A Duna hétköznaponként jelentkező rövid könyvajánlója azzal került be a hírekbe nemrég, hogy a szerkesztő-műsorvezető Lackfi János megkövette az ÉS-t, amiért Esterházy Péter jól ismert magánrovatának címét újrahasznosították. Ez kínos, és bár érthető, hogy a már futó műsor címét nem változtatják meg, azért annyira mégsem érthető.
Az egész létrejöttének azonban örülhetünk. A köztévé a magaskultúra közvetítésében finoman szólva is kihívásokkal küszködik, szóval jólesnek az ilyen apróságok. Nem állíthatnánk, hogy nem lehet ennél fantáziadúsabb könyves műsort kitalálni, sőt, inkább ennél hagyományosabb formátumot lenne nehéz összehozni, de ezt legalább tisztességesen csinálják.
Rövid intró, majd Lackfi és meghívott vendége beszélget három percet, jobbára gördülékenyen és - amennyire ezen keretek közt lehet - értelmesen. Jól fésült, kulturált csevejeket hallunk a könyvek szerzőivel, szerkesztőkkel, fordítókkal - utóbbiak gyakori szerepeltetése külön öröm. A választék kiegyensúlyozott és píszí: a vallásos gyerekversektől Kubiszyn Viktor Drognaplójáig, az ismeretlen fiatal költőtől Palya Beáig, a szórakoztató irodalomtól a történeti szakmunkákig terjed a skála, a nagyon rossz vagy teljesen érdektelen kiadványokat pedig sikerül elkerülni.
Lackfi mindig rendesen felkészül, ráadásul láthatóan jól érzi magát ezekben a beszélgetésekben. Vitatkozni, pontosítani, ellensúlyozni nem szokott, a Heti Válasz által kiadott istenes interjúkötet szerkesztője például gond nélkül zsenizheti le interjúalanyait - mondjuk Kovács Ákost és Laár Andrást -, nem szakad le a pofon, Lackfi mosolyog tovább rendületlenül.
Az operatőr és a rendező igyekszik a lehető legkevésbé egyhangúvá tenni a képsorokat, a vendégek próbálnak szabatosan fogalmazni, Lackfi fáradhatatlanul érdeklődik. Mindenki igyekszik. Nem igazán jó a műsor, de jó, hogy van.
Duna Tv, minden hétköznap
