Stadiont építünk

  • Kálmán C. György
  • 2012. április 14.

Első változat

Bolgár György megszólaltatta a felcsúti fociakadémia valamilyen sajtószóvivőjét, a stadionépítésről, az akadémia pénzügyi helyzetéről kérdezte – vagyis inkább hagyta beszélni, néhol kedélyesen beszúrt egy-két kérdést, hümmögött és egyetértett.

Tanácstalan vagyok – tényleg nem tudom, mi a teendő ilyenkor, sajtóetikailag, politikailag, közönség-befolyásolásilag, érdeklődés-fenntartásilag. De így valahogy sehogy sem az igazi.

Az történt ugyanis a múlt héten, hogy betelefonálós műsorában Bolgár György megszólaltatta a felcsúti fociakadémia valamilyen sajtószóvivőjét, a stadionépítésről, az akadémia pénzügyi helyzetéről kérdezte – vagyis inkább hagyta beszélni, néhol kedélyesen beszúrt egy-két kérdést, hümmögött és egyetértett, nagy érdeklődést mutatott, és rendkívül civilizáltan végighallgatta (és végighallgattatta a hallgatókkal). Nem ő volt a kezdeményező – a szóvivő maga jelentkezett, hogy kifejthesse álláspontját, szemben a méltatlankodó, értetlenkedő, olykor dühös hallgatói reakciókkal – hogy ugyan minek kell egy községnek ekkora nagy és ilyen drága műintézmény, Makovecz tervei alapján.

És hát mit is várnánk attól, aki a pénzt kapó oldalán áll; aki arra szegődött, hogy a beruházást (és bármit, ami körülveszi) megvédje, megmagyarázza? Neki az a dolga, hogy rendkívüli fontosságúnak állítsa be az akadémiát is, a stadiont is, hogy kicsit még panaszkodjon is, hogy mennyivel többre volna szükség, és lelkesítő szavakat mondjon Felcsút jövőjéről, a magyar labdarúgás felvirágzásáról, esetleg a szegény sorsú focista fiatalok felkarolásának fontosságáról. Hát persze.

Mit lehet ezzel tenni? Ha valakitől, aki haszonélvezője a rendszernek (bármelyiknek), megkérdezik, hogy jogosnak, megfelelőnek, igazságosnak tartja-e ezt – ugyan, mit válaszolna? És számít az, hogy mit válaszol? Ha van eset, amikor az ember pozíciója (állása, helyzete, neveltetése és konkrét feladata) beszél helyette, akkor ez az; azt is mondhatnám, hogy fölösleges megkérdezni, mert tökéletesen tudható, hogy mit kell mondania. Csak hát az újságírók megtanulták, hogy a másik felet is meg kell kérdezni.

A kérdés csak az, hogy a fociakadémia szóvivője-e valóban a másik fél? Ha a hallgatók morognak, voltaképpen nem arra dühösek elsősorban, aki a lóvét kapja, hanem arra, aki ilyen eszetlenül osztja (el). Aki pazarolja – és a pazarlás nem annál csíphető nyakon, aki – nyilván – apait-anyait bele akar adni (ha már egyszer pénzhez jutott); a stadion építői (legyünk jóhiszeműek és tekintsünk el az építőipar némely furcsaságaitól) nem csináltatnak fölöslegesen márványlépcsőt vagy óarany csillárokat. Nem: a pazarlás ott van, ahol eldöntik, ki, mire, mennyi pénzt kapjon. A valódi vitapartner nem a kedvezményezett, hanem aki ezt a kedvezményt adta.

Mit tehetett volna a riporter? Fogalmam sincs. Jelentkezett a szóvivő, és ezek után mindketten tették a dolgukat. De csodálkoznék, ha bárki, aki hallgatta őket, megváltoztatta volna a véleményét.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.