Film

A csajok bosszúja

Film

Nick Cassavetes, mondjuk Pedro Almodóvarral ellentétben, nem a "női lélek", hanem inkább a "női közönség" ismerője.

A szerelmünk lapjai című romantikus mű anno lehet, hogy képes volt a legtöbb női szív mélyéig hatolni, ám jelen opus biztosan nem kerül be a női kapcsolatokat értőn feltáró filmek panteonjába. Az alaptörténet - miszerint a megcsalt feleség és a szeretők együttes erővel állnak bosszút a gaz csábító férjen - esetleg hízeleghet bizonyos nézőknek, ám hamar lelohad a jókedv, amikor azt látjuk, hogy a hőseink érzelmileg instabil, sokszor rosszindulatú, visongva röhincsélő nők. Hiába próbál a rendező többdimenziós képet festeni szereplőiről (például hogy a munkában is képesek megvalósítani magukat, sőt nemegyszer ők állnak a férfi sikerei mögött), mégis valahogy az csapódik le, hogy ezeknek a nőknek az egész élete a kicsinyes bosszú körül forog, ráadásul hiába nagyon harciasak, egy jól elhelyezett koitusszal a férfi képes érzelmileg manipulálni őket. Az egész "rafinált" bosszú ráadásul egy kabaréba illő hasraesős jelenetben csúcsosodik ki (ami próbál valami feminista álom megvalósítása lenni, a minőséget garantáló Nicki Minaj szíves hozzájárulásával), és ez a ripacskodó stílus jellemzi a teljes szereplőgárda játékát is. A fényképezés a steril, szaloncukorszínű "rom-komos" iskola, amely egy olyan ideális világot igyekszik láttatni, ahol minden szereplő csodaszép, minimum felső középosztálybeli és igen rugalmas munkaidőben dolgozik. Végül a beígért könynyedség helyett egy giccsbe és ízléstelen humorba fulladó filmet kapunk.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.