étel, hordó

Made In China

  • ételhordó
  • 2017. április 23.

Ételhordó

A kétezres évek elejétől több mint tíz éven át működött a Wesselényi és az Akácfa utca sarkán az Aranytálca étterem, talán az első olyan önkiszolgáló, ahová legszívesebben nem a tisztiorvost vitte volna magával az ember. Korrekt volt és megbízható, de megújulni képtelen, így aztán törvényszerű volt, hogy lehúzzák a redőnyt. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a zárás egyúttal kudarc is, simán elképzelhető, hogy a környék egekbe szökő ingatlan­árait használta ki a tulaj, és ma már tele zsebbel, valami olcsóbb városrészben üzemeltet hasonlóan színvonalas, olcsó vendéglátóhelyet – továbbra is pincérek nélkül.

Az Aranytálca elnevezés maga volt a beváltott ígéret, utódja e tekintetben inkább zavarba ejt. Tudjuk persze, hogy ma már a svájci bicskát is Kínában gyártják, de az, hogy „Made In China”, akkor is a bóvli megtestesülése. Ha pedig még az „alcímet”, azt, hogy kinai tapas bár is hozzátesszük, szinte kabarétréfának tűnik az egész.

De ne röhögjünk korán! Odabent nyoma sincs a szokásos kínai dekorációknak, amit látunk, azt puritánnak, letisztultnak, no meg igényesnek szokták mondani. A legjobb asztalokon a foglalt tábla dísze­leg, vendégnek nyoma sincs. Így már-már meghatódunk a felszolgáló lelkesedésén, ami egyúttal hárompontos útmutatás is: 1. Ne a műhispán értelemben vett fél fogunkra elég falatkákra gondoljunk! 2. Fejenként két porció bőven elég. 3. Itt az járja, hogy az összes rendelést az asztal közepére teszik, így mindenki pálcikázhat a közösből.

Annyi szent, hogy a választékra nem lehet panasz: a gombától a polipig, a lótuszgyökértől a császárszalonnáig a legkülönfélébb ételek sorakoznak mindenféle kínai nevek alatt, 790 és 1390 forint közötti árakon. A 21 darabos kínálatból nyolcat választunk ki, a kínai vetítést mellőzve ezeket: Tsingdao tartomány fűszereivel ízesített polipcsápok (1290 Ft); oolong teával, fokhagymával pirított rák (1390 Ft); gombás tofu szezámolajjal megbolondítva (890 Ft); házi készítésű garnélás, húsos batyu (1190 Ft); szójaszószos császárszalonna (1190 Ft); gyömbéres garnéla wokban pirítva (1390 Ft); édesanyám (!) receptje szerint készült házi húsgombóc (1090 Ft); bodzavirágos öntettel tálalt lótuszgyökér (790 Ft).

Eltekintve attól, hogy a húsgombóc valójában leves, a lótuszgyökér meg afféle desszert, nem érdemes belemenni a részletekbe. Azért nem, mert a többi hat étel külön-külön szinte megjegyezhetetlen. De ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ugyanolyanok lennének, ellenkezőleg! Ezek ugyanis épp így, együtt garantálják az izgalmakat – egy-egy nagy adag talán túlzás is lenne, ennyi viszont épp tökéletes. A háromfős lakoma után nem marad bennünk semmiféle keserűség, minden a legnagyobb rendben volt, legyen szó gombáról, garnéláról vagy szalonnáról. Azért meg különösen elégedettek lehetünk, hogy a frissen készült ételek egy pillanatra sem emlékeztettek arra, amit általában kínainak mondunk.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.