étel, hordó

M10

  • ételhordó
  • 2017. április 30.

Ételhordó

A vendéglátóhely névadásának legegyszerűbb módja az utcanevet elővenni. A leggyakrabban akkor történik ez, ha virág- vagy egyéb növényről van szó, de a kevésbé kreatív vendéglősök a híres emberektől sem riadnak vissza. Lefogadnánk, hogy ezért van több Kossuth étterem Magyarországon, mint, mondjuk, Vadvirág, de azt is lefogadnánk, hogy a legtöbb tulajdonos azzal magyarázná a bizonyítványt, hogy „így könnyebben megtalálják”.

Az M10-et elsőre valami új közszolgálati tévécsatornának gondolnánk, de ha azt is tudjuk, hogy a krisztinavárosi Mészáros utcában van, mindjárt más a képlet, csak épp a „Mészáros” nevet lestoppolta a sarki hentes.

„Tabán legendás vendéglői példaképül szolgálnak nekünk: bohémság, vendégszeretet és öröm. Aki betér hozzánk, valódi házias ételek és kitűnő hazai borok közül válogathat” – írják honlapjukon, a mottójuk csupán annyi: „modern konyha – magyaros ízvilág”. Kár, hogy a tabáni hangulatot legfeljebb annyiban idézi, hogy a pincér így köszön: „rég nem jártak nálunk”, a tágas hely inkább elegáns, mint bohém.

A három variáció nevezetű előétel annyit tesz, hogy a kenyér és a saláta mellé a padlizsán-, kecskesajt- paprika- és fetakrémek, valamint parasztsonka és kacsarilette közül választhatunk hármat 1400 forintért. Az elsőket kérjük: a padlizsán és a kecskesajt az éttermi átlagot hozza, a paprikakrém átlagon felüli. A bazsalikomos paradicsomleves (900 Ft) túl bazsalikomos, de jár mellé ún. sajtropogós is. Sós és száraz, magában szinte ehetetlen, viszont a levesben teljesen megváltozik – még az erős fűszert is feledteti.

Nagyon jó lenne a pirospesztós csirkemellsteak barackos édescsili-mártással (2350 Ft), ha egy kicsit jobban odafigyelnek a húsra, viszont – legnagyobb meglepetésünkre – a pisztráng (3100 Ft) szinte tökéletes, akár a mellé adott spenótos főtt krumpli.

A csúcsok csúcsa azonban a málnafagylaltos, levendulás csokoládé mille feuille (850 Ft), azaz a francia franciakrémes. Itt csak egy szimpla desszert, mások komplett cukrászatot építenének köré.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.