Film

A gyilkos médium

  • - kg -
  • 2013. január 6.

Film

Csak valami szereposztási gikszer lehet, hogy Robert De Niro és Sigourney Weaver kimaradt a nyolcvanas évek legjobbjait (Van Damme, Stallone stb.) felsorakoztató A feláldozhatók sorozatból, pedig a Válogatott gyilkosok sztárjának és Az igazság nyomában amazonjának ott lett volna a helye a plakáton.

A nagy találkozás azért mégiscsak létrejött, és A gyilkos médium nem is marad el sokkal A feláldozhatóktól. Tévedés ne essék, ez az intellektuális változat, a tanult színészek feláldozhatóival, ahol nem a lőfegyverek, hanem a mély nézések parádéja zajlik. Már a cím is olyan, mintha a VHS-kor címadási láza szülte volna - tán már csak A véres szenvedély lett volna korhűbb, ámbár A vakember visszanéz sem lenne rossz egy olyan filmhez, melyben Robert De Niro, a sportcsarnokokat megtöltő vak médium leleplezését tűzi ki életcélul két tudományt szolgáló szakember - Sigourney Weaver a nőt, Cilian Murphy a férfit játssza, ez is olyan nyolcvanas évekbeli dolog. Meg az is, hogy azt kell e két szakembernek kiderítenie, hogy A keresztapa és a Dühöngő bika sztárja valóban levitál-e a színpadon, vagy csak színleli, a bizonyítási eljárás során azonban sokasodnak a vészjósló jelek. Egyszer például Sztanyiszlavszkij szellemének síron túli, riadt kiáltása is tisztán kivehető - De Niro levitációs jelenete verhette ki a biztosítékot a rég elhunyt színészpedagógusból. Ennyiben A gyilkos médium valóban a túlvilági erőkkel kacérkodik, máskülönben meg egy derék B-film, melyből fájón hiányzik egy önironikus Van Damme-rúgás vagy Eric Roberts vicsora.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."