Összejött a kellő aláírás a "szkítáknak", de az MTA szerint nincs ilyen nemzetiség

  • narancs.hu
  • 2023. november 30.

Fekete Lyuk

Egy ismert vírusszkeptikus és 5G-ellenes orvos szerette volna magát 1370 társával szkítaként elismertetni. 

Több mint ezer hiteles aláírást sikerült összeszedni arra a kezdeményezésre, hogy Magyarországon a "szkíta" népcsoportot ismerjék el nemzetiségként. 

A kezdeményezést a Nemzeti Választási Iroda honlapja szerint Pócs Alfréd László adta be idén áprilisban. Róla korábban már többször is írtunk, főleg a koronavírus-járvány idején, amikor a Gődény György által fémjelzett Orvosok a Tisztánlátásért (MOET) csoport tagjaként a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Heves megyei elnökeként vírustagadó nyilatkozatokat tett, emiatt a MOK el is határolódott tőle, majd a gyöngyösi kürházból is kirúgták. Pócs az Egri Városvédők Egyesületének elnöke, a 2019-es önkormányzati választáson indult is a polgármesteri székért, de végül csak kompenzációs listáról jutott be a képviselő-testületbe, ahol komoly harcot folytat az 5G-s mobilhálózat ellen. A MOET honlapján azt írja, szabadidős tevékenységei közé tartozik „a magyar őstörténet kutatása, az aktív hagyományőrzés” is.

Pócs szkíta nemzetiségre vonatkozó kezdeményezéséhez legalább ezer aláírót kellett szereznie, a Nemzeti Választási Bizottság friss határozata szerint pedig június vége és október vége között sikerült összesen 1371 érvényes aláírást összegyűjtenie. 

A hivatalos eljárás szerint egy új népcsoport nemzetiségként való elismeréséhez kell legalább ezer, magát e nemzetiséghez tartozónak valló, a helyi önkormányzati választójoggal rendelkező magyar állampolgár aláírása, valamint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének állásfoglalása is, ezután az Országgyűlésnek kell döntenie az ügyben. 

A parlamentnek a héten beadott dokumentumhoz így csatolták Freund Tamás MTA-elnök véleményét is, aki azonban meglehetősen rövidre zárta a kérdést: 

"az MTA II. osztálya szerint nem állnak fenn sem a fizikai, sem pedig a törvényes feltételei annak, hogy a több mint két évezrede a történelem színpadáról eltűnt szkítákat (mely megnevezés gyűjtőfogalomként több egykori népcsoport etnikumát, nyelvét és kultúráját öleli fel) ma is élő, saját hagyományait és nyelvét őrző honos nemzetiségként lehessen elismerni Magyarországon."

Tudjuk azonban, hogy ez még nem jelent semmit, miután a végső döntést a parlamentnek kell majd kimondania. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.