Kánikula

  • Kálmán C. György
  • 2014. július 8.

Első változat

Kövér László beszédet mondott az erdélyi Torockón, ahol a határon túli magyarok ügyéről is ejtett néhány szót. Van értelme ezt elemezni?

Az történt vasárnap, hogy Kövér László „az erdélyi Torockón a Duna Televízió Nonprofit Zrt. által létrehozott kulturális központ, a Duna-ház felavatásán mondott ünnepi beszédet”.

Kevés ennél érdektelenebb dolog történhet egy kánikulai vasárnapon. Még akkor is az, ha az Országgyűlés elnöke beszédében ezt mondja: „és nem lehet többé határon túli és határon inneni magyar ügy”, és hogy a nemzet közjogi egyesítése után immár „egyetlen szerves magyar ügy létezik: a magyar megmaradás és gyarapodás ügye”, valamint „2014-ben folytatódik a magyar állam négy évvel ezelőtt megkezdett újjáépítése, a magyar nemzet megerősítése”. (Az idézetek hol a házelnöktől, hol a tudósításból származnak.)

false

 

Fotó: MTI

Nyomjuk el az ásítást (vagy legalább tegyük a szánk elé a kezünket), van, aki ezt komolyan veszi.

Egy kiváló blogger például alapos elemzést ad arról, mit is jelent, mit sugall, mennyiben téved (hazudik? jaj, le se merném írni!) dr. Kövér beszéde.

Le a kalappal, jó, pontos, alapos analízis. Én ugyan nem volnék képes rá, mert – ilyen kánikulában – bizony, legyűrne az álom. És már csak ezért is meg merem kérdezni: vajon Kövér szövege érdemel-e ennyit. Valóban az-e a lényege, hogy mondjon valamit a határon túl élő magyarokról – vagy valami egészen más funkciója van?

Kedves gerontofil olvasóimat emlékeztetem, hogy én igen öreg ember vagyok, és vannak emlékeim a 70-es és 80-as évekből; pontosabban arról (is), hogy miféle bűvészkedés zajlott a „szocializmus építésének” éppen aktuális állásával kapcsolatban. Hogy vajon akkor éppen rakjuk-e le az alapokat, vagy az alap le van rakva, hogy megkezdődött az építkezés, hogy a felépítés fejlett szakaszában vagyunk-e éppen (az építőipari és az evolúciós metaforák bájosan keveredtek), vagy a középső fázisnál tartunk-e, és még ki tudja, milyen változatok voltak még. Ki figyelt oda.

A lényeg ugyanis nem ez volt – ahogyan Kövérnél sem: nem is volt lényeg igazából, hanem le kellett gyártani néhány kézhez álló elemet, amelyeket egy bizonyos helyre (nyelvészek úgy nevezik: slot) jól be lehet illeszteni. „Fejlesztenünk kell a nehézipart/mezőgazdaságot/külkereskedelmet, mert a (és itt a slot) szocializmus alapjainak lerakása befejeződött (vagy bármi éppen szentesített panel).” „Nem támogathatjuk az individualista-formalista művészetet (vagy a magánkereskedelmet, vagy a metróépítést, bármit), mert (itt jön a slot) a szocializmus építése lassan fejlett szakaszába ér.” Valamit csinálni akarnak (vagy nem akarnak) – ezt pedig az épp aktuális szlogennel megindokolják, bármi legyen (vagy ne legyen) is az értelme annak.

Kövér szövege ennek a paneltermelésnek a része. Most akkor van ez a szerves izé, valamin túl vagyunk, valaminek meg előtte, meg se lehet jegyezni ebben a kánikulában – hát jó, akkor ennek jegyében fogják majd csinálni azt, amit amúgy is csinálnának. Óvnám az olvasót attól, hogy elgondolkodjon a Torockói Beszéden. Semmi értelme. Sok víz, napra csak délután, fehér ruha, kevés mozgás, árnyék, ventilátor.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.