„A happy end nem az ő világuk” - Michaël Dudok de Wit animációs rendező

Film

Rövidfilmjéért Oscart nyert, de az igazi elismerés csak ezután következett: Japán legmenőbb stúdiója hívta dolgozni – így született A vörös teknős, mely a dicsőséges cannes-i szereplése után immár nálunk is látható. A holland filmessel Pesten beszélgettünk.

Magyar Narancs: Alighanem minden animációs filmes álma, hogy egyszer levelet kapjon a Studio Ghiblitől, Japán legendás stúdiójától, hogy: Helló, tetszik, amit csinálsz, dolgozzunk együtt! Ön kapott egyet. Mi állt benne?

Michaël Dudok de Wit: Két kérdés. Az első: van-e már japán forgalmazója a Father and Daughter című rövidfilmemnek, mert ha nincs, ők szívesen bemutatnák. A második: szeretnék-e egész estés filmet készíteni, mert ha igen, ők szívesen beszállnának producerként. Olyan volt az egész, mintha valaki tréfát űzne velem, mert már az főnyereménynek számít ebben a szakmában, ha leülnek veled egy tapogatódzó beszélgetésre, de nem, itt rögtön az összebútorozásról volt szó. Gyanúsan tökéletesnek tűnt minden, attól féltem, hogy valamit félreérettem, ezért az igen válaszom mellé jó néhány ellenőrző kérdést mellékeltem. Megkérdeztem, akarják-e, hogy találkozzak velük Japánban. Azt felelték, hogy nem. Elég, ha elbeszélgetek a londoni emberükkel.

MN: Az alapító, Hajao Mijazaki filmjeiről híres Ghibli úgy fest, mint egy animációs remekműveket előállító, titkos társaság. Mennyire érezte magát körön belül?

MDDW: Furcsálltam is, hogy az első e-mail nem a stúdióból, hanem a Ghibli Múzeumból érkezett, mintha a producerek még túl korainak tartották volna, hogy felfedjék a kilétüket. Persze csak találgatok, ám való igaz, hogy a titkolózás része a vállalati stratégiának. Ez egy kulturális dolog, része a japán kultúrának. Nyilván változott valamelyest a helyzet a 19. század óta, de a titoktartás a Ghibli egyik erőssége. Mondjuk, van is rá okuk, nem lett volna szerencsés például, ha a sajtó megneszeli a dolgot, én is csak a feleségemet avattam be az első levél tartalmába. Jó néhány évvel később, amikor ott tartottunk, hogy az animátorok is elkezdték a munkát, őket sem avattuk be, hogy valójában a Ghibliig érnek a szálak.

false

MN: Mennyire kellett japánnak lennie a filmjének?

MDDW: Ezt én is megkérdeztem. Mondták, semennyire. Kérdeztem: akarjátok, hogy kiköltözzek Japánba? Mondták, nem szükséges. Azt akarták, hogy Európában európai filmet készítsek. Kérdeztem, dolgozhatok-e a házon belüli animátoraikkal. Mondták, hogy nem. Valószínűleg azért nem, mert akkoriban készült Mijazaki filmje, a Szél támad és egy másik Ghibli-film is, a Kaguya hercegnő története. Nem nélkülözhették a saját embereiket. Egyedül azt szerették volna, hogy a Ghibli-érzést, a filmjeikre jellemző látásmódot tartsam szem előtt.

MN: Miben áll a Ghibli-érzés?

MDDW: Ahogy az embereket és a természetet ábrázolják. Nem idealizálják az embert, de kellő tisztelettel viszonyulnak hozzá. Ugyanígy viszonyulnak a természethez is. A happy end nem az ő világuk, de a pozitív végkicsengés igen.

MN: És az anyagi elvárások?

MDDW: Szerzői filmre szerződtem, az anyagi siker nem volt szempont. Sosem használnak tesztközönséget, bíznak a rendezőikben. Nem kell mindenáron igazolni, hogy ki mit miért tesz a filmben, ahogy az Hollywoodban szokás. Nem, ők a rendezőre hagyják, csinálja, amit jónak lát. Ez adja a Ghibli-filmek sokszor bizarrnak tűnő világát.

MN: A mesébe illő felkérés után, gondolom, rátértek az anyagiakra is.

MDDW: Rá. Három dolgot kértek. Nem ma kezdték az ipart, ismerve az első filmesek természetét, erélyesen felszólítottak, hogy ne lépjem túl a költségvetést, ne haladjam meg a 80 perces játékidőt, és a megbeszélt határidőre szállítsam le a filmet. Becsületbeli kérdés volt, hogy mindhárom kikötésnek eleget tegyek.

MN: Mennyivel gazdálkodhatott?

MDDW: 10 millió euróból. Ennek a feléből is lehet filmet csinálni, ott van például az A Cat in Paris című francia animációs film, ami 4-5 millió euróból készült. Ennél olcsóbban nem lehet. A 10 millió kényelmes összeg, de soknak azért nem mondanám, ha animációs filmekről beszélünk. A Zootropolis című Disney-film 120 millió dollárból készült.

MN: A nagy rejtőzködővel, Mijazakival volt szerencséje találkozni?

MDDW: Látta a kész filmet, és leült velem egy asztalhoz. Eléggé ideges voltam, mert Mijazaki híresen kritikus természet, nem az a köntörfalazó típus. De megúsztam, nem mondott semmi ledorongolót. Valószínűleg szóltak neki, hogy bánjon kesztyűs kézzel velem. Nem alélt el az elragadtatástól, de szép dolgokat mondott. Megdicsért, amiért nem majmoltam a japán filmeket. Óvatosan, de elismerően nyilatkozott.

MN: És közben egy jót ebédeltek?

MDDW: Egy-egy pohár víz volt az asztalon, semmi más. A stúdióban találkoztunk, nem mentünk étterembe.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.