Interjú

„A boldogság kortalan”

Max Walker-Silverman filmrendező

Film

Néha messzire kell mennünk az otthonunktól, hogy rájöjjünk, valójában hová tartozunk – vallja Max Walker-Silverman, akinek játékfilmes bemutatkozása egyfajta óda coloradói szülőföldjéhez. A Szerelmes dal középkorú hősnője egy tóparti lakókocsiban vár múltbeli ismerősére és az egykori érzelmek fellángolására – az is lehet, hogy hiába. A költői romantikus dráma helyszínéről, veterán színészekről és az alkotó saját gyerekkori emlékeiről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Colorado állambeli Telluride-ban született és nőtt fel – szerepet játszott rendezővé válásában, hogy a városban minden évben nagy presztízsű filmes fesztivált rendeznek?

Max Walker-Silverman: Nem igazán. Telluride csak egy kisváros ugyan, de pezsgő a kulturális élete: van rock and roll, jazz, sőt még gombafesztivál is. A Telluride Film Festival csak egy a hasonló hétvégi események között, bár valóban fontosnak és elismertnek számít, és persze a helyi gimnazistáknak is rendeznek vetítéseket. Helyi srácként én is részt vettem rajta, de ezt nem nevezném sorsfordító eseménynek. Igazából nem is tudnék egyetlen perdöntő pillanatot felidézni, inkább sok apró lépés és ballépés vezetett a filmezésig. Mindig szerettem írni, odavoltam az irodalomért, a művészetért, nekiláttam hát színházat csinálni, történeteket mesélni, eközben pedig valahogy belebotlottam a filmkészítésbe. Ez napjaink művészeti formája, ez izgatja az embere­ket, elkezdtem tehát én is komolyan venni. De nem ez életem egyetlen és legnagyobb szenvedélye, csak valami, amin keresztül mesélhetek, vagy épp kérdéseket tehetek fel. Nem érzek hűséget a mozi öröksége iránt.

MN: Filmjei leginkább arról szólnak, amit ismer és amihez kötődik, a Szerelmes dal a coloradói vidékhez.

MWS: A New York University filmiskoláján végeztem, ott tanultam meg mindent, hiszen előtte nem forgattam. Ott ismertem meg azokat az embereket is, akikkel ma is együtt dolgozom. Bármilyen hasznos és élvezetes volt azonban a New Yorkban töltött idő, nehéz volt ott élni. Rá kellett jönnöm, hogy én valójában ide, Coloradóba tartozom. Szóval hazatértem, és a filmem is itt készült – nem volt szükségem helyszínkeresésre vagy hasonlókra, ott forgattam, ahol felnőttem.

MN: A stáb New York-i tagjait is lenyűgözte a környezet?

MWS: Colorado gyönyörű, az emberek pedig szeretnek gyönyörű helyekre látogatni. Ráadásul igyekeztünk jól is tartani őket, úgyhogy hiába voltak hosszúak a napok és nehéz a munka, a remek ételek, az elképesztő naplementék mindenért kárpótoltak. Olyan volt, mint egy nyári tábor, hétvégente például hajókáztunk vagy kirándultunk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kiszúrt autókerekek, leszaggatott plakátok, feljelentések - így várja a választást Ágasegyháza

A Bács-Kiskun megyei községben 2010 óta Füredi János a polgármester, akinek az előterjesztésére a képviselő-testület megtiltotta, hogy a kampány ideje alatt a jelöltek választási fórum céljából kibéreljék a település közintézményeit. Ez ellen, illetve a településen eluralkodott közhangulat miatt tüntettek egy maroknyian a napokban, két független polgármesterjelölt felhívására.