A kétezres évek elejétől több mint tíz éven át működött a Wesselényi és az Akácfa utca sarkán az Aranytálca étterem, talán az első olyan önkiszolgáló, ahová legszívesebben nem a tisztiorvost vitte volna magával az ember. Korrekt volt és megbízható, de megújulni képtelen, így aztán törvényszerű volt, hogy lehúzzák a redőnyt. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a zárás egyúttal kudarc is, simán elképzelhető, hogy a környék egekbe szökő ingatlanárait használta ki a tulaj, és ma már tele zsebbel, valami olcsóbb városrészben üzemeltet hasonlóan színvonalas, olcsó vendéglátóhelyet – továbbra is pincérek nélkül.
Az Aranytálca elnevezés maga volt a beváltott ígéret, utódja e tekintetben inkább zavarba ejt. Tudjuk persze, hogy ma már a svájci bicskát is Kínában gyártják, de az, hogy „Made In China”, akkor is a bóvli megtestesülése. Ha pedig még az „alcímet”, azt, hogy kinai tapas bár is hozzátesszük, szinte kabarétréfának tűnik az egész.
De ne röhögjünk korán! Odabent nyoma sincs a szokásos kínai dekorációknak, amit látunk, azt puritánnak, letisztultnak, no meg igényesnek szokták mondani. A legjobb asztalokon a foglalt tábla díszeleg, vendégnek nyoma sincs. Így már-már meghatódunk a felszolgáló lelkesedésén, ami egyúttal hárompontos útmutatás is: 1. Ne a műhispán értelemben vett fél fogunkra elég falatkákra gondoljunk! 2. Fejenként két porció bőven elég. 3. Itt az járja, hogy az összes rendelést az asztal közepére teszik, így mindenki pálcikázhat a közösből.
Annyi szent, hogy a választékra nem lehet panasz: a gombától a polipig, a lótuszgyökértől a császárszalonnáig a legkülönfélébb ételek sorakoznak mindenféle kínai nevek alatt, 790 és 1390 forint közötti árakon. A 21 darabos kínálatból nyolcat választunk ki, a kínai vetítést mellőzve ezeket: Tsingdao tartomány fűszereivel ízesített polipcsápok (1290 Ft); oolong teával, fokhagymával pirított rák (1390 Ft); gombás tofu szezámolajjal megbolondítva (890 Ft); házi készítésű garnélás, húsos batyu (1190 Ft); szójaszószos császárszalonna (1190 Ft); gyömbéres garnéla wokban pirítva (1390 Ft); édesanyám (!) receptje szerint készült házi húsgombóc (1090 Ft); bodzavirágos öntettel tálalt lótuszgyökér (790 Ft).
Eltekintve attól, hogy a húsgombóc valójában leves, a lótuszgyökér meg afféle desszert, nem érdemes belemenni a részletekbe. Azért nem, mert a többi hat étel külön-külön szinte megjegyezhetetlen. De ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ugyanolyanok lennének, ellenkezőleg! Ezek ugyanis épp így, együtt garantálják az izgalmakat – egy-egy nagy adag talán túlzás is lenne, ennyi viszont épp tökéletes. A háromfős lakoma után nem marad bennünk semmiféle keserűség, minden a legnagyobb rendben volt, legyen szó gombáról, garnéláról vagy szalonnáról. Azért meg különösen elégedettek lehetünk, hogy a frissen készült ételek egy pillanatra sem emlékeztettek arra, amit általában kínainak mondunk.
