Dokumentumfilm

„Többet kell szívni”

Az Ajándék

Film

Közösségi dokumentumfilmet készítettek az Erzsébet-utalvánnyal megajándékozott nyugdíjasokról a hasonló módszerrel készült BÚÉK alkotói (Halász Júlia, Horváth-Szabó Ágnes, Kálmán Mátyás, Kellényi Kata, Muhi András Pires).

A miniszterelnöki bejelentést követő felhívásukban az Erzsébet-utalványok kézbesítéséről, fogadtatásáról, elköltéséről kértek felvételeket, s maguk is forgattak egyedül vagy párosan élő idős embereknél, az Ódry Árpád Művészotthonban, Kuncze Gábornál, szeretetházban, Székely B. Miklósnál és a mamájánál. Az elkészült mű végül túltekint az utalvány történetén, s a maga korlátai közt igyekszik bemutatni a legidősebb polgártársaink életkörülményeit és illusztrálni a közügyeinkről alkotott véleményüket.

Ül a néni az asztalra halmozott bevásárlás mögött, és meséli, hogy elmegy az éjféli misére, és imádkozik „Orbánért meg a többiért”. Rögtön azt is hozzáteszi, hogy azért fél a migránsoktól, „mert tönkreteszik az országot, kiesznek a vagyonunkból; a nőket lefogni, megujjazni meg robbantani, ezért jönnek. Az unióval nem kellene bratyizni, mert ezek gyűlölnek bennünket.”

Látunk szép számmal olyanokat, akiknek kifejezett jól jött a tízezer forintos utalvány, meg tudtak venni belőle olyasmit is, amit egyébként nem szoktak, kiegészítették vele a konyhapénzt, örültek neki. „Hát, ilyen még nem volt.” „Jól van, Viktor, tartsd meg jó szokásod!” – hangoztatták különböző nemű és korú nyugdíjasok. Volt, aki szerint „Orbán Viktor rendszere valahogy kezdi összeszedni magát”. De akadt olyan is, aki közölte, „ha megkapom, jótékony célra ajánlom fel”. Küldtek a Ligetvédőknek, egy megszólaló a miniszterelnök kísérőlevelét olvasva felidézte a 3000 milliárd forintos magánnyugdíjkassza eltüntetését. A film készítői találkoztak olyanokkal is, akik nem kapták meg karácsony előtt Orbán ajándékát.

E hihetetlen gyors reakcióidővel elkészült, profin kivitelezett közösségi doku pontosan azt mutatta meg, amire körülbelül számítani lehetett. Mégis – vagy épp ezért – letaglózó. Szociográfiai lelet, korrajz, politikai hatástanulmány, ami képet ad a kormány egész pályás kommunikációs támadásáról éppúgy, mint az öreg magyarok legtipikusabb élethelyzeteiről. 22 percnyi valóság. S van benne egy öreg néni, aki miatt megérte az egész. „Meg akarok halni, és, ugye, az van ráírva, hogy halál” – morogja cigisodrás közben. „De még mindig nem jött el. Többet kell szívni. Nem?”

A film elérhető a YouTube-on.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.