Dunapark

  • ételhordó
  • 2013. szeptember 27.

Ételhordó

Maceszgombóc-problémák Újlipótvárosban - az Ételhordó munkatársa rossz leves után jó bécsivel vigasztalódik.

"Szent István park nagyot változott, az új fazonok rendeznek ott találkozót." 1983-ban a Hungária együttes olyan meggyőzően képzelt Újlipótvárosba egy álomvilágot, hogy a távoli rajongók talán azt is bevették, hogy Cadillacek parkolnak a Pozsonyi úton. Azóta eltelt harminc év, de ma is csak nyugdíjasok és játszótéri anyukák rendeznek találkozót arrafelé. Ám a Domány Ferenc és Hofstätter Béla tervezte Dunapark-lakóháztömb (Pozsonyi út 38-42.) eredetileg is kávéháznak kitalált helyiségeiben mégis néha furcsa hangulatba kerülhetünk.

false

A Dunapark kávéház a legmodernebbnek számított a maga idejében (1937 után), a trükkös, áramvonalas, ám minden ízében funkcionális és lenyűgöző megoldások láttán a korabeli vendég méltán gondolhatta, hogy innen már csak egy lépés a világűr meghódítása. A mostani tulajdonos dicséretére legyen mondva, hogy ezt a Budapestre ma már egyáltalán nem jellemző hetvenéves high-techet mindenféle kompromisszum nélkül sikerült helyreállítania, ráadásul nem tapasztaljuk azt a görcsös igyekezetet sem, ami az ennél korábbi évjáratú kávéházak (Centrál, Hadik, Szabadság stb.) felújítása után annyira ellenszenves.

Külön öröm, hogy a teríték is csodálatos, a súlyos evőeszközök mintha eredetiek lennének, mindenesetre nem afféle elnagyolt másolatok. A kiszolgálás kifogástalan, de kimért. Miután kiderül, hogy nem csak egy kávét akarunk inni, határozottan barátságosabb.

A maceszgombócleves (1280 Ft) már kevésbé. A lé, a zöldség, a szárnyashús is rendben van, a gombóc tökéletes, de akár külön-külön is kihozhatták volna őket, annyira nem áll össze egésszé a produktum. A bécsi szeletet (3400 Ft) már gyanakodva figyeljük, ráadásul krumplipürével és fejes salátával körítették. Blaszfémia, de kénytelenek vagyunk megjegyezni: nagyon helyesen. Megkockáztatjuk, ilyen jó bécsit Budapesten eddig csak egyszer, a Mezzóban ettünk: átmérője hatalmas, de nem üli meg a gyomrot, a salátás-krumlipürés köretet pedig - valahol ez is "krumplisaláta"- azóta sem felejtjük. A szakács a bőrén sült balatoni fogasfilén (3800 Ft) élte ki kreatív hajlamait, hiszen vadkaporral, túrógombóccal, párolt zöldséggel és rákszósszal bolondította meg. Pluszpont jár az igyekezetért, bár semmit nem ért volna a válogatás, ha nem olyan a hal, amilyen: kiváló.

Kellemes meglepetés, hogy a Dunaparknak külön cukrászdája van, így aztán végre nem a már uncsivá váló mousse-szuflé-brownie vonalon kell egyensúlyoznunk. Noha kapható itt is az ország tortája, szerintünk a franciakrémes (450 Ft) sokkal többet "mesél". Az átlagnál nagyobb, csillogóbb, és bőven van benne tejszínhab. Ha nem is gyakran, de előfordul, hogy pont ilyenre vágyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.