Interjú

„Háborút képzeltünk”

Pálfi György filmrendező

Film

Legújabb filmjét hét éve forgatta, de a végső változat csak tavaly készült el. Amióta a Magyar Filmintézet kiszórta az összes forgatókönyvét, kizárólag kis költségvetésű filmeket készít, de az ellenzéki kampányban is szívesen vesz részt.

Magyar Narancs: 2015-ben olvashattunk arról, hogy szinte teljes egészében leforgatták a Mindörökkét, de az utómunkálatokat közösségi finanszírozásban képzelik el. Emiatt kellett hat évet várni a bemutatóra?

Pálfi György: A közösségi finanszírozás valóban nem sokat tett hozzá a büdzsénkhez, de nem ezen múlt a film bemutatása. A Mindörökké kezdettől fogva független produkció volt, közvetlen állami támogatást nem kapott. Mondhatnám úgy is, hogy ez a film kizárólag társadalmi munka és szellemi projekt. Eleve a minimális költségvetést tartottuk szem előtt; legyen csak egy helyszín, kevés szereplő. De így is vad elképzelésnek tűnt, hogy a semmiből készítsünk egy háborús disztópiát. Ugyanakkor épp az volt benne a kihívás, hogy meg tudjuk-e teremteni az illúziót pénz nélkül. Mert a „nulla forintos” költségvetést szinte szó szerint kell érteni: mindenki ingyen dolgozott, a jó minőségű technikai berendezéseket ingyen kaptuk kölcsön, azt a keveset pedig, amit például az étkezésre kellett költeni, sikerült a KMH Stúdiónak előteremtenie. Ugyanez az utómunkálatokról is elmondható. De ahogy mondtam, nem a hiányzó pénz, a szerény közösségi finanszírozás miatt kellett ilyen sokat várni a bemutatóra. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor nyersen összevágva megláttam a filmet, megrettentem, mert azt gondoltam, hogy én nem ezt akartam elkészíteni. Így az egész fiókba került, és ha nincs a Covid, valószínűleg nem is vettem volna újra elő. Végül odaadtam a leforgatott anyagot a vágónak, Lemhényi Rékának, aki szintén ráért… Úgy voltam vele, ha csak egy 10 perces rövidfilm készülhet belőle, az is jó.

MN: A film Tar Sándor írásából készült, de az El, valahová című novellában teljesen mások a kulisszák, a szereplők, még a történet is. Ráadásul Tarnál szó sincs disztópiáról és háborúról, a szöveg épp a valóságossága miatt megrázó.

PGY: Tar Sándor novellájából már főiskolás koromban szerettem volna filmet készíteni. Megkerestem, sokat beszélgettünk a novelláról, a főszereplőről, végül úgy búcsúztunk el, hogy sok sikert kívánt. De hamar rájöttem, hogy ebben a történetben több van egy főiskolai vizsgafilmnél. Félretettem, és csak azután vettem elő újra, hogy nem kaptam pénzt nagy projektekre, de már nagyon szerettem volna saját filmet készíteni. Először egy laza forgatókönyv született, de a körülmények miatt egyre többet változtattunk az eredeti történeten, például amikor láttuk, hogy a kiszemelt helyszín másképp működik, mint ahogy elképzeltük. A novellában a főszereplő, Ocsenás „csámpás megjelenésű negyvenes, kövérkés, alacsony ember”, egy ilyen színészt is képzeltünk el, de úgy jött ki a lépés, hogy a kiszemelt szereplő végül nem vállalta. A főszereplő így Polgár Tamás lett, aki semmiben nem hasonlít Tar leírására. De a legfontosabb az volt, hogy nem akartuk a mélyszegénységet csak úgy, önmagában ábrázolni, azt szerettük volna, hogy legyen ennek az egésznek valamiféle politikai-társadalmi háttere. Így jutottunk el a disztópiáig, mert ezt a bizonyos hátteret egy háborús időszakként képzeltük el. Nem akartunk azonban a délszláv háborúra utalni, ezért egy eljövendő háborút képzeltünk el. Egy olyan disztópia keretében, amikor e háborúban Magyarország hátország, mert a front már valahol Salzburgnál van. Ukrajnában a forgatás idején is rémes dolgok történtek. Akkor lőtték le a maláj gépet, akkor szállta meg Putyin a Krím-félszigetet, az ukránok és az oroszbarát szakadárok között állandósultak a konfliktusok…

 
Fotó: Németh Dániel 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.