Kánikula

  • Kálmán C. György
  • 2014. július 8.

Első változat

Kövér László beszédet mondott az erdélyi Torockón, ahol a határon túli magyarok ügyéről is ejtett néhány szót. Van értelme ezt elemezni?

Az történt vasárnap, hogy Kövér László „az erdélyi Torockón a Duna Televízió Nonprofit Zrt. által létrehozott kulturális központ, a Duna-ház felavatásán mondott ünnepi beszédet”.

Kevés ennél érdektelenebb dolog történhet egy kánikulai vasárnapon. Még akkor is az, ha az Országgyűlés elnöke beszédében ezt mondja: „és nem lehet többé határon túli és határon inneni magyar ügy”, és hogy a nemzet közjogi egyesítése után immár „egyetlen szerves magyar ügy létezik: a magyar megmaradás és gyarapodás ügye”, valamint „2014-ben folytatódik a magyar állam négy évvel ezelőtt megkezdett újjáépítése, a magyar nemzet megerősítése”. (Az idézetek hol a házelnöktől, hol a tudósításból származnak.)

false

 

Fotó: MTI

Nyomjuk el az ásítást (vagy legalább tegyük a szánk elé a kezünket), van, aki ezt komolyan veszi.

Egy kiváló blogger például alapos elemzést ad arról, mit is jelent, mit sugall, mennyiben téved (hazudik? jaj, le se merném írni!) dr. Kövér beszéde.

Le a kalappal, jó, pontos, alapos analízis. Én ugyan nem volnék képes rá, mert – ilyen kánikulában – bizony, legyűrne az álom. És már csak ezért is meg merem kérdezni: vajon Kövér szövege érdemel-e ennyit. Valóban az-e a lényege, hogy mondjon valamit a határon túl élő magyarokról – vagy valami egészen más funkciója van?

Kedves gerontofil olvasóimat emlékeztetem, hogy én igen öreg ember vagyok, és vannak emlékeim a 70-es és 80-as évekből; pontosabban arról (is), hogy miféle bűvészkedés zajlott a „szocializmus építésének” éppen aktuális állásával kapcsolatban. Hogy vajon akkor éppen rakjuk-e le az alapokat, vagy az alap le van rakva, hogy megkezdődött az építkezés, hogy a felépítés fejlett szakaszában vagyunk-e éppen (az építőipari és az evolúciós metaforák bájosan keveredtek), vagy a középső fázisnál tartunk-e, és még ki tudja, milyen változatok voltak még. Ki figyelt oda.

A lényeg ugyanis nem ez volt – ahogyan Kövérnél sem: nem is volt lényeg igazából, hanem le kellett gyártani néhány kézhez álló elemet, amelyeket egy bizonyos helyre (nyelvészek úgy nevezik: slot) jól be lehet illeszteni. „Fejlesztenünk kell a nehézipart/mezőgazdaságot/külkereskedelmet, mert a (és itt a slot) szocializmus alapjainak lerakása befejeződött (vagy bármi éppen szentesített panel).” „Nem támogathatjuk az individualista-formalista művészetet (vagy a magánkereskedelmet, vagy a metróépítést, bármit), mert (itt jön a slot) a szocializmus építése lassan fejlett szakaszába ér.” Valamit csinálni akarnak (vagy nem akarnak) – ezt pedig az épp aktuális szlogennel megindokolják, bármi legyen (vagy ne legyen) is az értelme annak.

Kövér szövege ennek a paneltermelésnek a része. Most akkor van ez a szerves izé, valamin túl vagyunk, valaminek meg előtte, meg se lehet jegyezni ebben a kánikulában – hát jó, akkor ennek jegyében fogják majd csinálni azt, amit amúgy is csinálnának. Óvnám az olvasót attól, hogy elgondolkodjon a Torockói Beszéden. Semmi értelme. Sok víz, napra csak délután, fehér ruha, kevés mozgás, árnyék, ventilátor.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.