Újrahasznosítás

  • Kálmán C. György
  • 2014. február 26.

Első változat

Janukovics és a többi menekülő oligarcha hátrahagyott javai komoly fejtörést okozhatnak az ukránoknak. Hogyan lehetne ezeket újrahasznosítani?

„Súlyos örökséggel kell szembenéznie a megújuló Ukrajnának” – ezt a mondatot nyilván sokan leírták mostanában többször is; jó kis mondat, kitölti a helyet, kifejezi az elemző aggodalmait és várakozását, ugyanakkor nem kötelez semmire. Nagyjából ugyanezt (a megfelelő országnév-változtatással) szinte bármikor, szinte bármiről le lehet írni. Nagyon jó kis mondat, és persze igaz is.

De ami a fő: újrahasznosítható.

Éppen erről akarok írni. Ukrajna súlyos örökségeinek egyike, hogy aligha tud mit kezdeni azzal a felhalmozott, vagyonokat érő undormánnyal, amit csak vételi érték tekintetében lehetne „kincsnek” nevezni – jelenlegi eladási értéke szerint bizonyosan nem, különösen nem esztétikai vagy akár használhatósági szempontból. Megörökölt tehát a megújuló Ukrajna egy csomó felhalmozott szirszart, ami baromi sok pénzébe került azoknak, akik összeharácsolták, és most valami értelmes célra kellene felhasználni mindezt. Újrahasznosítani. Ha már az oligarcháknak nincs többé módjuk használni őket, akkor valamit ki kellene találni.

Janukovics egyik kastélyával, a mezsigorei birtokkal (kalózhajóstul, állatkertestül, veteránautó-gyűjteményestül) még egyszerű volt a helyzet. Amint Janukovics menekülőre fogta, a biztonsági őrök is otthagyták a palotát, benyomultak az újságírók és az érdeklődők – pillanatokon belül kinevezték a létesítményt „A Korrupció Múzeumának”. Egyetlen gesztussal a korrupció jelenvalósága múlttá és dokumentációvá, mementóvá változott. Ami eddig Janukovics emésztésének végállomása volt, immár becses archívumi darab:

false

Helyes, bátor, mulatságos döntés. Igen ám, de Ukrajnában korántsem Janukovics (volt) az egyetlen oligarcha, elképesztő vagyonnal.

Ott van rögtön egy másik szerény lakhelye a volt elnöknek, Ivano-Frankivszkban, ahol a főnök úr medvét tartott (itt visszakereshető a kép is). Két múzeum azért már kicsit túlzás. És aztán nem kellett sok idő, hogy Psonka főügyész csodás lakhelyét is megtalálják a kíváncsi ukránok. (Jó sok kép van erről is.) Az egyik szoba például így fest:

false

Mármost: mit lehet ezzel csinálni? Lakni benne – akár szállóvendégeknek kiadni, akár gazdag embernek eladni… Ismeretlenül sem nézem le kedves olvasóimat annyira, hogy ezt egy pillanatra is komolyan fölvessem. Izgalmas elmekórtani-etiológiai probléma, hogy a keleti despoták vajon azért rendezik-e így be a lakosztályaikat, mert meg vannak zakkanva, vagy esetleg éppen attól zakkannak meg, hogy így van berendezve a lakásuk. Nem hogy huzamosabb időt, órákat sem igen lehet ilyen helyen elviselni. Minimális ízléssel rendelkező elítéltek számára különösen kegyetlen börtön lehetne. (Bár lehet, hogy nemzetközi egyezményekbe ütközik.)

Múzeumnak kinevezni ezt is? De hát nagyon unalmas volna. Benéz a látogató, csömörrel kifordul, a ház puszta bejárásánál aligha tart tovább a múzeumi séta. Jó, megfogdosunk ezt-azt, hogy igazi arany-e, megkocogtatjuk a kristályokat – nemcsak hogy esztétikai élmény semmi (inkább a hideglelős borzongás), de még csak nem is valami tanulságos. A berendezési tárgyak sem jók semmire – beolvasztani aligha lehet őket, ledarálva, felszabdalva sem hasznosíthatók. Hajléktalanszállás? Ekkora belmagassággal? A hideg ukrán télben ki állná a fűtésszámlát? Istálló, madárház, tyúkketrec, állatkert? Talán. Kiállítóterem, esetleg, igen – tégláig kipucolni, fehérre vakolni. De nyilván valami elegáns külvárosi negyedben van, nehéz odavonzani a turistákat.

Súlyos örökség. Az ukránok nyilván tanácstalanok.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.