Bayer tegnap megérezte, mit fog ma gondolni Orbán

  • BM
  • 2019. október 25.

Fekete Lyuk

Még Orbán előtt akadt ki azon, hogy Karácsony Demszkyt és Tarlóst is kitüntetné.

Ahogyan arról a Narancs.hu is beszámolt, Orbán Viktor miniszterelnök szerint megalázó, hogy Tarlós István korábbi főpolgármester Karácsony Gergely Demszky Gáborral közösen akarja díszpolgárrá avatni.

Érdekesség, Bayer Zsolt, a Fidesz véleményúthengere a Magyar Nemzetben fejtette ki hasonló aggályait. A lapot tegnap este küldték nyomdába, és ma hajnalban jelent meg, tehát Bayer még csütörtökön vetette papírra gondolatait. Tehát vagy Bayer belelát Orbán fejébe, vagy ez az új központi irány, amit a Fidesz-tag publicista is követ, vagy Orbánt megihlette Bayer.

„Ó, mily nemes gesztus! (...) Ugyanis Karácsony Gergely mondata teljes terjedelmében úgy szól, hogy Tarlós István Demszky Gáborral együtt kapná meg a Budapest díszpolgára címet. Ez így nem egyéb, mint Demszky tisztára suvickolása, kiszidolozása és Tarlós bekoszolása” – fogalmazott a publicista.

Hozzátette, Demszky „uralkodása” idején Budapest egy „koszlott, rettenetes város lett, éppen olyan negyedosztályú, mint az a népszínmű, amiben most Karácsony a főszereplő”. (Meglepő, de Orbán is hasonlóan érvelt reggel a rádióban, arról beszélt, hogy ő és Tarlós a saját kezükkel emelték ki Budapestet a koszból.)

„Ha kérhetem: (...) Tarlós István várja meg, ameddig az övéi elismerik munkáját, várja ki, amikor majd az övéitől megkapja azt a címet, amit feltétel nélkül megérdemel” – utasította a cím átvételének elutasítására a leköszönő főpolgármestert Bayer Zsolt.

Bayer Zsolt alig várja, hogy a „lakájmédia" végre újságírást végezhessen

Nyomatékosan közelebb húzta a gurulós székét a közönséghez. A 2019-es önkormányzati választások óta még nem volt a HírTV-n Bayer show, így hát vasárnap estig kellett várni, hogy Bayer Zsolt a közönsége előtt elmondhassa a szavazásról alkotott véleményét. A publicista az asztala mögül előrehúzta a gurulós székét, hogy úgy tudjon beszélni hozzájuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.