E helyről hívnám fel a T. Kormány figyelmét, hogy több mint két hetük egészen biztosan van még, ennyi idő alatt hegyeket lehet megmozgatni, világbirodalmak dőlhetnek össze, Dunsinane dombjára vonulhat a birnami erdő, kiderülhet, ki volt Kaya Ibrahim.
Én csak egyet kérek.
Hozza létre a T. Kormány, rendeleti úton, azonnali hatállyal, évi 100 milliós költségvetéssel a Nemzeti Koholmánykutatási Intézetet, és vezetőjének szíveskedjen engem kinevezni.
Most érkezett el a megfelelő pillanat. Először hazánkban történt meg, ami persze régóta és sok helyütt érett már, hogy fontos irodalomelméleti kérdések a napi politika, sőt az egyszerű emberek mindennapi életének terepén is döntő fontosságú színre lépésre tettek szert. Ezek közül is az egyik legfontosabb, hogy az írott szöveg mikor tekinthető irodalomnak, mikor nem, miféle igazságértéket tulajdonítsunk az írott szövegnek, felfüggesztődik-e (mikor, hogyan, mennyiben) az igazságérték, ha irodalmi szövegben jelenik meg. Ha kételkedünk is abban, hogy valóban reszket-e a bokor, mert madárka szállott rá, vajon kétségbe vonhatjuk-e Petőfi édesanyja (Hrúz Mária) baromfijának létezését? Elsétálhatunk-e a valóságos Baker Streeten Sherlock Holmes kitalált háza előtt? Koholmány vagy valóság-e az, amit Tolsztoj írt Kutuzovról?
A koholás (fikció) régi és kedvelt témája az irodalomelméletnek, sokan és igen sok érdekes, megfontolandó szöveget írtak e tárgyban, mondhatni, Arisztotelész óta. Ezek feldolgozása, áttekintése és továbbgondolása az irodalomelmélettel foglalkozó szakemberek régi és kedves foglalatossága, bizonyos fokú ismerete egyenesen kötelező valamennyi szakember számára – de most életfontosságú, közéletünk égető kérdéseivel van közvetlen kapcsolatban. Magam is foglalkoztam effélével, most – úgy érzem – eljött az én időm.
Mert hát mit és mikor higgyünk el, mit tekintsünk igazságnak, és mit a költői képzelet játszi kalandozásának? Mit tekintsünk – például – regénynek, és mit dokumentumnak? Mi a „megélt történet”, és mi a rögvalóságot szolgai hűséggel leképező mű? Sorsok, sőt nemzetgazdasági fordulatok múlhatnak ezeken a problémákon – nem bízhatjuk őket hozzá nem értő és nem kellően lojális válaszadókra.
Kívánságra intézetünk sürgősséggel bebizonyítja, hogy míg a Zuschlag János nevét viselő, bár Szalai Vivien által jegyzett szöveg minden szavában igaz, és igazságérték szempontjából csak a vasúti menetrendhez és a gyógyszerkönyvhöz mérhető, addig a Matolcsyról szóló lírai érzékenységű, vadromantikus szálakkal finoman átszőtt regény (a tehetséges Wiedermann Helga első nagyszabású alkotása) merő fikció, kitalálás, koholmány, amely játékosan olyan személyneveket és helyszíneket választ (fiktív!) referenciául, amelyek történetesen az úgynevezett „valóságban” is előfordulnak ugyan, ám ezekhez semmi közük.
Számos remek kollégám van, akik félállásban és kellő díjazás fejében szívesen vállalnák a közreműködést a létrehozandó intézetben, sok ígéretes és tehetséges állástalan fiatal irodalmárt ismerek, akikre az intézet törzsgárdájában feltétlenül számítanék. Adminisztrációra gyakorlatilag nincs szükség, székházunkat nem feltétlenül a várban képzelem el, még a Balaton partját sem zárom ki. Munkásságunkat elsősorban kormányzati megrendelések teljesítése, konferenciák, tanulmányutak és külhoni csapatépítő tréningek útján fejtenénk ki.
Támogatásukat és mielőbbi intézkedésüket köszönöm.
