szép, a frissítés jó, egy helyen van zsíros kenyér, tea.
Időpont: február 10.
Rajt: Gödöllő
Mint a nevéből sejthető, a túra a zöld jelzésen halad, annyi kiegészítéssel, hogy a zöldbe a zöld kereszt jelzés is beletartozik. Mivel az útvonal adott, ezért a különböző távok rajtja és célja esetenként más. Három távon lehet indulni, ezek kerekítve 45, 30 és 20 kilométer, valójában ezeknél kicsit rövidebb mindhárom szakasz. A leghosszabb túra szintemelkedése 1600 méter, vagyis a végére el fogunk fáradni. A két hosszabb útvonal rajtja a Márton Áron tér, az 59-es villamos végállomása, a rövidebb pedig a Normafánál indul. A 45 célja Budakeszi, a 30-é Nagykovácsi, a 20-é pedig Solymár, mindhárom esetben vendéglátóipari egység, illetve plébánia, ami azt jelenti, hogy sehol sem kell fázni.
Időpont: február 17.
Rajt: Márton Áron tér, Normafa
Hosszú- és gyerektávon teljesíthető túra, a hosszú 30, a rövid 9 kilométer. A cél ugyanaz, a Toronya utcai Népház, a rajtok viszont eltérőek. A hosszú Pilisvörösvárról indul, onnan jön be a városba az útvonal, a rövid a város peremén tekereg, a Fenyőgyöngyétől indulva. Az egyik legrégebbi teljesítménytúra, több mint harminc éve rendezik, ez pedig garancia arra, hogy a szervezés jó, a gárda rutinos és megbízható.
Időpont: február 24.
Rajt: Pilisvörösvár, Fenyőgyöngye
A teljesítménytúrák ünnepérzékenyek, vagyis van nőnapi, húsvéti, mikulásos, így kell legyen farsangi is. Gyerekbarát túra a Budai-hegységben, ez megmutatkozik a távokban – 6, 12 és 19 kilométer –, emellett abban is, hogy az ellenőrzőpontokon jelmezben lesznek a pontőrök. A szervezők örömmel veszik, ha a túrázók is beöltöznek, meglepetést is osztanak. Azért fontoljuk meg, hogy Rubik-kockaként vagy gésaként szeretnénk-e idétlenkedni az erdőben, vagy megelégszünk egy bohócorral és piros parókával. Bár a távok rövidek, tea és étel is lesz.
Időpont: február 25.
Rajt: Szépjuhászné
Perczel Mór Emlék- és Teljesítménytúra
A teljesítménytúrák járulékos haszna, hogy olyan helyekre is eljuthatunk, ahová alapvetően nem biztos, hogy elmennénk. Így például a Tolna megyei Cikóra, ahol a Perczel Mór emléktúra indul és befejeződik. Cikó Bonyhád szomszédságában, Szekszárdól pár kilométerre van. Két rövid táv, 5 és 8 kilométer mellett két hosszabb, 20 és 30 kilométer közül lehet választani. A szintek kicsik, vagyis nem túl megerőltető az emlékezés. Március 15-e alkalmából több túra is lesz, így Táncsis és a Márciusi ifjak is kaptak túrát, lehet választani az ország más tájai közül is.
Időpont: március 15.
Rajt: Cikó
Extrém túrák
Két extrém túrát is kerestem; az egyik voltaképpen nem teljesítménytúra, hanem speciális tájfutóverseny, a rogaining. A feladat adott időn belül – ez 2 vagy 4 vagy 6 óra – a lehető legtöbb kihelyezett pontot kell megfogni. Frissítőpont, támogatás nincs. A pontok speciális tájfutótérképeken vannak feltüntetve, ezek a térképek sokkal részletesebbek, mint egy szimpla turistatérkép. A pontokat tetszőleges sorrendben lehet fogni, kijelölt útvonal nincs, lehet menni árkon-bokron át, amerre csak tetszik, csak tudjuk, merre járunk. Az egyes pontok értéke eltérő, vagyis nem mindegy, hogy mennyi pontért vállalunk egy-egy bozóttúrást. Ami messze van és nehéz megtalálni, sokat ér, az út menti közeli, keveset.
Ennél a versenynél az állóképesség mellett – alapvetően futni, de legalább kocogni kell, a verseny jelentős részében ráadásul nem is úton, hanem keresztül a vidéken, ami sokkal megterhelőbb – észmunkára is szükség van. Jól kell tájékozódni, illetve ha mégis elkavarunk, helyre kell tudni magunkat tenni. Célszerű a térkép kézhez vétele után tervet készíteni, aztán ezt a tervet kellő rutinnal felül kell tudni írni, amikor kiderül, hogy nem teljesíthető. Fontos szintidőn belül beérni, mert a késésért büntetés jár. Hat óra alatt egy ilyen versenyen én 25 kilométer körüli távot tudtam megtenni, ami nem túl acélos.
Időpont: február 18.
Rajt: Balotaszállás
Ez a másik extrém túra: kemény és brutál menet, ez a Zemplén LeFaGySz. Nincs túlcizellálva a dolog, 58 és 48 kilométer hosszú távok vannak, az 58-ashoz 2800 méter szint tartozik, ami önmagában is komoly. A feladat annyi, hogy reggel el kell indulni, aztán estére be kell érni – sötétedés után, fél tízig, illetve fél nyolcig. Ez azonban még csak a kezdet. A túrán ugyanis nincs frissítés, nincs támogatás. Turistatérképpel kell tájékozódni, itinert kap a túrázó, a nem jelzett részek szalagozva vannak.
Az ellenőrzőpontokon csak tájfutó bója és szúróbélyegző van, ember, segítség nincs. Seprű sincs – seprű az, aki mint afféle záróbusz, összeszedi a ténfergőket és némi jótanáccsal látja el őket, a seprűvel maradva teljesíthető a táv. Tehát itt ez sincs, csak kimegy valaki beszedni a pontokat. Ha a túrázó késve ér a ponthoz, nem tudja teljesíteni a feladatot. A szervezők csak felkészült, edzett túrázóknak ajánlják a versenyt, sőt leginkább csapatban. Mivel téli túra, nem nagy kaland az erdőben éjszakázni, higgadt fej, izmos láb kell a teljesítéshez.
Időpont: február 24.
Rajt: Pusztafalu
Kupák, kihívások
Annak érdekében, hogy mi – vagy a gyerek – rendszeresen mozogjunk, érdemes lehet gyűjteni a túrákat. Némelyik túra ugyanis olyan nagyobb kihívás része, mint a Cartographia Kupa vagy akár az Ötpróba. Ez azt jelenti, hogy adott túra teljesítésével külön kihívásban is részt vehetünk. A Carto Kupa esetében egy évben kell adott számú túrát teljesíteni ahhoz, hogy elnyerjük a kupát. A táv nem számít, az a lényeg, hogy a túrafüzetben feltüntetett túrák közül meglegyen legalább tíz.
Az Ötpróbánál más a szisztéma, itt többféle sport, rendezvény közül lehet választani és pontokat gyűjteni. A pontokat cuccokra lehet váltani, de akár más rendezvényeken kedvezményesen is lehet nevezni. A lényeg persze nem ez, hanem a rendszeres mozgás.
