Film

A gyilkos médium

  • - kg -
  • 2013. január 6.

Film

Csak valami szereposztási gikszer lehet, hogy Robert De Niro és Sigourney Weaver kimaradt a nyolcvanas évek legjobbjait (Van Damme, Stallone stb.) felsorakoztató A feláldozhatók sorozatból, pedig a Válogatott gyilkosok sztárjának és Az igazság nyomában amazonjának ott lett volna a helye a plakáton.

A nagy találkozás azért mégiscsak létrejött, és A gyilkos médium nem is marad el sokkal A feláldozhatóktól. Tévedés ne essék, ez az intellektuális változat, a tanult színészek feláldozhatóival, ahol nem a lőfegyverek, hanem a mély nézések parádéja zajlik. Már a cím is olyan, mintha a VHS-kor címadási láza szülte volna - tán már csak A véres szenvedély lett volna korhűbb, ámbár A vakember visszanéz sem lenne rossz egy olyan filmhez, melyben Robert De Niro, a sportcsarnokokat megtöltő vak médium leleplezését tűzi ki életcélul két tudományt szolgáló szakember - Sigourney Weaver a nőt, Cilian Murphy a férfit játssza, ez is olyan nyolcvanas évekbeli dolog. Meg az is, hogy azt kell e két szakembernek kiderítenie, hogy A keresztapa és a Dühöngő bika sztárja valóban levitál-e a színpadon, vagy csak színleli, a bizonyítási eljárás során azonban sokasodnak a vészjósló jelek. Egyszer például Sztanyiszlavszkij szellemének síron túli, riadt kiáltása is tisztán kivehető - De Niro levitációs jelenete verhette ki a biztosítékot a rég elhunyt színészpedagógusból. Ennyiben A gyilkos médium valóban a túlvilági erőkkel kacérkodik, máskülönben meg egy derék B-film, melyből fájón hiányzik egy önironikus Van Damme-rúgás vagy Eric Roberts vicsora.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.