Stadiont építünk

  • Kálmán C. György
  • 2012. április 14.

Első változat

Bolgár György megszólaltatta a felcsúti fociakadémia valamilyen sajtószóvivőjét, a stadionépítésről, az akadémia pénzügyi helyzetéről kérdezte – vagyis inkább hagyta beszélni, néhol kedélyesen beszúrt egy-két kérdést, hümmögött és egyetértett.

Tanácstalan vagyok – tényleg nem tudom, mi a teendő ilyenkor, sajtóetikailag, politikailag, közönség-befolyásolásilag, érdeklődés-fenntartásilag. De így valahogy sehogy sem az igazi.

Az történt ugyanis a múlt héten, hogy betelefonálós műsorában Bolgár György megszólaltatta a felcsúti fociakadémia valamilyen sajtószóvivőjét, a stadionépítésről, az akadémia pénzügyi helyzetéről kérdezte – vagyis inkább hagyta beszélni, néhol kedélyesen beszúrt egy-két kérdést, hümmögött és egyetértett, nagy érdeklődést mutatott, és rendkívül civilizáltan végighallgatta (és végighallgattatta a hallgatókkal). Nem ő volt a kezdeményező – a szóvivő maga jelentkezett, hogy kifejthesse álláspontját, szemben a méltatlankodó, értetlenkedő, olykor dühös hallgatói reakciókkal – hogy ugyan minek kell egy községnek ekkora nagy és ilyen drága műintézmény, Makovecz tervei alapján.

És hát mit is várnánk attól, aki a pénzt kapó oldalán áll; aki arra szegődött, hogy a beruházást (és bármit, ami körülveszi) megvédje, megmagyarázza? Neki az a dolga, hogy rendkívüli fontosságúnak állítsa be az akadémiát is, a stadiont is, hogy kicsit még panaszkodjon is, hogy mennyivel többre volna szükség, és lelkesítő szavakat mondjon Felcsút jövőjéről, a magyar labdarúgás felvirágzásáról, esetleg a szegény sorsú focista fiatalok felkarolásának fontosságáról. Hát persze.

Mit lehet ezzel tenni? Ha valakitől, aki haszonélvezője a rendszernek (bármelyiknek), megkérdezik, hogy jogosnak, megfelelőnek, igazságosnak tartja-e ezt – ugyan, mit válaszolna? És számít az, hogy mit válaszol? Ha van eset, amikor az ember pozíciója (állása, helyzete, neveltetése és konkrét feladata) beszél helyette, akkor ez az; azt is mondhatnám, hogy fölösleges megkérdezni, mert tökéletesen tudható, hogy mit kell mondania. Csak hát az újságírók megtanulták, hogy a másik felet is meg kell kérdezni.

A kérdés csak az, hogy a fociakadémia szóvivője-e valóban a másik fél? Ha a hallgatók morognak, voltaképpen nem arra dühösek elsősorban, aki a lóvét kapja, hanem arra, aki ilyen eszetlenül osztja (el). Aki pazarolja – és a pazarlás nem annál csíphető nyakon, aki – nyilván – apait-anyait bele akar adni (ha már egyszer pénzhez jutott); a stadion építői (legyünk jóhiszeműek és tekintsünk el az építőipar némely furcsaságaitól) nem csináltatnak fölöslegesen márványlépcsőt vagy óarany csillárokat. Nem: a pazarlás ott van, ahol eldöntik, ki, mire, mennyi pénzt kapjon. A valódi vitapartner nem a kedvezményezett, hanem aki ezt a kedvezményt adta.

Mit tehetett volna a riporter? Fogalmam sincs. Jelentkezett a szóvivő, és ezek után mindketten tették a dolgukat. De csodálkoznék, ha bárki, aki hallgatta őket, megváltoztatta volna a véleményét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.