Dunapark

  • ételhordó
  • 2013. szeptember 27.

Ételhordó

Maceszgombóc-problémák Újlipótvárosban - az Ételhordó munkatársa rossz leves után jó bécsivel vigasztalódik.

"Szent István park nagyot változott, az új fazonok rendeznek ott találkozót." 1983-ban a Hungária együttes olyan meggyőzően képzelt Újlipótvárosba egy álomvilágot, hogy a távoli rajongók talán azt is bevették, hogy Cadillacek parkolnak a Pozsonyi úton. Azóta eltelt harminc év, de ma is csak nyugdíjasok és játszótéri anyukák rendeznek találkozót arrafelé. Ám a Domány Ferenc és Hofstätter Béla tervezte Dunapark-lakóháztömb (Pozsonyi út 38-42.) eredetileg is kávéháznak kitalált helyiségeiben mégis néha furcsa hangulatba kerülhetünk.

false

A Dunapark kávéház a legmodernebbnek számított a maga idejében (1937 után), a trükkös, áramvonalas, ám minden ízében funkcionális és lenyűgöző megoldások láttán a korabeli vendég méltán gondolhatta, hogy innen már csak egy lépés a világűr meghódítása. A mostani tulajdonos dicséretére legyen mondva, hogy ezt a Budapestre ma már egyáltalán nem jellemző hetvenéves high-techet mindenféle kompromisszum nélkül sikerült helyreállítania, ráadásul nem tapasztaljuk azt a görcsös igyekezetet sem, ami az ennél korábbi évjáratú kávéházak (Centrál, Hadik, Szabadság stb.) felújítása után annyira ellenszenves.

Külön öröm, hogy a teríték is csodálatos, a súlyos evőeszközök mintha eredetiek lennének, mindenesetre nem afféle elnagyolt másolatok. A kiszolgálás kifogástalan, de kimért. Miután kiderül, hogy nem csak egy kávét akarunk inni, határozottan barátságosabb.

A maceszgombócleves (1280 Ft) már kevésbé. A lé, a zöldség, a szárnyashús is rendben van, a gombóc tökéletes, de akár külön-külön is kihozhatták volna őket, annyira nem áll össze egésszé a produktum. A bécsi szeletet (3400 Ft) már gyanakodva figyeljük, ráadásul krumplipürével és fejes salátával körítették. Blaszfémia, de kénytelenek vagyunk megjegyezni: nagyon helyesen. Megkockáztatjuk, ilyen jó bécsit Budapesten eddig csak egyszer, a Mezzóban ettünk: átmérője hatalmas, de nem üli meg a gyomrot, a salátás-krumlipürés köretet pedig - valahol ez is "krumplisaláta"- azóta sem felejtjük. A szakács a bőrén sült balatoni fogasfilén (3800 Ft) élte ki kreatív hajlamait, hiszen vadkaporral, túrógombóccal, párolt zöldséggel és rákszósszal bolondította meg. Pluszpont jár az igyekezetért, bár semmit nem ért volna a válogatás, ha nem olyan a hal, amilyen: kiváló.

Kellemes meglepetés, hogy a Dunaparknak külön cukrászdája van, így aztán végre nem a már uncsivá váló mousse-szuflé-brownie vonalon kell egyensúlyoznunk. Noha kapható itt is az ország tortája, szerintünk a franciakrémes (450 Ft) sokkal többet "mesél". Az átlagnál nagyobb, csillogóbb, és bőven van benne tejszínhab. Ha nem is gyakran, de előfordul, hogy pont ilyenre vágyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.