Film

A gyilkos médium

  • - kg -
  • 2013. január 6.

Film

Csak valami szereposztási gikszer lehet, hogy Robert De Niro és Sigourney Weaver kimaradt a nyolcvanas évek legjobbjait (Van Damme, Stallone stb.) felsorakoztató A feláldozhatók sorozatból, pedig a Válogatott gyilkosok sztárjának és Az igazság nyomában amazonjának ott lett volna a helye a plakáton.

A nagy találkozás azért mégiscsak létrejött, és A gyilkos médium nem is marad el sokkal A feláldozhatóktól. Tévedés ne essék, ez az intellektuális változat, a tanult színészek feláldozhatóival, ahol nem a lőfegyverek, hanem a mély nézések parádéja zajlik. Már a cím is olyan, mintha a VHS-kor címadási láza szülte volna - tán már csak A véres szenvedély lett volna korhűbb, ámbár A vakember visszanéz sem lenne rossz egy olyan filmhez, melyben Robert De Niro, a sportcsarnokokat megtöltő vak médium leleplezését tűzi ki életcélul két tudományt szolgáló szakember - Sigourney Weaver a nőt, Cilian Murphy a férfit játssza, ez is olyan nyolcvanas évekbeli dolog. Meg az is, hogy azt kell e két szakembernek kiderítenie, hogy A keresztapa és a Dühöngő bika sztárja valóban levitál-e a színpadon, vagy csak színleli, a bizonyítási eljárás során azonban sokasodnak a vészjósló jelek. Egyszer például Sztanyiszlavszkij szellemének síron túli, riadt kiáltása is tisztán kivehető - De Niro levitációs jelenete verhette ki a biztosítékot a rég elhunyt színészpedagógusból. Ennyiben A gyilkos médium valóban a túlvilági erőkkel kacérkodik, máskülönben meg egy derék B-film, melyből fájón hiányzik egy önironikus Van Damme-rúgás vagy Eric Roberts vicsora.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.