A szerelmünk lapjai című romantikus mű anno lehet, hogy képes volt a legtöbb női szív mélyéig hatolni, ám jelen opus biztosan nem kerül be a női kapcsolatokat értőn feltáró filmek panteonjába. Az alaptörténet - miszerint a megcsalt feleség és a szeretők együttes erővel állnak bosszút a gaz csábító férjen - esetleg hízeleghet bizonyos nézőknek, ám hamar lelohad a jókedv, amikor azt látjuk, hogy a hőseink érzelmileg instabil, sokszor rosszindulatú, visongva röhincsélő nők. Hiába próbál a rendező többdimenziós képet festeni szereplőiről (például hogy a munkában is képesek megvalósítani magukat, sőt nemegyszer ők állnak a férfi sikerei mögött), mégis valahogy az csapódik le, hogy ezeknek a nőknek az egész élete a kicsinyes bosszú körül forog, ráadásul hiába nagyon harciasak, egy jól elhelyezett koitusszal a férfi képes érzelmileg manipulálni őket. Az egész "rafinált" bosszú ráadásul egy kabaréba illő hasraesős jelenetben csúcsosodik ki (ami próbál valami feminista álom megvalósítása lenni, a minőséget garantáló Nicki Minaj szíves hozzájárulásával), és ez a ripacskodó stílus jellemzi a teljes szereplőgárda játékát is. A fényképezés a steril, szaloncukorszínű "rom-komos" iskola, amely egy olyan ideális világot igyekszik láttatni, ahol minden szereplő csodaszép, minimum felső középosztálybeli és igen rugalmas munkaidőben dolgozik. Végül a beígért könynyedség helyett egy giccsbe és ízléstelen humorba fulladó filmet kapunk.
Forgalmazza az InterCom
