Kispiac

  • ételhordó
  • 2015. február 19.

Ételhordó

A hentesüzletes talponálló keresztezése a szuper konyhával.

Pár éve nyílt a Hold utcai piac bejáratánál ez a tenyérnyi hely, de kevés éttermi rajt volt ennyire lehengerlő, noha láttunk az utóbbi időben néhány próbálkozást. Ám a Kispiacot nem Michelin-csillagok, nem is a családjuk körében világhírű olasz mesterszakácsok tették feltűnővé, és még csak nem is olyan reklámokkal próbálták vonzóvá tenni, hogy valaki csomagban feladta Robert De Nirót Hollywoodban, a reptérről meg egy hajtás pajtás szállította egyenesen az éttermi megnyitóra. A Kispiacot egyszerűen „felfalták” az ún. szakírók, nem is emlékszünk, mikor láttunk – láttunk-e egyáltalán – ehhez fogható lelkesedést.

false

A hatalmas siker annak volt köszönhető, hogy az itteniek a hentesüzletes talponállót keresztezték minden igényt kielégítő konyhával, ám mindenféle rongyrázás nélkül. A pecsenye az pecsenye, az oldalas az oldalas, és így tovább, ráadásul enni ugyanúgy lehet, mint zabálni.

Komfortra ne számítson senki. A pár négyzetméteres helyiségben azután sincs egyszerű dolgunk, ha sikerül helyet találni és leülni. Döntő lehet az is, hogy a konyha grillcsirkés látványossága, illetve az ezt kísérő illat (vulg.: szag) kedvet csinál-e, vagy épp ellenkezőleg. A kiszolgálás már-már baráti, de szó sincs bizalmaskodásról. Mivel a csirke nem jön be annyira, a húsáruházas felhozatal helyett (tarja, pacal, csülök stb.) inkább finomkodó ajánlatból válogatunk. Az édesköményes avokádós lazactatár (1950 Ft) olyan bevezető, amit máshol a specialitások között emlegetnének – teljes joggal –, itt viszont csak úgy van. És olyan friss salátát adnak mellé, mintha nem is január volna, hanem a közeli Batthyány-örökmécsesnél lenne egy konyhakert.

A mentás zöldborsókrémleves (750 Ft) is klassz, bár az előzőhöz képest ujjgyakorlatnak tűnik. Ellenben a roston kacsamáj (3800 Ft) annyira lenyűgöző, hogy abban kell lennie a szakács szívéből is egy jókora darabnak. Olyan puha, hogy már-már elúszik, ám ezt remekül ellensúlyozza a falatok alá helyezett polentaalap. Már így is remek kombináció, hát még a mellékelt almachutney-val. Ugyancsak a legjobbakat mondhatjuk a szilvás derelyéről (1100 Ft) a legvégén, pedig egy ilyen cuccnál valamit mindig elszúrnak. Nos, itt a prézli, a tészta és a lekvár is rendben van. Otthon sem tudnánk a nyomába érni.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.