Mint arról hétfőn a Narancs.hu is beszámolt, a KDNP beadott egy javaslatot a parlamentnek, hogy a képviselők utasítsák el az Isztambuli Egyezmény amúgy évek óta húzódó ratifikációját. Kedden az Országgyűlés meg is szavazta ezt a politikai nyilatkozatot. A nyilatkozat felszólítja a kormányt, hogy ne tegyen további lépéseket az egyezmény kötelező hatályának elismerése iránt, és az Európai Unió intézményeiben is azt az álláspontot képviselje, hogy az EU ne csatlakozzon a dokumentumhoz.
A KDNP az elutasítást azzal indokolja már jó ideje, hogy a családon belüli, a nők elleni erőszak elleni hatékonyabb fellépést lehetővé tevő nemzetközi egyezmény használja a „gender” szót, ami ellen a Fidesz és a KDNP évek óta harcot folytat.
A kisebbik kormánypárt most több csatornán igyekszik elmagyarázni, miért vette a nevére a parlamenti javaslatot. Be is ment a kormánypártok házitévéjébe, az M1-be a párt frakciószóvivője, ahol kifejtette, kik állnak az egyezmény ratifikálását sürgetők mögött.
Nacsa Lőrinc a következőket mondta mikrofonba: az egyezményben olyan, „ideológiailag terhelt pontok” található , amelyek kötelezővé tétele „káros lenne a magyar társadalomra”, „ellentétes lenne a magyar alaptörvénnyel és a józan ésszel”. Szerinte nem is a nők védelmét szolgálja az egyezmény, hanem gender- és migráns-egyezmény az valójában.
Szerinte az egyezmény „a romboló genderszemlélet” bevezetését erőlteti, a fogalmak meghatározásánál társadalmi nemekről beszél, és megpróbálja letagadni a férfi és a női biológiai nem létét. A dokumentum szerinte arra is kötelezné Magyarországot, bizonyos feltételek fennállása esetén mérlegelés nélkül engedjen be illegális bevándorlókat az országba.
Valójában az egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak visszaszorítását célozza, és ehhez valóban nem a biológiai nem-meghatározást, hanem azt veszi alapul, ahogyan az egyes társadalmakban viszonyulnak a nők és a férfiak, akár a gyerekek szerepéhez – ami a történelem folyamán valóban sokat változott. Magyarországon például 1918-ban adták meg a választójogot a nőknek, 70 évvel azt követően, hogy a férfiaknak – akkor még cenzusos alapon, bizonyos feltételekkel – biztosította azt az 1848-as forradalom. Tegyük hozzá, 1920-ban került először nő a magyar parlamentbe, aki ráadásul keresztény politikus volt: Slachta Margit, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának jelöltje.
Ami pedig a migrációt illeti, az egyezmény valójában azt mondja ki, hogy nem lehet visszaküldeni az áldozatokat a származási országukba, ha ott az életük veszélyben forog.
Tehát a fentiek ellentétesek a józan ésszel a KDNP szerint. Az Isztambuli Egyezményről és elutasításának hátteréről itt olvashat részletesen.
Hogy csinált „politikai hisztériát" az áldozatok védelméből a kormány?
Magyarország hat éve aláírta, de azóta sem ratifikálta azt az egyezményt, amely a nők elleni erőszakot előzné meg és számolná fel. Milyen indokkal utasítja el ezt a kormány? És ha az Országgyűlés ratifikálná, mi változna itthon? „Ez az isztambuli egyezmény egy politikai hisztéria." „Ez egy olyan egyezmény, (...)
