Film

Halálos mélység

  • Szabó Ádám
  • 2014. május 30.

Film

A 80-as évek elején járunk, amikor még pornóbajusszal és barkóval is lehetett hős az ember

, Petter például szál egyedül kénytelen végigküzdeni magát e filmen, pedig a keszonbetegség és a mélytengeri nyomás mellett egy konspirációs ügy és megannyi mocskos személy is az útjában áll - a végére talán még ő maga is bemocskolódik. Norvég filmről van azonban szó - ismerjük az ilyet, a műfaji kereteken belül maradva kicsit minden és mindenki más, a fémíz és a hideg hangulat pedig már a főcímnél elkap minket.

Az igaz történet alapján készült Halálos mélység azt meséli el, hogyan és milyen áldozatok árán vált Norvégia a világ egyik legtehetősebb országává. Vagy inkább azt, mit tud tenni egy kisember, ha az ő élete mit sem számít - a tét ugyanis néhány ember életénél sokkal nagyobb. Esetleg arról szól a film, hogyan dolgozza fel testvére elvesztését és a családi drámát egy gyökértelen, eleddig semmihez nem ragaszkodó adrenalinjunkie. A fentiek közül bármelyik lehet. Egy biztos, az Északi-tenger mélyén fekete aranyat találtak a nem is oly régmúltban, s a kitermelése igazi férfimunka. A norvégok az amerikaiakkal együtt küzdenek az olajért, amihez mindig és mindenhol vér tapad - ezúttal baleset történik, s a főhős testvére meghal. Hogy kinek a hibájából és miért? Százszázalékos választ sem erre, sem a többi felvetésre nem kapunk. Az egyedi látványvilág dicsérendő, a Halálos mélység viszont nem tudta eldönteni, thriller, családi dráma, esetleg krimi szeretne-e lenni - mindegyikbe belekapott, de egyikben sem tudott úgy igazán elmerülni.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.