Játékok

  • Kálmán C. György
  • 2014. február 22.

Első változat

Orbán Viktor a Nagy Katasztrófavédőt és Határellenőrt, Kövér László pedig a Tudomány Művelőjét játssza el.

Úgy két hete elég cudar idő volt, ónos eső esett, kicsit fújt a szél is, hazánk miniszterelnöke úgy érezte, azonnal a tettek mezejére kell lépni. Vasárnap (!) reggel fél hétkor (!) el is látogatott a Belügyminisztériumba, amúgy nyakkendő nélkül, ahol már várta – pulóverben, a zord időjáráshoz és a várható katasztrófához öltözve – Pintér miniszter meg a katasztrófavédelem főnöke, s az illetékesek rendkívül hatékony, szakmaisággal átitatott, gyors megbeszélést folytattak. Erről az eseményről izgalmas videó és káprázatos elemzés is készült.

Legalább tudjuk, mi történt.

Azt (még) nem tudjuk, hogy mi történt az ukrán határon – csak egy képet láttam eddig a helikopteres felszállásról, a kormányfő ezen helikopterbe beszállós ruhában mutatkozik –, csak találgatni lehet (update: azóta felkerült a netre az Őzet Néző Orbán tárgyú videoalkotás): a miniszterelnök nyilván találkozott a helyi főnökökkel, akik jelentettek neki, beszámoltak és mérlegeltek, a kormányfő elővette a papírját, fontos dolgokat felírt, másokat kihúzott (jaj, bár látnék egyszer közelről egy ilyen papírt! a Parlamentben is rendre előkerül, ahogyan a Nagy Ónos Eső idején is a Belügyminisztériumban, olykor vad írogatásnak van kitéve, máskor erőteljes kipipálásoknak – vajon mi lehet rajta?). Nem, Orbán nem szólal meg az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban, nehogy egy másik ország belügyeibe véletlenül bele találjon szólni; az a lényeg, hogy a haza határai védve legyenek, ne fordulhasson elő, hogy egy hohol (ruszin, móc, efféle) illegálisan határt akarjon átlépni. Kellő erőátcsoportosítással, anyagi ráfordításokkal, eszköztámogatással elő lesz segítve északkeleti határunk védelme, jelentem, utasítom, felkérem, kérek engedélyt, tisztelettel, lelépni, köszönöm.

Nagyon szereti a miniszterelnök ezeket a katonás játékokat, világos alá-fölé rendeltségi viszonyok, parancsok és vezénylés, jelentés és tisztelgés, alakiság és elvágólag. Ismerem az érzést, én is voltam fiatal, úgy 6-7 éves koromban rendszeresen összehívtam a csapatot gyűlésre, volt bélyegzőnk és titkos jegyzőkönyvünk. Ilyenkor nemcsak a legfelső vezetés, de a beosztott is remekül érzi magát, megvan a helye, fontos feladatot teljesít, megbízhatóan engedelmeskedik, és ezért dicséretet kap. Hogy voltaképpen mi történik, mire jó ez az egész – ez harmadrangú vagy épp csöppet sem érdekes.

De vannak más játékok is. Tudósosat játszani is jó, például az egyetemen bevonulunk a díszterembe, konferenciázunk. Sok fontos ember és csillogó szemű, hamvas hallgató előveszi a papírját, vadul körmöl (vagy a laptopját kopogtatja), megannyi elmélázó tekintet, összeráncolt homlok, eltátott száj. A parlament elnöke a jelek szerint ezt kedveli – vagy úgy érzi, ha már ellátogat a Miskolci Egyetemre, ez illik az alkalomhoz –, és rendeztet magának egy konferenciát.

false

Hogy mi a tárgya a roppant tudományos eszmecserének, ahol nyilván van megnyitó, plenáris előadó (maga a házelnök), hozzászólások, vita, zárszó, lezárás, büfé – az mindegy is. Ahogyan a Nagy Ónos Eső hadművelet vagy az Ukrán Határbejárás manőver is egy kétperces telefonnal megoldható volna, nehezen hihető, hogy a konferencia igazi áttörést jelentene Miskolc város tudományos életében. Mindegy, mi az esemény lényege, tartalma, mondandója – akár ne is legyen ilyen, a megtörténés a fontos. Meg hogy kijátssza magát a házelnök, az őt fogadó egyetemi potentátok meg az odatévedő, és magukat bizonyára a Nagy Esemény részesének gondoló hallgatók.

Fontos, komoly emberek vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.