2019 augusztus 30-án kerestem fel először levélben Demeter Szilárdot, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatóját és az Országos Széchényi Könyvtárért (OSZK) felelős kormánybiztost. Újságíróként úgy gondoltam, a nemzeti könyvtár költözésének ügye, zárva- és nyitva tartásának kérdései, a könyvtár pénzügyi helyzetének konszolidálása joggal tart számot a nyilvánosság érdeklődésére. Ezekről a témákról tettem fel 5-6 kérdést Demeternek. Például: "Hogyan látja a könyvtár jelenlegi informatikaieszköz-ellátottságát és a könyvtár által nyújtott szolgáltatások színvonalát? Kormánybiztosként milyen céldátummal dolgozik az OSZK újbóli teljes megnyitására?"
Demeter még aznap jelezte: amint „érintettségéről“ hivatalos közlemény is megjelenik, "áll a sajtó rendelkezésére".
Az augusztus 31-i Magyar Közlöny megjelenése után, szeptember első napján kerestem újra az immár hivatalosan is kijelölt kormánybiztost, aki készségesen jelezte: "Kedden találkozom Hammerstein Judit főigazgatóval, valamint Szőcs Géza OKK-elnökkel. Engedelmével először velük beszélnék. Az illetékességükbe tartozó kérdéseket tolmácsolom feléjük is."
Levelezésünk ezen a ponton sajnos elakadt.
2020. május 19-én kerestem újra Demetert — addigra már új vezető ült az OSZK igazgatói székében, Demeter pedig több mint fél éve volt már a nemzeti könyvtárért felelős kormánybiztos. Azt akartam tudni, "miniszteri biztosként hogyan kommentálná azt a tényt, hogy az új OSZK-igazgató, Rózsa Dávid pályázata, koncepciója nem nyilvános, ellentétben a leköszönt megbízott igazgató, Hammerstein Judit pályázatával? Személy szerint részt vett-e a pályázók meghallgatásán? Milyen szerepet töltött be az igazgató kiválasztásának folyamatában? Anno miért pont Rózsa Dávidot kérte fel az OSZK átvilágítására? Az OSZK pénzügyi helyzetének konszolidálása is a feladatai között szerepel, mekkora összegek, milyen ütemezésben oldanák meg ezt, és milyen forrásokból tervezi a konszolidációt? Hogyan látja a könyvtár jelenlegi informatikaieszköz-ellátottságát és a könyvtár által nyújtott szolgáltatások színvonalát, az épület állapotát, valamint a könyvtár által nyújtott közösségi szolgáltatásokat? Ön szerint az OSZK-t az utóbbi években az őt megillető helyen és kulturális jelentőségéhez mérten kezelték-e a döntéshozók?"
Demeter három nappal később válaszolt, pontosabban nem válaszolt: „most látom a sajtószemlében, hogy az Ön(ök) ítélete már megszületett, nekem eztán kellene valamiféle védekezést előadnom. Engedelmével ezt a kört kihagyom, mert mind sajtószakmailag, sem más szempontokból fölöslegesnek tűnik."
Való igaz, hogy május 20-án megjelent cikkünkben (Súlyos válságban a nemzeti kultúra legfőbb bástyája) írtunk az OSZK-ról, az igazgatócseréről, a nemzeti könyvtárhoz nem méltó körülményekről, és felidéztük a fél év után leköszönt igazgató állításait is, miszerint a könyvtár "morális és költségvetési szempontból is kritikus helyzetben van".
Egyébiránt a könyvtár helyzetét tavaly is (Csak az a biztos, hogy a nemzeti könyvtárnak mennie kell – Útban van a kultúra), valamint 2014-es interjúnkban ("A feldolgozott állomány is veszélyben van"), továbbá 2002-es cikkünkben (Az OSZK jövője: Miénk a vár) is igyekeztünk feltárni, hogy csak a hosszabb anyagokat említsük. Ugyanígy fogunk tenni a jövőben is.
| Demeter a közelmúltban a közmédiának nyilatkozott pár mondatot az OSZK-ról. Azt mondta, a könyvtárat "félremenedzselték", és az gazdaságilag, könyvtár-informatikailag és könyvtárszakmailag nagyon rossz állapotban van. Azt is mondta, havonta csak 300 olvasó jár az OSZK-ba, ennyi olvasóért pedig „kicsit drága mulatság fenntartani”, de később jelezte, rossz számot mondott, amiért elnézést kér. |
