Az történt vasárnap, hogy Kövér László „az erdélyi Torockón a Duna Televízió Nonprofit Zrt. által létrehozott kulturális központ, a Duna-ház felavatásán mondott ünnepi beszédet”.
Kevés ennél érdektelenebb dolog történhet egy kánikulai vasárnapon. Még akkor is az, ha az Országgyűlés elnöke beszédében ezt mondja: „és nem lehet többé határon túli és határon inneni magyar ügy”, és hogy a nemzet közjogi egyesítése után immár „egyetlen szerves magyar ügy létezik: a magyar megmaradás és gyarapodás ügye”, valamint „2014-ben folytatódik a magyar állam négy évvel ezelőtt megkezdett újjáépítése, a magyar nemzet megerősítése”. (Az idézetek hol a házelnöktől, hol a tudósításból származnak.)
| ||
Nyomjuk el az ásítást (vagy legalább tegyük a szánk elé a kezünket), van, aki ezt komolyan veszi.
Egy kiváló blogger például alapos elemzést ad arról, mit is jelent, mit sugall, mennyiben téved (hazudik? jaj, le se merném írni!) dr. Kövér beszéde.
Le a kalappal, jó, pontos, alapos analízis. Én ugyan nem volnék képes rá, mert – ilyen kánikulában – bizony, legyűrne az álom. És már csak ezért is meg merem kérdezni: vajon Kövér szövege érdemel-e ennyit. Valóban az-e a lényege, hogy mondjon valamit a határon túl élő magyarokról – vagy valami egészen más funkciója van?
Kedves gerontofil olvasóimat emlékeztetem, hogy én igen öreg ember vagyok, és vannak emlékeim a 70-es és 80-as évekből; pontosabban arról (is), hogy miféle bűvészkedés zajlott a „szocializmus építésének” éppen aktuális állásával kapcsolatban. Hogy vajon akkor éppen rakjuk-e le az alapokat, vagy az alap le van rakva, hogy megkezdődött az építkezés, hogy a felépítés fejlett szakaszában vagyunk-e éppen (az építőipari és az evolúciós metaforák bájosan keveredtek), vagy a középső fázisnál tartunk-e, és még ki tudja, milyen változatok voltak még. Ki figyelt oda.
A lényeg ugyanis nem ez volt – ahogyan Kövérnél sem: nem is volt lényeg igazából, hanem le kellett gyártani néhány kézhez álló elemet, amelyeket egy bizonyos helyre (nyelvészek úgy nevezik: slot) jól be lehet illeszteni. „Fejlesztenünk kell a nehézipart/mezőgazdaságot/külkereskedelmet, mert a (és itt a slot) szocializmus alapjainak lerakása befejeződött (vagy bármi éppen szentesített panel).” „Nem támogathatjuk az individualista-formalista művészetet (vagy a magánkereskedelmet, vagy a metróépítést, bármit), mert (itt jön a slot) a szocializmus építése lassan fejlett szakaszába ér.” Valamit csinálni akarnak (vagy nem akarnak) – ezt pedig az épp aktuális szlogennel megindokolják, bármi legyen (vagy ne legyen) is az értelme annak.
Kövér szövege ennek a paneltermelésnek a része. Most akkor van ez a szerves izé, valamin túl vagyunk, valaminek meg előtte, meg se lehet jegyezni ebben a kánikulában – hát jó, akkor ennek jegyében fogják majd csinálni azt, amit amúgy is csinálnának. Óvnám az olvasót attól, hogy elgondolkodjon a Torockói Beszéden. Semmi értelme. Sok víz, napra csak délután, fehér ruha, kevés mozgás, árnyék, ventilátor.
