Újrahasznosítás

  • Kálmán C. György
  • 2014. február 26.

Első változat

Janukovics és a többi menekülő oligarcha hátrahagyott javai komoly fejtörést okozhatnak az ukránoknak. Hogyan lehetne ezeket újrahasznosítani?

„Súlyos örökséggel kell szembenéznie a megújuló Ukrajnának” – ezt a mondatot nyilván sokan leírták mostanában többször is; jó kis mondat, kitölti a helyet, kifejezi az elemző aggodalmait és várakozását, ugyanakkor nem kötelez semmire. Nagyjából ugyanezt (a megfelelő országnév-változtatással) szinte bármikor, szinte bármiről le lehet írni. Nagyon jó kis mondat, és persze igaz is.

De ami a fő: újrahasznosítható.

Éppen erről akarok írni. Ukrajna súlyos örökségeinek egyike, hogy aligha tud mit kezdeni azzal a felhalmozott, vagyonokat érő undormánnyal, amit csak vételi érték tekintetében lehetne „kincsnek” nevezni – jelenlegi eladási értéke szerint bizonyosan nem, különösen nem esztétikai vagy akár használhatósági szempontból. Megörökölt tehát a megújuló Ukrajna egy csomó felhalmozott szirszart, ami baromi sok pénzébe került azoknak, akik összeharácsolták, és most valami értelmes célra kellene felhasználni mindezt. Újrahasznosítani. Ha már az oligarcháknak nincs többé módjuk használni őket, akkor valamit ki kellene találni.

Janukovics egyik kastélyával, a mezsigorei birtokkal (kalózhajóstul, állatkertestül, veteránautó-gyűjteményestül) még egyszerű volt a helyzet. Amint Janukovics menekülőre fogta, a biztonsági őrök is otthagyták a palotát, benyomultak az újságírók és az érdeklődők – pillanatokon belül kinevezték a létesítményt „A Korrupció Múzeumának”. Egyetlen gesztussal a korrupció jelenvalósága múlttá és dokumentációvá, mementóvá változott. Ami eddig Janukovics emésztésének végállomása volt, immár becses archívumi darab:

false

Helyes, bátor, mulatságos döntés. Igen ám, de Ukrajnában korántsem Janukovics (volt) az egyetlen oligarcha, elképesztő vagyonnal.

Ott van rögtön egy másik szerény lakhelye a volt elnöknek, Ivano-Frankivszkban, ahol a főnök úr medvét tartott (itt visszakereshető a kép is). Két múzeum azért már kicsit túlzás. És aztán nem kellett sok idő, hogy Psonka főügyész csodás lakhelyét is megtalálják a kíváncsi ukránok. (Jó sok kép van erről is.) Az egyik szoba például így fest:

false

Mármost: mit lehet ezzel csinálni? Lakni benne – akár szállóvendégeknek kiadni, akár gazdag embernek eladni… Ismeretlenül sem nézem le kedves olvasóimat annyira, hogy ezt egy pillanatra is komolyan fölvessem. Izgalmas elmekórtani-etiológiai probléma, hogy a keleti despoták vajon azért rendezik-e így be a lakosztályaikat, mert meg vannak zakkanva, vagy esetleg éppen attól zakkannak meg, hogy így van berendezve a lakásuk. Nem hogy huzamosabb időt, órákat sem igen lehet ilyen helyen elviselni. Minimális ízléssel rendelkező elítéltek számára különösen kegyetlen börtön lehetne. (Bár lehet, hogy nemzetközi egyezményekbe ütközik.)

Múzeumnak kinevezni ezt is? De hát nagyon unalmas volna. Benéz a látogató, csömörrel kifordul, a ház puszta bejárásánál aligha tart tovább a múzeumi séta. Jó, megfogdosunk ezt-azt, hogy igazi arany-e, megkocogtatjuk a kristályokat – nemcsak hogy esztétikai élmény semmi (inkább a hideglelős borzongás), de még csak nem is valami tanulságos. A berendezési tárgyak sem jók semmire – beolvasztani aligha lehet őket, ledarálva, felszabdalva sem hasznosíthatók. Hajléktalanszállás? Ekkora belmagassággal? A hideg ukrán télben ki állná a fűtésszámlát? Istálló, madárház, tyúkketrec, állatkert? Talán. Kiállítóterem, esetleg, igen – tégláig kipucolni, fehérre vakolni. De nyilván valami elegáns külvárosi negyedben van, nehéz odavonzani a turistákat.

Súlyos örökség. Az ukránok nyilván tanácstalanok.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.