Film

A dán doktor

Nikolaj Arcel: Egy veszedelmes viszony

Film

A felvilágosodással csak a baj van - sokat mesélhetett volna erről Johann Friedrich Struensee, de szegény feje (Mads Mikkelsen megformálásában) még azelőtt porba hullott, hogy használati utasítást adhatott volna a gyakorlati megvalósítás főbb pontjaihoz. De ha csak ennyi, a dán főuraknak nem tetsző reformok bevezetése járult volna hozzá a tizennyolcadik századi jó doktor lenyakazásához, a himlőoltás korabeli specialistája, a száj- és körömfájás kórisméjének lejegyzője aligha éli meg (áttételesen persze) a filmfeldolgozást. Hát még egy olyan prémium kategóriás feldolgozást, melyben minden dánok legnagyobbika, a fent említett Mads mászik magasra a társadalmi ranglétrán. Nem, ehhez kellett a bulvár is, az 1700-as évek dán udvari bulvárja. Story magazin, koppenhágai kiadás, cirka 1770: meg nem erősített, de szobalányi körökből származó jelentések szerint Struensee udvari doktort a fiatal királyné, Karolina Matild karjaiban látták, mélyen a csinos koronás főbe feledkezve. Bors, 9 hónappal később: a királyné egészséges leánygyermeknek adott életet, miközben Struensee doktort a szokásosnál is gondterheltebb arckifejezéssel kapják rajta, amint maga elé bámul. A király mindeközben a gyengeelméjű uralkodók háborított életét éli, hol kutyáját emeli politikusi rangra, hol egy színházi előadást szakít meg rövid monológgal. De ami a legfontosabb: gyermeki áhítattal csüng Struensee minden szaván, mely szavak - a doktor gyors felemelkedése révén - hamar törvényi erőre is emelkednek. A himlőnek annyi, jöhet a felvilágosult abszolutizmus! Több se kell a kiváltságaikat joggal féltő uraknak és udvaroncoknak; nekik Struensee feje kell meg az elmeszelt apanázsuk. A dán filmnek egy sor más műfaj mellett már megint sikerült valamit világszínvonalon elsajátítania, s ez a valami nem más, mint őfőméltósága, a rizsporos brit történelmi film. Semmivel sem alávalóbb, ahogy Mads Mikkelsen rohan a vesztébe, mint ahogy - szinte percre pontosan ugyanezekben az időkben - Keira Knightley teszi A hercegnő című gyertyafényes mozidarabban.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.