(Az előző rész tartalmából: megvédtük az értetlenkedő, tájékozatlan vagy egyenesen ellenséges hangok kereszttüzétől az iskolaőrség intézményét és a törvénymódosítást, amely e nélkülözhetetlen testület létrehozását lehetővé teszi.)
Be kell látnunk, hogy a kritikai megjegyzéseknek annyiban – de csakis annyiban – van egyébként létjogosultságuk, mármint ha jobbító szándékból, a nemzet újjáépítésének vágyából fakadnak, hogy az iskolaőrség túlságosan szűk keretek közé szorul, mesterségesen állítunk fel olyan technikai akadályokat, amelyek egyébként hosszabb távon a kibontakozás gátjaivá válhatnak. Addig ugyanis, ezt készséggel elismerjük, az őrség rendszere nyilvánvalóan nem sokat ér, ha szűklátókörűen értelmezzük feladatait, ha úgy gondoljuk, hogy az iskolaőrségi szervezet csakis az általános és középiskolák rendjét tartja fönn. Kormányunk elképzelése szerint a munkára és tanulásra nevelés nem állhat meg a középiskolák kapuinál, ezért felmenő rendszerben kell megvalósítani a fiatalok jogkövető magatartása kialakításának elősegítését, s mihamarabb be kell vezetni az iskolaőri poszt megvalósításának feltételeit a felsőoktatásban is.
Sajnos, az elmúlt időszakban a kötelező egyetemi tanórákon való részvétel elmulasztása bizonyos liberális körök hatására, akik nem tudnak belenyugodni a választási vereségbe, nemzetgazdasági szinten is jelentkező, villámcsapásszerű méreteket öltött, aminek ideje elejét venni a jövőben. Ezért a kormány rövid távú tervei között szerepel az egyes rendészeti feladatokat ellátó szervek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló törvény olyan értelmű módosítása, amely módot és lehetőséget biztosítana az iskolaőri intézmény kiterjesztésére a felsőoktatásra ugyanolyan megfontolásból, mint az általános és középiskolák esetében. Nem tolerálható, hogy egyes fiatalok akkor és úgy hagyják el az oktatási intézményeket napközben, tanítási időben, amikor becsületes társaik órán ülnek, hogy ezt senki nem kéri rajtuk számon, az egyetem kapuja előtt randalíroznak, dohányoznak, és erkölcsből, munkaszeretetből, hivatástudatból rossz példát mutatnak a magyar embereknek.
Az iskolaőri funkció ilyen gazdagítása már csak azért is kívánatos lenne, mert a felsőoktatási intézmények esetében még nagyobb veszélyt jelent, hogy nagy az épületekben az idegenek jövés-menése, itt nemcsak szülők, hanem – ilyen-olyan ürügyekkel – mindenféle ismeretlen, a felsőoktatási intézménybe nem beiratkozott és nem is itt dolgozó személyek jelennek meg, akik azután akár bűncselekményeket is elkövethetnek (ártatlan diákokat gáncsolnak el a folyosón, elveszik a másik uzsonnáját vagy maciját). Elég ebből – mondja ki a kormány, a lehető leghatározottabb hangon –, nem tűrjük tovább! Rendet a felsőoktatásban! Sőt!
Sőt! A következetesség, ahogyan egyébként sokan mondják, a legfontosabb erény. Iskolaőrökre – bár talán más néven – a munkahelyeken is bizony nagy szükség volna. Ahol nehéz fenntartani a fegyelmet, ahol egyesek úgy gondolják, hogy a munkaidő ledolgozásának követelménye rájuk nem vonatkozik, ott nagyon is elkelnek a rend fegyelmező, de persze bölcs és méltányos őrei. Ha egyszer szerepel a törvényben mezőőr, hegyőr és hivatásos vadász, ugyan miért ne volna helye benne a munkahelyi őröknek, akik a munkahelyek fegyelmére, biztonságára, a dolgozók helyes viselkedésére, az etikai normák betartására felügyelnének? Ettől az intézkedéstől, az új testület felállításától azt várjuk, hogy a munkakerülés jelentősen visszaszorul, az üzemi szarkák és a lógósok lelepleződnek, a termelékenység fokozódik. Magáncégek esetében persze szó sincs kötelező előírásról, bár egyébként teljesen természetes, hogy az adókedvezmények, állami támogatások, kormányzati megrendelések megítélésekor a munkaőrség is egyik szempontja lehet a döntéshozatalnak.
Összefoglalva tehát: a demokratikus, szabad, nemzeti felsőoktatási és munkaőrség megteremtése jelentős lépés hazánk újjáépítése vonatkozásában. További terveinkről hamarosan értesítjük az érdeklődő nagyközönséget.
