Jó kedvvel

  • Kálmán C. György
  • 2012. július 30.

Első változat

Az a baj – mondhatnám: az a legnagyobb baj –, hogy kezdjük elveszíteni a jókedvünket. Finomítok, szűkítek: legtöbbünk, egyre gyakrabban, és nem is általában a jókedvünket, hanem a humorérzékünket is. Amiről, állítólag, híres a magyar. (Ha én kormányzati tényező lennék, ezt is nyomatnám, ahogyan annyi mindenről híresnek kiáltották már ki népünket: a kormány nem győz hízelegni a népnek, hogy milyen ügyes, furfangos, sajátos gondolkodású, megfogja a munka végét, még a nyelve is nagyon különös… a humor eddig kimaradt.)*

Azt veszem észre például, hogy egyesek (és egyre többen) nemhogy vicceken, de mulatságos képeken sem igen tudnak jóízűen nevetni. Ehelyett: elborzadnak, felháborodnak, megrémülnek, elkeserednek – olyan lelki jelenségeket mutatnak, amelyek távol esnek a jókedvtől. Márpedig a magyar Himnusz második sorában éppen ezt kéri a költő (vagy: általában a magyar?) a Fentvalótól: hogy „jó kedvvel, bőséggel” áldja meg a népet. (És most tekintsünk el attól, hogy a „bőség” a „jó kedv” mellé van-e rendelve, vagy afféle hátravetett jelzője, mert ez a két értelmezés egyformán érvényesnek tetszik.)

„Közép-európaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény.”

Most már senki nem vetheti a szememre, hogy ingyenreklámot csinálok az @®© nevű, több mint egy évtizede elég csendben folyó rendezvénysorozatnak (egyszerűen szólva: plakátkiállításnak és -versenynek), a jelentkezés és a válogatás már lezárult. Eddig is sok vicces plakát volt minden évben a kiállításokon, de most kifejezetten arra utalt a felhívás, hogy a jókedv és a bőség legyen a plakátok centrumában („Mi befolyásolja, hogy közelebb kerüljünk a jókedvhez és a bőséghez? Mit teszel te, hogy elérd ezeket? Hogy látod, mit tesznek ezekért a környezetedben élők?”).

A kiscicás és bulizós képeken kívül gyakran kerülnek ki a közösségi oldalakra mindenféle tréfás fotók is, meg felhívások, hirdetmények – többnyire tudunk ezek között különbséget tenni, de olykor vannak mulatságos félreértések. Az @®© meghirdetésének idején például magam is megosztottam a következő képet:


Amire is számtalan elképedt, felháborodott, méltatlankodó és tiltakozó reakció érkezett, sokan azt vizionálták, hogy lám, a kormányzati propaganda visszaérkezett az ötvenes évekhez, már ugyanott tartunk, ahol a sztálinista (rákosista, kádárista) hazugsággépezet… és így tovább.

Mert hiányzik a jó kedv (a bőségről most ne is szóljunk). Nemcsak azon lehet jóízűen mulatni, ami nem arra van szánva – esetleg olykor olyan is van, ami azért mulatságos, mert aki kitalálta, éppen ezt – a nevetést – akarta a nézőből kiváltani. Hadd ne magyarázzam: az 50-es, 60-as éveket idéző plakát ebbe a kategóriába tartozik. De hát meg vagyunk rémülve, aggódunk, gyanakszunk.

„Rendelkezz szabadon e három szóval! Helyezd az ismert kontextusba, vagy kezeld attól függetlenül azokat! Bátran emeld új környezetbe, társíts hozzájuk bármit, amit csak akarsz! Mi foglalkoztat? Mi nem hagy nyugodni mostanában? Mi zakatol a fejedben éjszakákon át? Add ki magadból a 12. ARC-on!” – így szól a felhívás. Fogalmam sincs, mennyit sikerül ebből megvalósítaniuk a pályaműveknek – a megnyitó szeptember 4-én lesz –, s főleg attól tartok, már nem is értjük a viccet. Már a Stan és Pan-jeleneteknek is fenyegető és tragikus felhangjait érzékeljük.

Ez itt a nagy kérdés – hogy a lelki egészség karbantartásához szükséges „jó kedvvel, bőséggel” rendelkezünk-e még. Vagy csak attól tör ki rajtunk a – kissé perverz – jókedv, ha éktelen, agyament baromságok jönnek szembe (és azok jönnek, mindennap). Hogy van-e remény.

 


* Ebből, úgy látom, sorozat lesz – a nevetésről írtam például itt meg itt.

A lelki egészség karbantartásához szükséges „jó kedvvel, bőséggel” rendelkezünk-e még?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.