Film

A gyilkos médium

  • - kg -
  • 2013. január 6.

Film

Csak valami szereposztási gikszer lehet, hogy Robert De Niro és Sigourney Weaver kimaradt a nyolcvanas évek legjobbjait (Van Damme, Stallone stb.) felsorakoztató A feláldozhatók sorozatból, pedig a Válogatott gyilkosok sztárjának és Az igazság nyomában amazonjának ott lett volna a helye a plakáton.

A nagy találkozás azért mégiscsak létrejött, és A gyilkos médium nem is marad el sokkal A feláldozhatóktól. Tévedés ne essék, ez az intellektuális változat, a tanult színészek feláldozhatóival, ahol nem a lőfegyverek, hanem a mély nézések parádéja zajlik. Már a cím is olyan, mintha a VHS-kor címadási láza szülte volna - tán már csak A véres szenvedély lett volna korhűbb, ámbár A vakember visszanéz sem lenne rossz egy olyan filmhez, melyben Robert De Niro, a sportcsarnokokat megtöltő vak médium leleplezését tűzi ki életcélul két tudományt szolgáló szakember - Sigourney Weaver a nőt, Cilian Murphy a férfit játssza, ez is olyan nyolcvanas évekbeli dolog. Meg az is, hogy azt kell e két szakembernek kiderítenie, hogy A keresztapa és a Dühöngő bika sztárja valóban levitál-e a színpadon, vagy csak színleli, a bizonyítási eljárás során azonban sokasodnak a vészjósló jelek. Egyszer például Sztanyiszlavszkij szellemének síron túli, riadt kiáltása is tisztán kivehető - De Niro levitációs jelenete verhette ki a biztosítékot a rég elhunyt színészpedagógusból. Ennyiben A gyilkos médium valóban a túlvilági erőkkel kacérkodik, máskülönben meg egy derék B-film, melyből fájón hiányzik egy önironikus Van Damme-rúgás vagy Eric Roberts vicsora.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.