Bayer tegnap megérezte, mit fog ma gondolni Orbán

  • BM
  • 2019. október 25.

Fekete Lyuk

Még Orbán előtt akadt ki azon, hogy Karácsony Demszkyt és Tarlóst is kitüntetné.

Ahogyan arról a Narancs.hu is beszámolt, Orbán Viktor miniszterelnök szerint megalázó, hogy Tarlós István korábbi főpolgármester Karácsony Gergely Demszky Gáborral közösen akarja díszpolgárrá avatni.

Érdekesség, Bayer Zsolt, a Fidesz véleményúthengere a Magyar Nemzetben fejtette ki hasonló aggályait. A lapot tegnap este küldték nyomdába, és ma hajnalban jelent meg, tehát Bayer még csütörtökön vetette papírra gondolatait. Tehát vagy Bayer belelát Orbán fejébe, vagy ez az új központi irány, amit a Fidesz-tag publicista is követ, vagy Orbánt megihlette Bayer.

„Ó, mily nemes gesztus! (...) Ugyanis Karácsony Gergely mondata teljes terjedelmében úgy szól, hogy Tarlós István Demszky Gáborral együtt kapná meg a Budapest díszpolgára címet. Ez így nem egyéb, mint Demszky tisztára suvickolása, kiszidolozása és Tarlós bekoszolása” – fogalmazott a publicista.

Hozzátette, Demszky „uralkodása” idején Budapest egy „koszlott, rettenetes város lett, éppen olyan negyedosztályú, mint az a népszínmű, amiben most Karácsony a főszereplő”. (Meglepő, de Orbán is hasonlóan érvelt reggel a rádióban, arról beszélt, hogy ő és Tarlós a saját kezükkel emelték ki Budapestet a koszból.)

„Ha kérhetem: (...) Tarlós István várja meg, ameddig az övéi elismerik munkáját, várja ki, amikor majd az övéitől megkapja azt a címet, amit feltétel nélkül megérdemel” – utasította a cím átvételének elutasítására a leköszönő főpolgármestert Bayer Zsolt.

Bayer Zsolt alig várja, hogy a „lakájmédia" végre újságírást végezhessen

Nyomatékosan közelebb húzta a gurulós székét a közönséghez. A 2019-es önkormányzati választások óta még nem volt a HírTV-n Bayer show, így hát vasárnap estig kellett várni, hogy Bayer Zsolt a közönsége előtt elmondhassa a szavazásról alkotott véleményét. A publicista az asztala mögül előrehúzta a gurulós székét, hogy úgy tudjon beszélni hozzájuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.