Új intézetet!

  • Kálmán C. György
  • 2014. március 21.

Első változat

E helyről hívnám fel a T. Kormány figyelmét, hogy több mint két hetük egészen biztosan van még, ennyi idő alatt hegyeket lehet megmozgatni, világbirodalmak dőlhetnek össze, Dunsinane dombjára vonulhat a birnami erdő, kiderülhet, ki volt Kaya Ibrahim.

Én csak egyet kérek.

Hozza létre a T. Kormány, rendeleti úton, azonnali hatállyal, évi 100 milliós költségvetéssel a Nemzeti Koholmánykutatási Intézetet, és vezetőjének szíveskedjen engem kinevezni.

Most érkezett el a megfelelő pillanat. Először hazánkban történt meg, ami persze régóta és sok helyütt érett már, hogy fontos irodalomelméleti kérdések a napi politika, sőt az egyszerű emberek mindennapi életének terepén is döntő fontosságú színre lépésre tettek szert. Ezek közül is az egyik legfontosabb, hogy az írott szöveg mikor tekinthető irodalomnak, mikor nem, miféle igazságértéket tulajdonítsunk az írott szövegnek, felfüggesztődik-e (mikor, hogyan, mennyiben) az igazságérték, ha irodalmi szövegben jelenik meg. Ha kételkedünk is abban, hogy valóban reszket-e a bokor, mert madárka szállott rá, vajon kétségbe vonhatjuk-e Petőfi édesanyja (Hrúz Mária) baromfijának létezését? Elsétálhatunk-e a valóságos Baker Streeten Sherlock Holmes kitalált háza előtt? Koholmány vagy valóság-e az, amit Tolsztoj írt Kutuzovról?

A koholás (fikció) régi és kedvelt témája az irodalomelméletnek, sokan és igen sok érdekes, megfontolandó szöveget írtak e tárgyban, mondhatni, Arisztotelész óta. Ezek feldolgozása, áttekintése és továbbgondolása az irodalomelmélettel foglalkozó szakemberek régi és kedves foglalatossága, bizonyos fokú ismerete egyenesen kötelező valamennyi szakember számára – de most életfontosságú, közéletünk égető kérdéseivel van közvetlen kapcsolatban. Magam is foglalkoztam effélével, most – úgy érzem – eljött az én időm.

Mert hát mit és mikor higgyünk el, mit tekintsünk igazságnak, és mit a költői képzelet játszi kalandozásának? Mit tekintsünk – például – regénynek, és mit dokumentumnak? Mi a „megélt történet”, és mi a rögvalóságot szolgai hűséggel leképező mű? Sorsok, sőt nemzetgazdasági fordulatok múlhatnak ezeken a problémákon – nem bízhatjuk őket hozzá nem értő és nem kellően lojális válaszadókra.

Kívánságra intézetünk sürgősséggel bebizonyítja, hogy míg a Zuschlag János nevét viselő, bár Szalai Vivien által jegyzett szöveg minden szavában igaz, és igazságérték szempontjából csak a vasúti menetrendhez és a gyógyszerkönyvhöz mérhető, addig a Matolcsyról szóló lírai érzékenységű, vadromantikus szálakkal finoman átszőtt regény (a tehetséges Wiedermann Helga első nagyszabású alkotása) merő fikció, kitalálás, koholmány, amely játékosan olyan személyneveket és helyszíneket választ (fiktív!) referenciául, amelyek történetesen az úgynevezett „valóságban” is előfordulnak ugyan, ám ezekhez semmi közük.

Számos remek kollégám van, akik félállásban és kellő díjazás fejében szívesen vállalnák a közreműködést a létrehozandó intézetben, sok ígéretes és tehetséges állástalan fiatal irodalmárt ismerek, akikre az intézet törzsgárdájában feltétlenül számítanék. Adminisztrációra gyakorlatilag nincs szükség, székházunkat nem feltétlenül a várban képzelem el, még a Balaton partját sem zárom ki. Munkásságunkat elsősorban kormányzati megrendelések teljesítése, konferenciák, tanulmányutak és külhoni csapatépítő tréningek útján fejtenénk ki.

Támogatásukat és mielőbbi intézkedésüket köszönöm.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.