Dokumentumfilm

„Többet kell szívni”

Az Ajándék

Film

Közösségi dokumentumfilmet készítettek az Erzsébet-utalvánnyal megajándékozott nyugdíjasokról a hasonló módszerrel készült BÚÉK alkotói (Halász Júlia, Horváth-Szabó Ágnes, Kálmán Mátyás, Kellényi Kata, Muhi András Pires).

A miniszterelnöki bejelentést követő felhívásukban az Erzsébet-utalványok kézbesítéséről, fogadtatásáról, elköltéséről kértek felvételeket, s maguk is forgattak egyedül vagy párosan élő idős embereknél, az Ódry Árpád Művészotthonban, Kuncze Gábornál, szeretetházban, Székely B. Miklósnál és a mamájánál. Az elkészült mű végül túltekint az utalvány történetén, s a maga korlátai közt igyekszik bemutatni a legidősebb polgártársaink életkörülményeit és illusztrálni a közügyeinkről alkotott véleményüket.

Ül a néni az asztalra halmozott bevásárlás mögött, és meséli, hogy elmegy az éjféli misére, és imádkozik „Orbánért meg a többiért”. Rögtön azt is hozzáteszi, hogy azért fél a migránsoktól, „mert tönkreteszik az országot, kiesznek a vagyonunkból; a nőket lefogni, megujjazni meg robbantani, ezért jönnek. Az unióval nem kellene bratyizni, mert ezek gyűlölnek bennünket.”

Látunk szép számmal olyanokat, akiknek kifejezett jól jött a tízezer forintos utalvány, meg tudtak venni belőle olyasmit is, amit egyébként nem szoktak, kiegészítették vele a konyhapénzt, örültek neki. „Hát, ilyen még nem volt.” „Jól van, Viktor, tartsd meg jó szokásod!” – hangoztatták különböző nemű és korú nyugdíjasok. Volt, aki szerint „Orbán Viktor rendszere valahogy kezdi összeszedni magát”. De akadt olyan is, aki közölte, „ha megkapom, jótékony célra ajánlom fel”. Küldtek a Ligetvédőknek, egy megszólaló a miniszterelnök kísérőlevelét olvasva felidézte a 3000 milliárd forintos magánnyugdíjkassza eltüntetését. A film készítői találkoztak olyanokkal is, akik nem kapták meg karácsony előtt Orbán ajándékát.

E hihetetlen gyors reakcióidővel elkészült, profin kivitelezett közösségi doku pontosan azt mutatta meg, amire körülbelül számítani lehetett. Mégis – vagy épp ezért – letaglózó. Szociográfiai lelet, korrajz, politikai hatástanulmány, ami képet ad a kormány egész pályás kommunikációs támadásáról éppúgy, mint az öreg magyarok legtipikusabb élethelyzeteiről. 22 percnyi valóság. S van benne egy öreg néni, aki miatt megérte az egész. „Meg akarok halni, és, ugye, az van ráírva, hogy halál” – morogja cigisodrás közben. „De még mindig nem jött el. Többet kell szívni. Nem?”

A film elérhető a YouTube-on.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.