Film

A gyilkos médium

  • - kg -
  • 2013. január 6.

Film

Csak valami szereposztási gikszer lehet, hogy Robert De Niro és Sigourney Weaver kimaradt a nyolcvanas évek legjobbjait (Van Damme, Stallone stb.) felsorakoztató A feláldozhatók sorozatból, pedig a Válogatott gyilkosok sztárjának és Az igazság nyomában amazonjának ott lett volna a helye a plakáton.

A nagy találkozás azért mégiscsak létrejött, és A gyilkos médium nem is marad el sokkal A feláldozhatóktól. Tévedés ne essék, ez az intellektuális változat, a tanult színészek feláldozhatóival, ahol nem a lőfegyverek, hanem a mély nézések parádéja zajlik. Már a cím is olyan, mintha a VHS-kor címadási láza szülte volna - tán már csak A véres szenvedély lett volna korhűbb, ámbár A vakember visszanéz sem lenne rossz egy olyan filmhez, melyben Robert De Niro, a sportcsarnokokat megtöltő vak médium leleplezését tűzi ki életcélul két tudományt szolgáló szakember - Sigourney Weaver a nőt, Cilian Murphy a férfit játssza, ez is olyan nyolcvanas évekbeli dolog. Meg az is, hogy azt kell e két szakembernek kiderítenie, hogy A keresztapa és a Dühöngő bika sztárja valóban levitál-e a színpadon, vagy csak színleli, a bizonyítási eljárás során azonban sokasodnak a vészjósló jelek. Egyszer például Sztanyiszlavszkij szellemének síron túli, riadt kiáltása is tisztán kivehető - De Niro levitációs jelenete verhette ki a biztosítékot a rég elhunyt színészpedagógusból. Ennyiben A gyilkos médium valóban a túlvilági erőkkel kacérkodik, máskülönben meg egy derék B-film, melyből fájón hiányzik egy önironikus Van Damme-rúgás vagy Eric Roberts vicsora.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk