Film

A csajok bosszúja

Film

Nick Cassavetes, mondjuk Pedro Almodóvarral ellentétben, nem a "női lélek", hanem inkább a "női közönség" ismerője.

A szerelmünk lapjai című romantikus mű anno lehet, hogy képes volt a legtöbb női szív mélyéig hatolni, ám jelen opus biztosan nem kerül be a női kapcsolatokat értőn feltáró filmek panteonjába. Az alaptörténet - miszerint a megcsalt feleség és a szeretők együttes erővel állnak bosszút a gaz csábító férjen - esetleg hízeleghet bizonyos nézőknek, ám hamar lelohad a jókedv, amikor azt látjuk, hogy a hőseink érzelmileg instabil, sokszor rosszindulatú, visongva röhincsélő nők. Hiába próbál a rendező többdimenziós képet festeni szereplőiről (például hogy a munkában is képesek megvalósítani magukat, sőt nemegyszer ők állnak a férfi sikerei mögött), mégis valahogy az csapódik le, hogy ezeknek a nőknek az egész élete a kicsinyes bosszú körül forog, ráadásul hiába nagyon harciasak, egy jól elhelyezett koitusszal a férfi képes érzelmileg manipulálni őket. Az egész "rafinált" bosszú ráadásul egy kabaréba illő hasraesős jelenetben csúcsosodik ki (ami próbál valami feminista álom megvalósítása lenni, a minőséget garantáló Nicki Minaj szíves hozzájárulásával), és ez a ripacskodó stílus jellemzi a teljes szereplőgárda játékát is. A fényképezés a steril, szaloncukorszínű "rom-komos" iskola, amely egy olyan ideális világot igyekszik láttatni, ahol minden szereplő csodaszép, minimum felső középosztálybeli és igen rugalmas munkaidőben dolgozik. Végül a beígért könynyedség helyett egy giccsbe és ízléstelen humorba fulladó filmet kapunk.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.