tévésmaci

Vándorkandúr

  • tévésmaci
  • 2023. november 1.

Film

Amikor Sztupa és Troché elmerültek – természetesen tudományos alapon – a szólások, szólásmondások, szóláshasonlatok, közmondások és hasonló marhaságok világában, Sztupának például vaj volt a fején.

Kezdetben egész jól viselte, de ahogy haladt előre a vizsgálat során, úgy jöttek a nehézségek. Milyen vajat használjon? Hűtöttet? Ezt a lehetőséget nem zárta ki, hisz’ nem megkenni akarta a fejét, nem lekvárt vagy téliszalámit kívánt aztán rárakni, de még csak megsózni, megpaprikázni sem akarta, viszont határozott szándéka volt fokozatosan növelni a terheket, ezért a hűtöttet meg a nyári melegben kinn felejtett konzisztenciájút is elvetette végül. A spájzban (valamiért sokszor mondta úgy, hogy spejzben, erről később kiderült, hogy csak Ómafát akarta vele bosszantani) és klasszikus vajtartóban tárolt matériát választott tehát, de a vak is látta (honnan szerzünk vakot, vetette közbe Troché, de ezen hamar túllendültek azzal, hogy majd akkor foglalkoznak vele, ha ez kerül sorra, majd átmegyünk a hídon, ha odaértünk, csúszott ki Ómafa száján vesztére, mert rögtön elküldték megfelelő hidat keresni, azzal jött vissza, hogy majdnem mindegyiken át lehet menni), szóval ott tartottunk, hogy a vak is látta, hogy a meglévő vajkészletek távolról sem elégségesek, ezért vajat kellett szerezni, Troché szerint távolról, meg is kérdezte, hogy Dánia elég távol van-e, mert ő szíve szerint oda menne vajért. De Sztupa a gyakorlat embere volt, s akkoriban lehetett a Közért Vállalat üzleteiben kimért vajat kapni, olcsóbb volt, mint a csomagolt, egy nagy tömbből vágta le a néni, aki majd’ hanyatt dobta magát, amikor Sztupa az egész tömböt kérte, azt nem lehet, szaladt ki a száján, aztán hívták a főnök urat, és lehetett (ez a fajta vaj persze akkor látott dánt, amikor a Szolnoki Tejipari Vállalat amatőr színjátszó csoportja Hamletet játszott). Lett vaj tehát dosztig, s a tojásokon lépkedésre készülő Troché (épp megfelelő bakancsot próbált választani hozzá) kénytelen volt felfüggeszteni ebbéli tevékenységét, s egy tortaspaklival megkezdte felhordani a segédanyagot Sztupa fejére. Amikor végeztek, Sztupa elgondolkodott, hogy mennyire tisztálkodjon meg a következő vizsgálata előtt, amikor is hamut szór majd a fejére. Közben Ómafa felszerelt egy takaros kis polcot Troché füle mögé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.